Honnan származnak?

„HOGY hívtuk magunkat, mielőtt Kolumbusz megérkezett? . . . Még ma is, ha lefordítod azt a szót, amelyet minden egyes törzs magára alkalmazott — anélkül, hogy ezt tudtuk volna egymásról —, az alapvetően mindig ugyanazt a jelentést hordozza. A mi nyelvünkben [a narraganszet nyelvben] ez a Ninuog, vagyis az ’emberek’ [navahó nyelven: Diné], az ’emberi lények’. Így hívtuk magunkat. Mikor tehát a[z európai] bevándorlók megérkeztek, mi tudtuk, hogy kik vagyunk, csak azt nem tudtuk, hogy ők kicsodák. Ezért neveztük el őket awaunageesucknak, vagyis idegeneknek, mert ők voltak azok, akik furcsák voltak nekünk, mert ők voltak azok, akiket nem ismertünk, de egymást ismertük. És mi voltunk az emberi lények” (Magas Tölgy, a narraganszet törzsből).

Szép számmal vannak elméletek az amerikai őslakosoka eredetét illetően. Joseph Smith, a mormonok alapító tagja egyike volt annak a számos embernek, William Penn kvékert is beleértve, akik úgy hitték, hogy az indiánok héberek voltak, Izráel úgynevezett tíz elveszett törzsének leszármazottai. A szerint a magyarázat szerint, amelyet ma az antropológusok többsége elfogad, ázsiai törzsek akár egy földhídon keresztül, akár hajóval is átköltözhettek a mai Alaszka, Kanada és az Egyesült Államok területére. Úgy tűnik, hogy még a DNS-vizsgálatok is ezt az elképzelést támasztják alá.

Amerika őslakói — a származásuk és hitük

Tom Hill (szeneka törzsbeli) és idősebb Richard Hill (tuscarora törzsbeli) őslakos amerikai szerkesztők ezt írták a Creation’s Journey​—Native American Identity and Belief című könyvükben: „Az őslakos népek többsége hagyományosan azt hiszi, hogy magából a földből, a vízből vagy a csillagokból lett megteremtve. Másrészről a régészek felállítottak egy elméletet egy nagy, a Bering-szorost átszelő földhídról, amelyen át az ázsiaiak bevándoroltak az amerikai kontinensre; így az elmélet azt támogatja, hogy ezek az ázsiaiak voltak az elődei a nyugati félteke őslakos népeinek.” Néhány amerikai őslakos hajlamos arra, hogy kételkedjen a fehér ember Bering-szorosról alkotott elméletében. Jobban szeretnek a saját legendáikban és elbeszéléseikben hinni. Inkább tekintik magukat eredeti lakosoknak, mint Ázsiából származó, felderítő bevándorlóknak.

Az An Indian Winter című könyvében Russell Freedman megmagyarázza: „A mandánok [egy törzs, amely a Missouri folyó felső folyásának szomszédságában élt] hite szerint az Első Ember egy hatalmas szellem volt, egy isteni lény. Őt még a távoli múltban alkotta meg az Élet Ura, minden dolog teremtője, hogy közvetítőként járjon el az egyszerű emberek és a számtalan isten vagy szellem között, akik a világegyetemben laknak.” A mandán hit egy özönvízről szóló legendát is tartalmazott. „Valaha, amikor egy nagy özönvíz söpört végig a földön, az Első Ember megmentette a népet azáltal, hogy megtanította őket arra, hogyan építsenek egy védelmül szolgáló tornyot vagy »bárkát«, ami fel fog emelkedni magasan a vízáradat fölé. A tisztelet jeleként minden mandán faluban volt egy kicsinyített hasonmás erről a mitikus toronyról — egy körülbelül öt láb magas cédrusoszlop, védőpalánkkal körbevéve.”

A mandánoknak van egy olyan vallási jelképük is, ami „egy magas oszlop, tollakkal és szőrmével beborítva, a tetején egy visszataszító, feketére festett, fából készült fejjel”. Kit ábrázolhat ez? „Ez a képmás Ochquih Hédét, egy gonosz szellemet jelképezett, akinek nagy befolyása volt az emberek felett, de nem volt annyira hatalmas, mint az Élet Ura vagy az Első Ember.” A síksági indiánok számára „a szellemvilágban való hit a mindennapi élet vitathatatlan része volt . . . Nem lehetett jelentősebb döntést hozni, sem egy tervbe belekezdeni anélkül, hogy először ne keresték volna azoknak a szent lényeknek a segítségét és jóváhagyását, akik az emberi ügyeket irányították.”

A The Mythology of North America című könyvében John Bierhorst így fejti ki: „Még a klánok létrejötte előtt, az oszedzsek, állítólag, egyik helyről a másikra vándoroltak egy olyan állapotban, amelyet ganíthaként ismernek (törvény vagy társadalmi rend nélkül). Egy hagyományos nézet azt tartja, hogy azokban a korai időkben bizonyos gondolkodók, akiket Kicsi Öreg Embereknek hívtak . . ., megfogalmaztak egy olyan elméletet, hogy egy néma, teremtő erő tölti be az eget és a földet, és tökéletesen mozgásban tartja a csillagokat, a holdat és a napot. Wakóndának (titokzatos erőnek) vagy Eáwawonakának (a lét okozójának) nevezték.” Hasonló elképzelést osztottak a zunik, a sziúk és a lakoták is nyugaton. A winnebágoknak szintén van egy teremtési mítoszuk, amely magában foglalja a „Földalkotót” is. A beszámoló elmondja: „Világosságot kívánt, és világosság lett . . . Aztán újra gondolkodott, és kívánta a földet, és ez a föld is létrejött.”

A Biblia tanulmányozói számára az a legérdekesebb, hogy néhány párhuzamos vonást látnak az őslakos amerikai hit és a Bibliában kifejeződő tanítás között, főleg ami a Nagy Szellemet, a „lét okozóját” illeti, ami az isteni Jehova név jelentésére emlékeztet: ’előidézi, hogy legyen’. A további párhuzamok magukban foglalják az Özönvizet és a Bibliából Sátánként ismert gonosz szellemet is (1Mózes 1:1–5; 6:17; Jelenések 12:9).

Értsük meg az amerikai őslakosok életfilozófiáját

Tom Hill és Richard Hill amerikai őslakos írók magyarázattal szolgálnak arra az öt ajándékra, amiről azt mondják, hogy az amerikai őslakosok az elődeiktől kapták azokat. „Az első ajándék . . . a földdel való szoros kapcsolatunk.” Tekintetbe véve az európaiak megérkezése előtti és utáni történelmüket, ki tagadhatná ezt? A földjüket, amit az amerikai őslakosok gyakran szentnek tekintettek, módszeresen vették el erőszakkal, csalással vagy be nem tartott megállapodásokkal.

„A második ajándék az erő és a szellem, amelyben az állatok osztoznak velünk, emberekkel.” Az amerikai őslakosok tisztelete az állatok iránt sokféle módon megnyilvánult. Csak azért vadásztak, hogy legyen élelmük, ruházatuk és fedél a fejük felett. Nem az őslakos népek voltak azok, akik gyakorlatilag kipusztították a bivalyokat (bölényeket), hanem a fehér ember — a vérszomjas és meggondolatlan kapzsiságával.

„A harmadik ajándékot azok a szellemi erők jelentik, akik az élő rokonaink, és akik kommunikálnak velünk a róluk készített képmásokon keresztül.” Világszerte sok vallásban megtalálható ez a közös téma — valamiféle szellem vagy lélek továbbélése a halál után.b

„A negyedik ajándék az, hogy tudomásunk van arról, kik is vagyunk, amelyet a törzsi hagyományainkon keresztül fejezünk ki és tartunk fenn.” Napjainkban ez minden bizonnyal fellelhető a törzsi szertartásokban, melyek során az emberek azért gyűlnek össze, hogy megvitassák a törzsi ügyeket, vagy a társas tanácskozásokban, ahol a törzsi zene és tánc is helyet kap. Az indián öltözet, a ritmusos dobverés, a táncok, a családok és törzsek összejövetelei — mindez törzsi hagyományokra vall.

„Az utolsó ajándék az alkotóképesség — a hitünk kézzelfoghatóvá válik a természetes anyagoknak olyan tárgyakká való átalakítása során, amelyek hitünket és önérzetünket tükrözik.” Legyen az akár kosárfonás, szövés, agyagtárgyak megformázása vagy festése, ékszerkészítés és dekorálás vagy bármilyen más alkotótevékenység, mind összekapcsolódik évszázados hagyományaikkal és kultúrájukkal.

Olyan sok törzs létezik, hogy sok kötetet venne igénybe, ha minden hagyományos hittételt vagy gyakorlatot kifejtenénk. Ami pillanatnyilag érdekel minket, az az, hogy milyen hatással volt az amerikai őslakosokra az európaiak millióinak beözönlése, akik közül feltehetőleg sokan keresztények voltak.

[Lábjegyzetek]