Az etruszkok — Rejtély, amely tovább él

AZ ÉBREDJETEK! FRANCIAORSZÁGI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

„ETRURIÁNAK OLYAN NAGY HATALMA VOLT, HOGY HÍRNEVE BETÖLTÖTTE A SZÁRAZFÖLDET ÉS A TENGEREKET” (LIVIUS I. SZÁZADI TÖRTÉNETÍRÓ).

AMIKOR az etruszkokról van szó, úgy érezheted, hogy még a témával kapcsolatos, alapvető dolgokkal sem vagy tisztában. Mégis, ha az a nyelv, amelyet beszélsz, a latin ábécét használja, akkor tudtodon kívül néhány dolgot az etruszkoknak köszönhetsz. Ha nem lettek volna az etruszkok, akkor a latin ábécé a-val, b-vel, g-vel kezdődne (mint a görög alfa, béta, gamma, vagy a héber alef, bét, gimel). Bár a filológusok tudják, hogy az etruszk ábécé a-val, b-vel, c-vel kezdődött, még mindig nehéz az etruszk nyelvet megérteni. És ez az etruszk talánynak csak az egyik oldala.

Évszázadokon keresztül a történészek sokat töprengtek e módfelett figyelemreméltó civilizáció eredetén. Csúcspontjukon, az i. e. V. században, az etruszkok létrehozták a 12 városból álló szövetséget, hatalmas európai és észak-afrikai kereskedelmi hálózattal. Mégis, csupán négy évszázaddal később, a felemelkedő római hatalom teljesen elnyelte őket. De mit tudunk az etruszkokról, és vajon miért él tovább a rejtély?

A rejtélyes kezdet

A történészek, a régészek és a nyelvtudósok régóta tűnődnek az etruszkok eredetén. A kis-ázsiai tartományból, Lüdiából vándoroltak be, ahogy Hérodotosz sugallta? Vagy pedig itáliai bennszülöttek voltak, ahogy Halikarnasszoszi Dionüsziosz állította az i. e. I. században? Lehet, hogy többféle eredetük volt? Bármi a válasz, olyan nagy az etnikai és kulturális különbség köztük és a szomszédos népek között, hogy manapság nem lehetünk biztosak az eredetükben.

Azt azonban tudjuk, hogy az i. e. VIII. századtól az etruszkok Közép-Itália-szerte virágkorukat élték. A rómaiak tuscinek, vagy etruscinek hívták őket. Az a terület pedig, amelyet elfoglaltak az északon folyó Arno és a délen folyó Tiberis között, Toscana néven vált ismertté. Egykor az etruszk civilizáció mintegy 50 itáliai nép felett uralkodott.

Míg az etruszk nyelv alapjában véve a görög ábécé egyik korábbi formáját használja, látszólag egyszerűvé téve a kibetűzést, valójában teljesen eltér minden más, ismert nyelvtől. Az etruszkok által használt szókincs jelentős része dacol a fordítással. Mégis, bőven volt irodalmuk, mivel a könyvek jelentős szerepet játszottak kultúrájukban, főként a vallásra vonatkozó kérdésekben. Jóllehet napjainkban etruszk feliratok példányainak ezrei léteznek — sírköveken, vázákon és alabástrom díszkoporsókon —, ezek csak viszonylag rövid szöveget tartalmaznak; ennélfogva kevés segítséget nyújtanak az etruszk szavak eredetének és jelentésének megmagyarázásában.

Életük és virágzásuk

Az etruszk nép saját magát kormányzó városállamokba tömörült, amelyet először király, később pedig tisztviselők irányítottak. Ezek a városok egy laza vallási, gazdasági, valamint politikai kapcsolatban, az etruszk szövetségben egyesültek. Néhány etruszk ház el volt látva folyóvízzel, néhány ház pedig a kövezett, szennyvízcsatornás utcán helyezkedett el. Széles körben alkalmazták a talajban lévő víz lecsapolását. Magát Rómát is az etruszk királyok alakították át falvak csoportjából elegáns, szennyvízcsatorna-hálózattal ellátott — ideértve a Cloaca Maximát, amely még ma is látható —, fallal körülvett várossá.

Az etruszkok virágzása az uralmuk alatt lévő területeken fellelhető gazdag ásványlelőhelyeknek volt köszönhető, olyanoknak, mint a közeli Elba szigeten lévő vasbányák. Hogy a fém iránti éhségüket kielégítsék, feldolgozták a vasat, az ezüstöt és a vörösrezet; még ónt is behoztak a Brit-szigetekről. Mindemellett a gazdagság mellett, a terület, amelyet elfoglaltak, gondoskodott termékeny — gabonát, olajbogyót, szőlőt termő — mezőgazdasági földről és legelőkről, valamint faanyagról. Ezek a természetes erőforrások, csakúgy mint a nagy kiterjedésű szárazföld és a tengeren túli kereskedelem viruló gazdaságot nyújtott az etruszkoknak.

Az etruszkok páratlan tengerészek voltak. I. e. 540-ben az etruszk és karthágói hajókból álló egyesített flotta vereséget mért a görögökre, így biztosítva az etruszkok tengeren túli kereskedelmét. Amint feltalálták a hadihajón lévő vágósarkantyút, készen álltak a harcra. A tengeren át a távoli Spanyolországba és Egyiptomba exportáltak olyan termékeket, mint a híres bucchero (fekete agyagkerámia). A szárazföldi kereskedelmi útvonalak révén az etruszkok bort exportáltak Galliába (Franciaország) és Germániába (Németország), így terjesztve hírnevüket.

Az etruszk életöröm

Az etruszkokról többek között a műalkotásaik a legmaradandóbb és legtöbbet feltáró információforrások. Luxusszerető népként az etruszkok pompás arany ékszereket készítettek, ideértve a fülbevalókat, melltűket, függőket, karkötőket és nyakláncokat. Még manapság is rejtély az, ahogyan kidolgozták ötvösmunkával és szemcsékből álló mintákkal, apró aranycseppeket használva a nagy gonddal elkészített kincseket. Amellett, hogy az etruszkok ezüstből és különböző nemesfémekből serlegeket, tálakat, csészéket és étkészleteket csináltak, más értékes anyagokat, például az elefántcsontot is megfaragták és vésték.

A sok megtalált szobor, műalkotás és falfestmény feltárja az etruszkok életörömét. Szerették nézni a kocsihajtó versenyeket, az ökölvívó- és birkózóküzdelmeket, valamint az atlétikai játékokat. Volt, hogy a király is megnézte ezeket, talán egy elefántcsont széken ülve, a hódításokban szerzett szolgákkal körülvéve. A rangját jelképező, lila tunikát később a rómaiak is átvették. Otthon, étkezéskor, a feleségével az oldalán leheveredett; mialatt a szolgák felszolgáltak, hallgatták a fuvola vagy kettősfuvola játékát, és nézték a táncot.

Éles ellentétben a görögökkel és a rómaiakkal, az etruszk társadalomban a nők a társadalmi egyenlőség helyzetének örvendtek. Lehetett saját tulajdonuk, és élvezhették a társadalmi eseményeket. Az etruszk nőknek volt vezeték- és utónevük, ami bizonyította igényüket a törvényes jogokra.

Furcsa vallásos hitnézet

Egy első századi történész „minden más népnél jobban a vallásos szokásoknak szentelt népnek” nevezte az etruszkokat. Az etruszkok istenek sokaságát imádták; előnyben részesítették a háromságot. Tiszteletük kimutatásaképpen három részből, vagy három helyiségből álló templomokat építettek. Mindegyik helyiség hajlékot adott egy bálványnak. Az etruszk civilizáció a misztikus babiloni elképzelések körül forgott. Ezek közül a legjelentősebb a túlvilágról és az alvilágról alkotott elképzelés. A holttesteket vagy eltemették, vagy elhamvasztották. Ha hamvasztottak, a hamvakat eltérő alakú vagy formájú urnákba rakták. Az urnát — minden olyan dologgal együtt, amit az alvilági élethez szükségesnek ítéltek — szertartásokkal, felajánlásokkal és italáldozatokkal kísérve a temetkezési sírhelybe helyezték. A gazdagok sírfalait többféle jelenetet ábrázoló, színes freskókkal díszesítették; néha démonokat vagy különféle félelmetes teremtményeket ábrázoltak. Ahogy az egyik forrásmű írja: „az etruszkok mindig szerették a szörnyeteget.”

Az etruszk májvizsgálati szokás — a máj tanulmányozása a jövőbelátás formájaként — visszavezethető Babilonba. (Vö. Ezékiel 21:21.) Életük minden területe és döntéshozataluk az istenek köré összpontosult. Az emberek a földre és az égre tekintettek előjelekért. Olyan megszokott volt a jövőbelátás, hogy az ilyen természetű gyakorlatok disciplina Etruscaként, etruszk tudományként váltak ismertté.

Beolvadás és megsemmisülés

I. e. 509-ben véget ért a Rómában uralkodó etruszk királyok évszázados leszármazási vonala. Ez az elkövetkező dolgok előjele volt. Északon a kelták fenyegették az etruszkokat, akiknek betörései csökkentették az etruszk hatalmat azon a területen. Déli irányban, a folyamatos határ menti összetűzések az itáliaiakkal aláásták hatalmuk alapját, belső, társadalmi feszültségeket szítva.

Az i. e. III. századra az etruszk terület római fennhatóság alá került. Így kezdődött a római kulturális térhódítás időszaka, vagyis a romanizáció. Végül, amikor i. e. 90-ben kiterjesztették a római polgárjogot minden itáliai népre, az etruszkok sajátos jellegének az utolsó nyoma is eltűnt. Az etruszkoktól megkövetelték, hogy latinul beszéljenek, és beolvasztották őket a római világba. Látszólag csak kevés római tudós vette magának a fáradságot, hogy lefordítson, vagy akárcsak megőrizzen néhány etruszk irodalmi munkát. Az etruszk civilizáció eltűnt, és rejtélyt hagyott maga után; de örökséget is.

Fennmaradó örökség

Az etruszkok öröksége még manapság is látható Rómában. A rómaiak az etruszkoknak köszönhetik a Jupiter, Júnó és Minerva háromságának felszentelt capitoliumi templomot; a három részből álló templomaikat; az első városfalaikat; és a Forumot lecsapoló szennyvízcsatornát. Még a Capitolium nőstényfarkasa (Lupa Capitolina), Róma jelképe is etruszk eredetű. Ezenfelül a rómaiak átvettek számos etruszk szokást; például játékokat, melyek magukba foglalják a halálig tartó harcot, valamint az állatokkal folytatott küzdelmet. (Vö. 1Korinthus 15:32.) Etruszk eredetű az a fajta diadalmenet, amely kétségtelenül Pál fejében járt az egyik szemléltetésében (2Korinthus 2:14).

Széles körben használják az etruszk jelképeket is. Az etruszk papok botját — amely hasonlít a pásztorok botjához — azonosnak tekintik a kereszténység püspökei által használt pásztorbot ősével. Az etruszk fascesokat (vesszők vannak kötözve a bárd köré) használták a rómaiak a hatalom jelképeként, a francia forradalom alatt emblémaként, valamint az olasz fasiszta párt a XX. században.

A régészeknek a múlt feltárására tett, összehangolt erőfeszítései ellenére is rejtély marad az etruszkok eredete és az életüknek sok területe.

[Térkép a 24. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

ETRURIA

ITÁLIA

[Képek a 24., 25. oldalon]

1. A Capitolium nőstényfarkasa, Róma városának jelképe, az i. e. V. századi etruszk bronzszobor másolata

2. Etruszk (jobbra) és föníciai (balra) nyelven ezekbe az aranytáblákba van bevésve egy felszentelés Uninek (Astartának)

3. Egy etruszk házaspár díszkoporsója

4. Etruszk boltíves folyosó az i. e. IV. századból. A rómaiak az etruszkoktól tanulták a boltív építését

5. Bor vegyítéséhez használt etruszk kratér és talp az i. e. VII. századból

[Forrásjelzés]

Aranytáblák: Museo Nazionale di Villa Giulia, Róma; díszkoporsó és kratér: Musée du Louvre, Párizs