A „Kanku” repülőtér — Látni lehet, de hallani nem

AZ ÉBREDJETEK! JAPÁN TUDÓSÍTÓJÁTÓL

AHOGYAN a levegőben a kanszai nemzetközi repülőtér felé közeledsz, látni fogsz egy szigetet egy emblémával, melyet angolul így írnak: „Kansai”.a Ez a japán sziget az Oszakai-öbölben, a parttól mintegy öt kilométerre fekszik. A repülőtéren és a hozzá tartozó létesítményeken kívül semmi más nem látható. A szigetet valójában kifejezetten azért hozták létre, hogy repülőtérként használják. Az 1994 szeptemberében megnyitott repülőtér beceneve Kanku, a japán név — Kanszai Kokuszai Kuko — rövidítése.

Egy 3,75 kilométer hosszú gyorsforgalmi híd kapcsolja össze a repülőtérszigetet a szárazfölddel, így a sziget közúton és vasúton is megközelíthető. A sziget kikötői létesítményekkel is el van látva a hajók és a kompszolgálat számára. De miért kell egy egész új szigetet építeni egy repülőtérnek?

Repülőtér, melyet nem lehet hallani

Amiatt, hogy egyre több turista és látogató érkezett a Kanszai-vidékre, egyre több repülőgép zúgott el az oszakai nemzetközi repülőtér környékén levő lakott terület felett. Este kilenc órától reggel hét óráig tartó repülési tilalmat vezettek be, hogy mérsékeljék a zajt, mely zavarta az ott lakó embereket. 1974 óta nem engedélyezték a nemzetközi járatok számának emelését. Ezért sürgősen szükség volt egy repülőtérre, mely irányítja a megnövekedett utas- és teherforgalmat, anélkül hogy hallható lenne a szárazföldön.

Olyan repülőtér, mely éjjel-nappal használható, s nem zavarja a lakosságot — ez bizony nagy kihívás volt azok számára, akik részt vettek a beruházásban. Az egyetlen kínálkozó megoldás az volt, hogy építenek egy szigetet a lakott területtől távol, és repülőtérré alakítják. Valóban hatalmas beruházás!

A kormány az önkormányzatokkal és a helyi üzleti világgal együtt állta a beruházás 15 milliárd dolláros költségét, és létrehoztak egy magántársaságot az új repülőtér felépítésére és működtetésére. Kimura Keiszuke úr, a Kansai International Airport Company vezérigazgató-helyettese így nyilatkozott az Ébredjetek!-nek: „Mivel magáncég vagyunk, nem engedhettük meg magunknak, hogy sok időt töltsünk a sziget létrehozásával. A munkát gyorsan kellett elvégezni.”

„A sziget létrehozása”

Egy part melletti szárazföld lecsapolása sem kis dolog, de egy sziget létrehozása a parttól öt kilométerre, az már valami. Az 511 hektár területű repülőtérsziget létrehozásához 180 millió köbméter homokra és földre volt szükség, melyet feltöltésre használtak. „Ez hetvenhárom piramisnak felel meg — úgy értem, a legnagyobbnak, melyet Hufu király készíttetett” — magyarázza Kimura úr.

A tenger fenekén, átlagosan 18 méteres mélységben egy puha agyagréteg terült el, amelyet vízteleníteni kellett. „Egymillió, egyenként 40 centiméter átmérőjű homokcölöpöt vertek be ebbe a rétegbe, hogy víztelenítsék, és megszilárdítsák az alapot. A feltöltő anyag súlya alatt a húszméteres puha talajrétegből kipréselték a vizet, és a talajt tizennégy méteresre nyomták össze — magyarázza Minami Kenicsiró úr, akit a feltöltési beruházás végrehajtásával bíztak meg. — A legjobban az altalaj egyenetlen ülepedése miatt aggódtunk. Számítógépeket használtunk annak kiszámításához, hogy hová helyezzük el a feltöltő anyagot, hogy a talaj egyenletesen ülepedjen.”

A feltöltő anyag teljes mélysége elérte a 33 métert, mely megfelel egy tízszintes épületnek. A feltöltő anyag súlya alatt azonban a tengerfenék megsüllyedt, és továbbra is süllyed. Kiszámolták, hogy a következő ötven évben a tengerfenék további másfél métert fog süllyedni, s akkor a sziget négy méterrel marad a tenger szintje felett.

Amikor még nem készült el az egész sziget, 1991-ben már megkezdődött a munka az utasforgalmi épületen és az irányítótornyon. Több mint hét évig tartó kemény munka után befejeződött a sziget, a repülőtér és a hozzá tartozó létesítmények megépítése.

Hatalmas, mégis jól kihasznált

Az ideérkező utasokat kellemes meglepetés várja. „Mire odaértünk a poggyászkiadáshoz, a bőröndjeink már ott voltak” — mondja egy utas az Egyesült Államokból. Minek köszönhető az olajozott működés? „Az utasforgalmi épület hatalmas, mégis jól kihasznált — fejti ki Arao Kadzuhito úr, aki az utasforgalmi épületért felelős. — Az utasoknak nem kell a nemzetközi repülőterekre jellemző útvesztőn keresztülmenniük.”

Az utasforgalmi épület szerkezete egyszerű, ám egyedülálló. A főépületet úgy tervezték, hogy megkíméljék az utasokat a szükségtelen járkálástól. A belföldön utazók a vasútállomásról egyenesen az utasfelvételhez mehetnek, onnan pedig tovább a beszállási kapuhoz, anélkül hogy egyetlen lépcsőn fel vagy le kellene menniük.

A főépületből, ahol az utasfelvétel, a bevándorlási és a vámhivatal foglal helyet, két 700 méteres épületszárny nyúlik ki északra és délre, s ezek vezetnek a harminchárom beszállási kapuhoz. Azok az utasok, akik a főépülettől távol eső kapukat használják, igénybe vehetik az automatizált utasszállító rendszert, melyet szárnyingajáratnak hívnak. Öt percen belül elviszi az utasokat a kívánt kapuhoz — beleértve az ingajáratra való várakozással töltött időt.

Repülőtér, melyet látni kell

„Mivel ez a repülőtér teljesen a tengeren található, nincs rajta semmilyen akadály” — mondja Arao úr. „Igen, azt halljuk a pilótáktól, hogy ezen a repülőtéren könnyű a leszállás” — csatlakozik Kimura úr.

Mások is értékelik a repülőtér külsejét. A repülőgépszárny alakú utasforgalmi épület bonyolult formatervezettsége sok turistát vonz a Kankuhoz. A turisták szívesen nézegetik a szokatlan szigetrepülőtérről felszálló és az oda leszálló repülőgépeket is. „Egy kilátóteraszt kellett építenünk a karbantartási központ tetejére a repülőtérre látogató turisták kedvéért, bár eleinte nem terveztük” — mondja Kimura úr. Naponta átlagosan 30 000 ember látogat el a repülőtérre, csak hogy körülnézzen.

Ha Japánba mész a Kanszai-vidék közelébe, szállj le a Kankura, vagy szállj fel onnan — a repülőtérről, melyet a szomszédok látnak, de nem hallanak.

[Lábjegyzet]

[Kép forrásának jelzésése a 25. oldalon]

Kansai International Airport Co., Ltd.