Zaj — Modern ártalom
AZ ÉBREDJETEK! NAGY-BRITANNIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
„Az élet egyik nagy stresszokozója” (Makisz Tszapogasz, az Egészségügyi Világszervezet tanácsadója).
„Ez az Amerikát leginkább átható szennyező tényező” (The Boston Sunday Globe, USA).
„Korunk legrosszabb szennyező tényezője” (Daily Express, London, Anglia).
NEM látod, nem érzed az illatát vagy az ízét, és nem tudod megérinteni. ZAJ — a modern városi élet átka most a vidéki tájat is szennyezi.
Egy amerikai természettudós, aki mintegy 16 évet töltött azzal, hogy felvételt készített a természet hangjairól, egyre nehezebbnek találja a munkáját. Washington államban (USA) 1984-ben 21 helyszínt vizsgált meg, amely 15 vagy annál több percig zajmentes volt. Öt évvel később mindössze három maradt belőlük.
A világ lakossága közül sokak számára már az is nehéz feladat, hogy három zajmentes helyet találjanak. Japánban egy 1991-ről szóló országos beszámoló kijelentette, hogy a zaj több panaszt váltott ki, mint a környezetszennyezés bármely más formája. A londoni The Times című újság igazán találóan úgy jellemzi a zajt, mint ami „a jelenkori élet legnagyobb veszedelme”. Egy kutya idegesítően kitartó ugatásától kezdve egy szomszéd sztereó készülékének az üvöltéséig, illetve egy autó riasztójának vagy rádiójának örökös harsogásáig a zaj megszokottá vált. A zajszennyezés mégsem új dolog. Hosszú története van.
Nem új gond
A forgalmi torlódás megakadályozása érdekében Julius Caesar megtiltotta, hogy napközben kerekes járművek közlekedjenek Róma központjában. Az ő és római társai sajnálatára a rendelet erős zajszennyezést okozott éjszaka, amikor „a taligák fa- vagy vaspántos kerekei végigdübörögtek az utcák kőkocka burkolatán” (Lewis Mumford: A város a történelemben). Több mint egy évszázaddal később Juvenalis költő amiatt panaszkodott, hogy a zaj örökké tartó álmatlanságra ítélte a rómaiakat.
A XVI. századra Anglia fővárosa, London nyüzsgő metropolisszá vált. „Az első dolog, ami biztosan hatással volt a legtöbb látogatóra, az a fülsiketítő lárma volt: az ezer műhelyből jövő zörgés és kalapálás, a kocsikerekek robaja és nyikorgása, a piacra vitt marhák bőgése, az utcai árusok rekedt kiáltásai, melyekkel portékájukat hirdették” — írja Alison Plowden, az Elizabethan England című könyv írónője.
A XVIII. század beharangozta az ipari forradalmat. Ekkor váltak nyilvánvalóvá a gépi zaj hatásai, ahogy a gyári munkások halláskárosodást szenvedtek. De még azok a városlakók is arról panaszkodtak, hogy egyre jobban zavarja őket a zaj, akik nem a gyárak közelében laktak. Thomas Carlyle történész londoni háza tetőterében egy „jól szigetelt szobában” keresett menedéket, hogy megszabaduljon a kukorékoló kakasoktól, a szomszédok zongoráitól és a közeli utca forgalmától. A The Times című újság így számol be erről: „Nem vált be.” Miért? „Akkor meg egy újabb sor zajtól őrült meg, többek között a folyami hajók kürtjeitől és a vonatok fütyülésétől!”
Széles körben elterjedt, modern szennyező tényező
Manapság azok, akik tiltakoznak a zaj ellen, a repülőterekre összpontosítják figyelmüket, mivel a légitársaságok energikusan szembefordulnak azokkal az erőfeszítésekkel, amelyek a zajszennyezéssel szembeni törvények meghozatalára irányulnak. Amikor Angliában a manchesteri repülőtér automatikusan bírságokat rótt ki a szuperszonikus Concorde gép minden egyes felszállásakor, vajon eredményesek voltak ezek a bírságok? Nem. A Concorde gép egyik kapitánya beismerte, hogy a repülőgép zajos, de azt mondta, ha könnyebb üzemanyagteherrel szállna fel a gép, hogy ezzel csökkentsék a zajszintet, akkor nem érne el megállás nélkül Torontóba vagy New Yorkba.
Ugyanilyen gondokat okoz a közúti közlekedési zaj megakadályozása. Németországban például a vizsgálatok arra mutatnak, hogy a környezetszennyezésnek ez a fajtája a lakosság 64 százalékát zavarja. És ez fokozódó gond; állítólag ezerszer nagyobb, mint a társadalom gépesítése előtt. Egy görögországi beszámoló kijelenti, hogy „Európában Athén az egyik legzajosabb város, és a fülsiketítő lárma annyira szörnyű, hogy károsítja az athéniak egészségét”. Japán környezetvédelmi hatósága szintén rosszabbodó irányzatot figyel meg a közlekedési zajjal kapcsolatban, és az autók használatában tapasztalható folytonos növekedésnek tulajdonítja ezt. Kis sebességnél az autó motorja jelenti a fő zajforrást, de 60 kilométeres óránkénti sebesség fölött a gumiabroncsok okozzák a legnagyobb zajt.
Nagy-Britanniában a zaj miatti panaszok legfőbb oka az otthoni zaj. A nagy-britanniai Chartered Institute of Environmental Health (Környezet-egészségügyi Koncessziós Intézet) 1996-ban 10 százalékos növekedést figyelt meg a zajos szomszédokról érkező panaszok számában. Az intézet egyik szóvivőnője megjegyezte: „Nehéz megmagyarázni. Az egyik tényező az lehet, hogy az emberek életében a munkával eltöltött idő alatt rájuk nehezedő nyomás arra készteti őket, hogy otthon nagyobb legyen az igényük a békére és a csendre.” A Nagy-Britanniában 1994 folyamán emelt összes panasz kétharmada késő esti zenét, zajos autómotorokat, valamint riasztókat és kürtöket foglalt magában. De mi a helyzet a zajszennyezés áldozatainak becslések szerint 70 százalékával, aki a megtorlástól való félelmében nem emel panaszt? A gond tényleg mindent átható.
A széles körű zajártalom következtében a környezetet védeni szándékozó hatóságok erőteljesen sürgetik a zajszennyezést elfojtó törvényeket. Az Egyesült Államokban például néhány közösség követi a helyi rendelkezéseket, és korlátozza a tájkert kialakításánál alkalmazott gépi eszközök használatát. Nagy-Britanniában egy új zajvédelmi jogszabály a zajos szomszédokat veszi célba, és engedélyt ad, hogy a helyszínen megbírságolják azokat, akik megsértik a jogszabályt este 11 és reggel 7 óra között. A helyi hatóságoknak még arra is van hatalmuk, hogy elkobozzák a sértő sztereó berendezést. A zaj mégis folytatódik.
Mivel a zajszennyezés valóban fokozódó gond, biztosan eltűnődsz: te mint áldozat mit tehetsz. De azon is, hogy miként kerülheted el, hogy zajt okozzál? Lesz valaha tartós béke és csend? Olvasd el a következő cikkeket, hogy megtudd a válaszokat.