Kicsiny szigetből forgalmas repülőtér
Az Ébredjetek! hongkongi tudósítójától
„BIZTOS leverjük a háztetőkön lévő televízióantennákat!” — kiáltott fel a megdöbbent utas, amikor repülőgépe ablakán kinézett, miközben a gép beérkezett a hongkongi Kai Tak Nemzetközi Repülőtérre, hogy ott landoljon. A földön egy asszony teregetett a közeli Kowloon városban lévő lakóépületének tetőjén — összerezzent, és a dobhártyája egy újabb támadást viselt el, mikor a repülőgép a feje fölött elzúgott.
„A hegyek okozzák a gondot — mondja John, a pilóta, aki már sokszor végrehajtotta ezt a veszélyekkel teli landolási manővert. — Ha északnyugat felől landolunk, akkor ez azt jelenti, hogy veszélyes kanyart kell vennünk közvetlenül a leszállópálya előtt. A hegyek szerepet játszanak a veszélyes, lefelé irányuló légáramlásokban is, amelyeket szélnyírásnak nevezünk.”
A nyugtalan utasok, a pilóták és különösen Kowloon város lakói már alig várták azt a napot, mikor az utolsó gép szállt le Kai Takra. És ez a nap akkor érkezett el, mikor Hongkong az új repülőterét kezdte használni 1998 júliusában.
Repülőtér a szigeten
Az 1980-as években a Kai Tak repülőtér elérte kapacitásának csúcsát. Mivel nem lehetett tovább bővíteni ezt a teret, telket kerestek az új repülőtérnek. Hongkongban azonban nem volt elég nagy sík terület a repülőtérhez. Ezenkívül az emberek nem akarták, hogy egy hangos repülőtér legyen az udvaruknál. Mi volt hát a megoldás? Chek Lap Kok — a nagy s mégis többnyire fejletlen Lantau-sziget északi oldalánál elhelyezkedő kicsiny sziget. Egy általános mérnök álma vált ezzel a tervvel valóra.
A repülőtér építéséhez egy szintre kellett hozni a kis szigetet és egy még kisebb, szomszédos szigetet is, valamint még mintegy kilenc és fél négyzetkilométernyi területet kellett visszahódítani a tengertől. Ahhoz, hogy a repülőteret és Hongkong városát összekapcsolják, 34 kilométer hosszú vasútvonalat és egy autópályát építettek — mindkettő szigeteken és csatornákon megy keresztül, áthaladva Kowloon városán és a Victoria-kikötőn. Ez viszont hidak, alagutak és völgyhidak építését jelentette. Mindez a valaha megvalósított legnagyobb építkezést eredményezte.
Egyedülálló hidak, hogy szigetről szigetre ugorjunk
Ezrek mennek Hongkong Új területeknek nevezett részére, hogy megnézzék a világhírűvé vált jellegzetes építményt, a Lantau-láncot, mely Lantau szigetét a főszigettel köti össze. Ez az építmény a következőkből áll: egy kábelmerevítésű hídból, mely a Lantau-szigetet és a kicsiny Ma Wan szigetet köti össze, egy völgyhídból, mely Ma Wan fölött ível és egy függőhídból, melynek középnyílása 1377 méter, és Ma Wan szigetét köti össze egy harmadik szigettel, Tsing Yivel. Ezek a kétszintes hidak a világ ilyenfajta hídjai közül a leghosszabbak közé tartoznak — a felső szinten folyik a közúti közlekedés, a zárt, alacsonyabb szinten pedig a vasút és két forgalmi sáv fut.
Azok a kábelek, amelyek a függőhidat tartják, távolról inkább gyengéknek látszanak. Azon tűnődhet az ember, hogy vajon a mérnökök egyenletei jók-e, vagy a híd a vízbe fog-e zuhanni. Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk őket, megmutatkozik, hogy a kábelek egyáltalán nem gyengék. Az 1,1 méter vastagságú kábelek 160 000 kilométer hosszú huzalt tartalmaznak, mely arra volna elég, hogy a földet négyszer körbevegyük vele. A kábeleknek ilyen vastagoknak kell lenniük, hiszen meg kell tartaniuk a 95 darab, előre gyártott, 500 tonnás hídpályaelemet, melyekből a híd összetevődik. Mikor a kábeleket elkészítették, az előre gyártott elemeket uszályon szállították a helyszínre, és csörlővel emelték fel a vízből.
A közeli lakosokat magával ragadta az a látvány, mikor a függőhíd kábeleit tartó pilléreket a helyükre rakták. A konzol nélküli, égbe meredő oszlopokat általában az építkezésekkel hozzák összefüggésbe. Az építők a csúszózsaluzás nevű eljárást használták itt. Ezzel a módszerrel a formák, vagyis a zsaluzatok, melyekbe a betont öntik, folyamatosan emelhetők, anélkül hogy szükség volna minden szinten lebontani, majd újra felépíteni ezeket. Ezt az új módszert alkalmazva az építők csupán három hónap alatt építettek fel egy 190 méter magas oszlopot.
Hongkong a tájfunövezetben található. Milyen hatással lesznek az erős szelek az átjáróra? 1940-ben a Washingtonban (USA) található eredeti Tacoma Narrows Bridge összeomlott, mikor egy 68 kilométer/órás szél úgy megcsavarta, mintha bambuszból lett volna. A hídtervezés azóta sokat fejlődött. Ezeket az új hidakat modellezték és kipróbálták, hogy vajon ellenállnak-e 300 kilométer/órás széllökéseknek is.
A repülőtérről 23 perc alatt lehet a városba érni
Az új repülőtérről gyorsabban lehet magára Hongkong szigetére jutni, mint a régebbi Kai Tak repülőtérről, jóllehet az előbbi több mint négyszer olyan távol van, mint az utóbbi. Miért? A vonatok 135 kilométer/órás sebességgel száguldanak Hongkong üzleti központjába, mely rész találóan Központként ismeretes. Először Lantau kopár hegyeinek gyönyörű látványa tárul elénk. Majd miután a vonat néhány szigetet keresztülszelve megérkezik a főszigetre, elszáguld a világ legnagyobb konténerkikötője mellett, mely Kwai Chungban található. Öt kilométerre innen van Mong Kok — itt 170 000 ember lakik. Majd ezután jön a turistaközpont, a Tsim Sha Tsui és egy alagút, amely a kikötő alatt helyezkedik el — a vonat a repülőtérről csupán 23 perc alatt jut el a Központban lévő végállomásra!
A jövő repülőtere
Chek Lap Kok 1992 decemberében 302 hektáros sziklás sziget volt. 1995 júniusára 1248 hektáros terület lett, mely platformot biztosít az új repülőtérnek, s így Hongkong szárazföldi területe majdnem 1 százalékkal megnőtt. Egyrészt az eredeti szigetet 44 000 tonna heves hatású robbanóanyaggal hozták egy szintre, másrészt markológépek hatalmas hada elterítette az építkezés helyszínén a tengerfenékről felhozott homokot. Amikor a legnagyobb munka folyt az építkezésen, több mint kéthektárnyi területet hódítottak vissza a tengertől naponta. Átlagosan tíz tonna terepfeltöltő anyagot szállítottak másodpercenként a 31 hónapig tartó építkezésre. Mihelyt a tereprendező vállalkozók kezdték elhagyni az építkezést, mások tudtak dolgozni magának a repülőtérnek az építésén.
Steve, aki az építkezésen dolgozott, kiemel néhány mozzanatot: „Napjaink óriásgépei kárt okozhatnak egy rosszul megépített kifutópályában. Ezért erős úthengereket használtak, hogy összetömörítsék a homokot, mielőtt elterítenék az aszfaltot a felszínen. Mire ezek az úthengerek befejezték a munkát az első kifutópályán és a betonozott felületű parkolón, a becslések szerint 192 000 kilométer hosszúságnak megfelelő területen dolgoztak, mely táv ötször akkora, mint a föld kerülete.
Vállalatunknak a terminál megépítésére volt szerződése — mi építettük és állítottuk fel az acélból készült fedélszerkezeteket. Ezek mindegyike 150 tonnát nyom. Egy hatalmas darut használtunk, hogy sokkerekű pótkocsikra emeljük ezeket, melyek 2 kilométer/órás sebességgel vitték őket a terminálba.”
Ez a terminál nem betondoboz. Ehelyett inkább arra fektették a hangsúlyt, hogy világos és szellős környezetet teremtsenek, mely mind a repülőtéren dolgozóknak, mind pedig az utasoknak kellemes lesz. Ezenkívül a repülőteret úgy tervezték meg, hogy az utasokat a lehető legkevesebb késéssel, villámgyorsan egyik helyről a másikra vigyék. Az utasok az utasfelvételi helyhez érkezésük után 30 perccel már a repülőgépen ülhetnek. Hogy egyszerűsítsék a mozgást, sofőr nélküli kiskocsik állnak rendelkezésre, hogy az utasokat a terminál egyik végéből a másikba szállítsák. Ráadásul még egy 2,8 kilométer hosszú mozgó, gyalogosoknak épített út is nagyban megkönnyíti a haladást azoknak, akiknek elfáradtak a végtagjaik.
Steve így folytatja: „Micsoda változás ez Kai Takhoz képest, ahol több mint 27 millió utas fordult meg 1995-ben! Az új repülőtér 35 millió utast tud fogadni, és hárommillió tonna szállítmánnyal tud foglalkozni évente. Végül majd 87 millió utas fogadására lesz képes, és kilencmillió tonna szállítmánnyal tud foglalkozni!”
Hongkong hatalmas összeget ruházott be erre az építkezésre — mintegy 20 milliárd dollárt, mely annyit jelent, mintha Hongkong 6,3 millió lakosának mindegyikére körülbelül 3300 dollár jutna. Azt remélik, a Chek Lap Kok-i repülőtér segíteni fog Hongkongnak, hogy megtartsa jelenlegi jólétét. Míg ezt meglátjuk, egyben biztosak lehetünk: Hongkongban landolni továbbra is emlékezetes élmény lesz.
[Térkép a 12. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
A repülőtér vasútvonala
Autópálya
Chek Lap Kok-i repülőtér
Lantau-sziget
Észak-lantaui autópálya
Lantau-lánc
Kap Shui Mun híd
Csing Ma híd
Nyugat-kowloon-i autópálya
Kowloon
Kai Tak-i repülőtér
Hongkong-sziget
[Kép a 13. oldalon]
A Csing Ma híd építése
[Kép forrásának jelzése a 11. és 13. oldalon]
New Airport Projects Co-ordination Office