Válságban vannak az iskolák

A szülők iskolába küldik gyermekeiket, hogy többet tanuljanak meg annál, amit az írás, olvasás és számolás jelent. Elvárják, hogy az iskolák átfogó oktatásról gondoskodjanak, amely felkészíti a fiatalokat arra, hogy olyan felnőttekké váljanak, akikre büszkék lehetnek a szülők. Elvárásaik azonban gyakran beteljesületlenek maradnak. Miért? Mert az iskolák világszerte válságban vannak.

SOK országban mind a pénzhiány, mind a tanárok hiánya miatt veszélybe kerül a gyermekek oktatása. Például a Time folyóirat szerint szerte az Egyesült Államokban az elmúlt évek pénzügyi hanyatlása arra kényszerített egyes iskolákat, hogy újrakössék „régi tankönyveiket, hagyják szétmállani a mennyezet gipszvakolatát, megszüntessék a művészeti osztályokat és a sportprogramokat, vagy időnként napokra bezárjanak”.

Afrikában az oktatásra szánt anyagi eszközöket hasonlóan a végsőkig kimerítették. A lagosi Daily Times című újság szerint Nigériában egyetlen tanár jut hetven tanulóra, „és nagyon valószínű, hogy minden harmadik tanár képesítés nélküli”. Dél-Afrikában — a tanárok hiányán kívül — a túlzsúfolt osztálytermek és a politikai nyugtalanság is hozzájárul „ a feketék iskoláiban tapasztalható káoszhoz” a South African Panorama szavai szerint.

Természetesen a személyzettel jól ellátott és jól felszerelt iskolák sem biztosítják az oktatás sikerét. Ausztriában például a jelentések szerint a tizennégy évesek közel egyharmada képtelen elvégezni egy egyszerű matematikai műveletet vagy megfelelően olvasni. A londoni The Times szerint Nagy-Britanniában a tanulók matematikában, természettudományban és a nemzeti nyelvben elért sikeres vizsgáinak aránya „jóval a Németországban, Franciaországban és Japánban elért arányok mögött marad”.

Az Egyesült Államokban a tanárok arról panaszkodnak, hogy bár a tanulók jó eredményeket érnek el a dolgozatok során, ennek ellenére sokan képtelenek egy jó fogalmazást írni, matekfeladatokat megoldani vagy különböző órák, beszámolók alapvető pontjairól egy összefoglalót készíteni. Következésképpen a tanfelügyelők szerte a világon tárgyilagosan felülvizsgálják mind az iskolai tantervet, mind pedig azokat a módszereket, amelyekkel megállapítják a tanulók fejlődését.

Iskolai erőszak

A beszámolók feltárják az iskolai erőszak fenyegető és növekvő méretét. Németországban a tanárok konferenciáján elmondták, hogy az iskolás gyermekek tizenöt százaléka „fel van készülve arra, hogy erőszakhoz folyamodjon — és öt százalékuk még az erőszak olyan szélsőséges kinyilvánításától sem riad vissza, mint például egy földön fekvő, védtelen személy rugdosása” (Frankfurter Allgemeine Zeitung).

A szélsőségesen brutális egyedi esetek fokozott aggódást keltenek. Az az eset, hogy egy párizsi középiskola mellékhelyiségében egy tizenöt éves lányt négy fiatal megerőszakolt, arra sarkallta a tanulókat, hogy nyilvánosan szót emeljenek a fokozottabb biztonságért az iskolában. A szülők aggódnak az egyre gyakoribbá váló szexuális támadások, zsarolás és érzelmi erőszak miatt. Ezek a kellemetlen esetek nemcsak Európára korlátozódnak, hanem egyre általánosabbá válnak világszerte.

A Japán Művelődésügyi Minisztérium az erőszak felerősödéséről számol be mind az alsó mind a felső osztályos középiskolai tanulók között. A The Star dél-afrikai újság „Fegyverviselő tanulók veszik át a hatalmat az iskolákban” szalagcím alatt Soweto számos osztálytermének színpadát a XIX. századi Egyesült Államok „vadnyugatához” hasonlította. A londoni The Guardian újság szavai szerint még New York erőszakról kialakult hírneve is „egy új csúcsot” ért el, „mivel egy biztonsági felszerelésekkel foglalkozó cég beszámolt az iskolások számára készített golyóálló öltözetek iránt megmutatkozó fokozott igényről”.

Nagy-Britannia szintén szenved az iskolai erőszak csapásától. „Az elmúlt tíz évben — állapítja meg egy iskolai szakszervezet tisztviselője — növekvő tendenciát tapasztaltunk a fegyverek használatát illetően. Ez a fiatalabbak között is tért hódított, és nem csak fiúk, hanem lányok is használnak fegyvereket.”

Ezek után nem csoda, ha néhány szülő úgy dönt, hogy kiveszi gyermekeit az iskolából és otthon tanítja őket.a Azok, akik ezt célszerűtlennek találják, gyakran aggódnak az iskolának a gyermekeiken tapasztalt rossz hatása miatt, és kíváncsiak arra, hogyan ellensúlyozzák ezt. Mit tehetnek a szülők, hogy segítsenek gyermekeiknek megbirkózni azokkal a problémákkal, amelyekkel az iskolában néznek szembe? És hogyan működhetnek együtt a szülők a tanárokkal annak biztosítása érdekében, hogy a gyermekek a legtöbbet nyerjék az iskoláztatásból? A következő cikkek választ adnak ezekre a kérdésekre.

[Lábjegyzet]