Olvasóink írják

Gyermekek és háború Mélységes szomorúság töltött el az „Amit a háború a gyermekekkel tesz” (1997. október 22.) című cikksorozat olvasásakor. Én is háborúban nőttem fel. A II. világháború alatt négy és fél évet voltam japán koncentrációs táborokban Ngawiban és Bandungban. Tízéves koromban elszakítottak a családomtól, és a hét minden napján dolgoztattak a trópusi napon — alultáplált voltam, és a beriberi nevű betegségben, valamint vérhasban szenvedtem. Ahhoz képest viszont, amilyen leírhatatlan kegyetlenségeket élnek át napjainkban gyermekek milliói, az én élményeim olyanok voltak, mintha piknikeztem volna. Bárcsak sohase csüggednénk el amiatt, hogy Jehova időt hagyott az egész világon mindenkinek, a háború sújtotta területeken élő gyermekeket is beleértve ebbe, hogy megismerje vigasztaló ígéreteit!

R. B., Egyesült Államok

Zsírosbödön Nagyon szomorú voltam, és önsajnálkozásba estem. Egy évvel ezelőtt a férjem úgy döntött, nem akarja, hogy keresztény felesége legyen, és a fiammal együtt kirakott bennünket abból a gyönyörű házból, amelyről azt mondta, hogy nekem vette. Nincstelenné váltam. Reménytelennek tűnt az életem, és kértem Jehovát, hogy segítsen. Hát én megtanultam a leckét az „Amit a zsírosbödön megtanított” (1997. október 22.) című cikkből. Ez a cikk arra emlékeztetett, hogy legyek elégedett, ha megvannak a létszükségleti cikkek, és ha fedél van a fejem fölött, valamint arra, hogy a Királyság-érdekeket tartsam az első helyen.

K. P., Egyesült Államok

Vér szerinti testvérek közötti gondok A „Fiatalok kérdezik: Miért a testvéremre fordítanak minden figyelmet?” (1997. október 22.) című cikk pont akkor érkezett, amikor arra szükségünk volt. Segített felismernünk, hogy a nem egyforma bánásmód még nem feltétlenül jelent igazságtalan bánásmódot. Most már értjük, hogy a szüleink jó okkal szentelnek több figyelmet a testvéreinknek. Igazán egyetértünk a cikkel.

B. K., H. K. és G. U. O., Nigéria

Zajszennyezés Évek óta dolgozok egy nagy gyárban, és néhány munkatársammal az ott tapasztalható nagy zajtól szenvedünk. Elvittem a munkahelyemre az 1997. november 8-ai számot („Zaj — A legrosszabb szennyező tényezőnk?”), és a vezetőség úgy döntött, hogy megteszi a szükséges elővigyázatossági intézkedéseket az összes dolgozó egészségének megóvása érdekében.

R. P., Olaszország

Már több éve felzaklat, hogy a szomszédom állandóan nagy zajt csap. Késő estig folytat üzleti tevékenységet. Ez néha már nagyon feldühít. Megerősített azonban az a tudat, hogy vannak olyan keresztény testvérek és testvérnők, akik szintén a zaj áldozatai, de az önuralom gyakorlásával meg tudnak ezzel küzdeni.

O. T., Japán

Van egy szomszédom, aki állandóan azzal zavar, hogy kora reggel telefonálgat. Ezek a cikkek nagyszerű tanácsokat adtak arra, hogy miként tudom elintézni ezt a dolgot jóindulatú és keresztényi módon.

J. R., Anglia

Magellán Igazán értékeltem és élveztem a Ferdinand Magellánról szóló cikket, melynek „Az ember, aki felfedte a világot” (1997. november 8.) volt a címe. A cikk megjelenésekor éppen róla tanultunk az ötödik osztályban. A cikkből többet tudtam meg erről az emberről, mint amennyit a társadalmi ismeretek tankönyveim írtak róla. Odaadtam a tanárnőmnek a személyes példányomat ebből a folyóiratból, és neki is nagyon tetszett! Pár nappal később visszakaptam a folyóiratot, és volt rajta egy üzenet, hogy még egyszer nagyon köszöni a kiadványt.

B. V., Egyesült Államok

Rendkívüli volt elképzelni, hogy egy ilyen határozott férfi, Ferdinand Magellán miként küzdötte le a gyűlölködést és a különböző nehézségeket, hogy így véghezvigye a történelem egyik legnagyobb tettét. Köszönöm, hogy ilyen lenyűgöző témáról is írtok.

M. E., Olaszország