Készen állsz a szabadságra?

AZ ÉSZAKI féltekén hamarosan itt a nyár. Nemsokára milliók fognak szabadságra menni. De a szabadság semmi esetre sem korlátozódik a nyárra. A turizmus egész évben működő üzletággá vált, amely évente több milliárd dolláros hasznot hoz. Jóllehet a szabadságukat töltő személyek közül a legtöbben saját országukon belül utaznak, a külföldi utazások, melyek egykor csak a gazdagokra korlátozódtak, ma már mindennaposak.

Országonként változik, hogy a munkáltatók mennyi időt adnak a szabadságra. 1979-ben a német munkaerőnek mindössze a 2 százaléka kapott hathetes szabadságot, most viszont túlnyomó többségük kap. Nyugat-Európában az iparban dolgozók átlagos szabadsága több mint öt hét.

A szabadságok hasznosak lehetnek

A szabadság eredetileg valami egészen mást jelentett ahhoz képest, amit napjainkban jelent. A The New Encyclopædia Britannica kifejti: „A szabadságolás modern szokása . . . a régi római vallási naptárban megtalálható szokás ellentétes alkalmazásából ered. Az évnek több mint 100 napja ünnepnap volt, melyet különböző római isteneknek és istennőknek szenteltek. A szent ünnepek napjain, így tehát a szent napokon, az emberek kipihenték mindennapi, megszokott tevékenységeik fáradalmait. Azokat a napokat, amelyeket nem tekintettek szentnek, dies vacantesnek, szabadnapoknak hívták, melyeken az emberek dolgoztak.” Manapság viszont a „szabadnapok” nem munkanapok, hanem pihenőnapok.

A németek szeretik „az év legjobb hetei”-nek nevezni a szabadságot. Másfelől lehet, hogy a munkamániások kétségtelenül üresnek (szabadnak), értelmes tevékenységek nélkülinek tekintik a mai „szabadnapokat”. De ez szélsőséges nézet lenne. A kiegyensúlyozott nézőpont az, ha az ember elfogadja az abban rejlő bölcsességet, hogy időről időre szabaddá teszi magát a megszokott munkamenettől, valami mást csinál, és lazít.

A szabadság kedvező oldalait egy 1991-es felmérés erősítette meg, amelyet európai vállalati funkcionáriusokkal készítettek: minden 100 személyből 78 azt mondta, hogy a szabadság „feltétlenül szükséges ahhoz, hogy megelőzze a funkcionáriusok kiégettségét”. Kereken a háromnegyedük úgy vélte, hogy a szabadság javítja a munkabeli teljesítőképességet, és több mint a kétharmaduk azt mondta, hogy a szabadság javítja az alkotókészséget. Ezt még élénkebben fejezi ki az, hogy a nők 64 százaléka, a férfiaknak pedig a 41 százaléka egyetértett ezzel a kijelentéssel: „Becsavarodnék, ha nem tudnék rendszeresen szabadságra menni.”

Az utazás már önmagában véve is oktatás

Thomas Fuller, XVII. századi angol orvos és író ezt írta: „Aki sokat utazik, az sokat tud.” Az utazás révén megismerkedhetünk más helyekről származó emberekkel, tudomást szerezhetünk szokásaikról és életmódjukról. Ha olyan országokba utazunk, ahol az életszínvonal alacsonyabb a saját országunkénál, akkor az megtaníthat bennünket arra, hogy hálásak legyünk azért, amink van, és együttérzést ébreszthet bennünk azok iránt az emberek iránt, akik kevésbé szerencsések, mint mi.

Ha engedjük, hogy ez így legyen, akkor az utazás helyesbíthet tévképzeteinken, és eloszlathatja előítéleteinket. Lehetőséget kínál arra, hogy első kézből tanuljunk meg legalább valamicskét egy új nyelvből, hogy megkóstoljunk ételeket, amelyek talán ínycsiklandozók számunkra, vagy hogy Isten teremtésművei szépségeinek példáival bővítsük családi fotóalbumunkat, diagyűjteményünket, illetve videofelvételekből álló gyűjteményünket.

Természetesen ahhoz, hogy a legtöbb hasznot merítsük belőle, többet kell tennünk, mint csupán utazni. Az a turista, aki félig beutazza a világot csak azért, hogy meghúzza magát egy szállodában a turistatársaival — akik közül sokan a saját honfitársai —, hogy ússzon egyet a szálloda saját medencéjében vagy a szállodához tartozó vízparti területen, valamint hogy ugyanolyan ételt fogyasszon, mint amilyet otthon is ehet, édeskeveset fog tanulni. Milyen kár! A beszámolók szerint az utazók többsége látszólag nem tanúsít komoly érdeklődést sem az országok iránt, amelyekbe ellátogat, sem az azokban élő népek iránt.

Megfelelő felkészülés

Samuel Johnson, XVIII. századi angol esszéíró és költő azt mondta, hogy annak, aki utazik, „ismeretet kell magával vinnie ahhoz, hogy haza is hozzon ismeretet”. Tehát, ha lehetőség adódik arra, hogy utazzál, készülj is fel az utadra. Mielőtt elmész, olvass arról a helyről, ami a célállomásod. Tervezd el, hogy mit akarsz megnézni, és döntsd el, mit akarsz csinálni. Azután annak megfelelően készülj fel. Például, ha a vízparton akarsz kószálni, vagy ha a hegyekben szeretnél kóborolni, vigyél magaddal megfelelő cipőt és ruházatot.

Ne akarj túl sokat belezsúfolni az időtervedbe, és ezáltal magaddal vinni a szabadságodra a mindennapi stresszt. Hagyjál elegendő be nem tervezett időt olyan dolgok elvégzésére, amelyek váratlanul adódnak. Az az egyik igazi haszna annak, ha szabadságon vagy, hogy a szoros időterv nyomása nélkül van időd gondolkodni és elmélkedni, valamint hogy szabadnak érezheted magad a rohanó élet okozta stressztől és korlátozásoktól.

A nagyon eredményes szabadság még a kemény munkát is magában foglalhatja. Általában az a jó szabadság nyitja, hogy valami mást csinálsz. Például az Egyesült Államokban a Volunteer Vacations (Önkéntes nyaralások) nevű, nem üzleti intézmény megszervezi az önkénteseknek, hogy nemzeti parkok vagy erdők fenntartásával töltsék a szabadságukat. Egy önkéntes elmondta, hogy nagyon keményen dolgozott, de annyira élvezte, hogy elhatározta, egy évvel később megismétli ezt az élményt.

Jehova Tanúi gyakran arra használják fel szabadságukat, hogy keresztény kongresszusokra utazzanak, vagy hogy növeljék részvételüket nyilvános szolgálatukban. Egyesek arra használják a szabadságukat, hogy Jehova Tanúi főhivatalában vagy fiókhivatalában dolgozzanak abban az országban, ahol laknak, és kedvüket lelik ebben az élményben. Később sokan közülük levélben fejezik ki e kiváltság iránti értékelésüket.

Igen, a szabadságok nagyon kellemesek, sőt az év legjobb hetei lehetnek. Nem csoda, hogy a gyerekek számolják a napokat, amíg el nem érkezik! Mégis vannak dolgok, amiktől őrizkedned kell. A következő cikk ezt fogja kifejteni.