Fennmaradnak esőerdeink?

SZÁZADUNK elején kipusztult az észak-amerikai vándorgalamb. Eddig valószínűleg ebből a madárból élt a legtöbb. Az ornitológusok számításai szerint két évszázaddal ezelőtt ez a populáció 5—10 milliárd madarat számlált!

Egy évszázadon belül azonban ez a kifogyhatatlannak látszó, olcsó madárhúskészlet eltűnt egy olyan folyamatban, amelyet egy faj „minden idők legdrámaibb hanyatlásának” neveznek. Az emlékművön, melyet a vándorgalambnak állítottak a Wyalusing State Parkban Wisconsinban (USA), ez áll: „Ez a faj az ember kapzsisága és meggondolatlansága miatt pusztult ki.”

A vándorgalamb végzete arra emlékeztet minket, hogy még a föld legtöbb példányt számláló állatai is sebezhetők az ember támadásával szemben. Még mindig burjánzik a kapzsiság és a meggondolatlanság. És ma nemcsak egy faj, hanem az egész ökoszisztéma veszélyben van. Ha az esőerdők eltűnnek, velük együtt tűnik el minden lakója is — a földön található fajoknak körülbelül a fele. A tudósok azt mondják, hogy egy ilyen kataklizma „az ember által valaha [előidézett] legnagyobb biológiai katasztrófa” lenne.

Igaz, ma nagyobb ismeretünk van a környezetről, mint egy évszázaddal ezelőtt. De az, hogy jobban belelátunk a dolgokba, önmagában még nem elegendő a pusztulás könyörtelen folyamatának a megállításához. „Elpusztítunk valamit, aminek értéke felbecsülhetetlen — siránkozik Manuel Fidalgo botanikus —, és nincs már sok idő hátra. Attól tartok, hogy néhány éven belül csak a hegyek lejtőin elhelyezkedő erdők maradnak érintetlenül, mivel azokat nem tudják megközelíteni a favágók.”

Mivel annyira nehéz helyreállítani az esőerdőket, riasztották a természetbarátokat. A The Emerald Realm: Earth’s Precious Rain Forests című könyv őszinte szavakkal úgy beszél az újbóli erdősítésről, mint amely „lassú és drága . . . és mint utolsó lehetőség, hogy reagáljanak az esőerdő pusztítására”. A legjobb esetben is valószínűleg csak néhány trópusi fafajt foglalna magában az újraültetés, s a facsemetéknek állandó figyelemre lenne szükségük, hogy megakadályozzák, hogy a gyomok megfojtsák őket.

Hogy egy erdő vissza tudja-e nyerni valamikor is korábbi pompáját, azon múlik, milyen közel van az újra beültetett terület az érintetlen esőerdőhöz. Csak a szoros közelség tenné lehetővé, hogy az újraerdősített területet végül benépesítsék azoknak a fajoknak a tízezrei, melyek az igazi esőerdőt alkotják. Sőt még ekkor is ez a folyamat évszázadokig tartana. Néhány terület, mely ezer évvel ezelőtt, a maja civilizáció összeomlásakor vált lakatlanná, még mindig nem jött egészen helyre.

A „nemzetközi együttműködés új formái”?

A washingtoni Smithson Intézet egyik tudósa azt ajánlotta, hogy őrizzék meg a még létező esőerdők 10 százalékát az utókornak, annak érdekében, hogy olyan sok fajt védjenek meg, amennyit csak lehetséges. Pillanatnyilag körülbelül 8 százalékot védenek meg, de sok természetvédelmi terület vagy nemzeti park csak névlegesen az, mivel nincsenek sem anyagi eszközök, sem személyzet, hogy megvédje őket. Nyilvánvaló, hogy valamit tenni kell.

Peter Raven, az esőerdő megóvásának egyik szószólója elmagyarázza: „Az esőerdők megvédésére irányuló erőfeszítések a nemzetközi együttműködés új formáit teszik szükségessé, annak felismerését, hogy az emberek mindenütt szerepet játszanak a föld sorsának alakításában. A világon mindenütt módokat kell találni a szegénység és az éhezés csökkentésére. Új megegyezéseket kell kidolgozni a nemzetek között.”

Javaslata ésszerűnek tűnik sok ember számára. Az esőerdők megvédéséhez világméretű megoldásra van szükség — csakúgy, mint sok más helyzet megoldásához, amellyel az emberiség szembekerül. A nehézség abban rejlik, hogy „megegyezéseket dolgozzanak ki a nemzetek között”, mielőtt világméretű szerencsétlenség történne, s mielőtt helyrehozhatatlan lenne az okozott kár. Ahogy Peter Raven is utal rá, az esőerdők pusztulása szorosan kapcsolódik a fejlődő világ más, megoldhatatlan gondjaihoz, például az éhezéshez és a szegénységhez.

Mind ez ideig az effajta gondok megoldására irányuló nemzetközi erőfeszítések korlátozott sikerrel jártak. Néhány ember felteszi a kérdést: Felülemelkednek a nemzetek egy nap a szűk látókörű és ellentétes nemzeti érdekeiken az emberek közös jóléte érdekében, vagy csupán ábrándoznak azok, akik a „nemzetközi együttműködés új formáit” keresik?

Úgy látszik a történelem nem szolgáltat alapot a derűlátásra. Egy tényezőt azonban gyakran figyelmen kívül hagynak — az esőerdő Teremtőjének a nézőpontját. „Emlékezetünkben kell tartani, hogy a teremtésmű részeit pusztítjuk el, ily módon megfosztjuk az összes jövőbeni nemzedéket attól, amit mi magunk is örökségül kaptunk” — mutat rá a Harvard Egyetem egyik professzora, Edward O. Wilson.

Megengedi a föld Teremtője az emberiségnek, hogy teljesen elpusztítsa a keze munkáját? Ez elképzelhetetlen lenne.a Ehelyett a Biblia előre megmondja, hogy Isten ’elpusztítja azokat, akik a földet pusztítják’ (Jelenések 11:18). Hogyan lépteti érvénybe Isten a megoldását? Ígéretet tesz egy nemzetek fölött álló égi kormányzat, vagyis egy Királyság felállítására, amely megoldja a föld összes gondját, s amely „nem semmisül meg soha” (Dániel 2:44, Újfordítású revideált Biblia).

Isten Királysága nemcsak véget vet annak, hogy az emberek kihasználják a földet, hanem felügyelni fog a föld természetes szépségébe való helyreállítására is. Végül az egész föld világméretű kertté válik, éppolyanná, mint amilyennek Teremtőnk kezdetben tervezte (1Mózes 1:28; 2:15; Lukács 23:42, 43). Az embereket mindenhol „Jehova tanítja majd”, s megtanulják szeretni és értékelni minden teremtésművét, ideértve az esőerdőt is (Ésaiás 54:13, NW).

Ecsetelve ezt az áldott időt, a zsoltáríró ezt írta: „örvend akkor az erdő minden fája is, az Úrnak orczája előtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje e földet. Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az ő hűségével” (Zsoltárok 96:12, 13).

Örömmel mondhatjuk, hogy az esőerdő jövője nem azon múlik, hogy az embernek gondja van-e rá, illetve nem is a kapzsiságán. A Biblia okot ad nekünk arra, hogy biztosak legyünk: a Teremtő maga fog közbelépni, hogy megmentse trópusi erdeinket. Isten megígért új világában az eljövendő nemzedékek is látni fogják a csodálatos szépséget, vagyis az esőerdőt (Jelenések 21:1–4).

[Lábjegyzet]