Embertelenségek — Mi Isten megoldása?

HOGYAN lehet megakadályozni az embertelenségeket? Mi a megoldás? Ha a történelmet vizsgáljuk, nyilvánvalóvá válik, hogy az emberi megoldások kudarcot vallottak. Valójában nagy ellentmondás, ha nem egyenesen képmutatás van abban, ahogy az emberi vezetők megközelítik ezt a kérdést.

Gondolj például az 1995-ös évre. Ebben az évben volt az 50. évfordulója a náci holocaust és a II. világháború végének, valamint az atombomba felrobbantásának. Abban az évben a világ sok részén megemlékező ünnepségeket tartottak, s ezeken részt vettek a világ vezetői is. Miért? Azért, hogy ellenszenvet ébresszenek az emberekben az embertelenségekkel szemben, hogy azok sohase ismétlődhessenek meg. Néhány szemlélő azonban megfigyelte, hogy ezeken az ünnepségeken erkölcsileg már szinte sértő volt az ellentét.

Képmutatás

Ezeken a nagy nyilvánosságot kapott ünnepeken minden vallási és kormányképviselő azt akarta, hogy jótevőként tekintsenek rá, vagy legalább azt, hogy ne gondolják gonosztevőnek. Azok a nemzetek azonban, melyek elítélték a múlt embertelenségeit, bőséges fegyverkészletet halmoznak fel, s költségvetésükben nagy pénzösszeget irányoznak elő erre a célra. Ugyanakkor nem oldják meg az olyan lényeges nehézségeket, mint például a szegénység, az erkölcsi hanyatlás és a környezetszennyezés, gyakran azt állítva, hogy nincs elég pénzük.

A világias vallás úgy szeretné megírni a történelmet, hogy leplezze a diktatúrák embertelenségei alatti hosszan tartó hallgatását, és szeretné elkendőzni, hogy támogatta a diktatúrákat. Ezek a vallások nem tettek semmit annak megfékezésére, hogy az ugyanabba a vallásba tartozó emberek lemészárolják egymást. A II. világháborúban például katolikusok katolikusokat, protestánsok protestánsokat öltek meg azért, mert más nemzethez tartoztak, s mert szemben álló felek voltak. Mindkét fél kereszténynek mondta magát, de amit tettek, szöges ellentétben állt Jézus tanításaival (Máté 26:52; János 13:34, 35; 1János 3:10–12; 4:20, 21). Más vallások ugyanezt tették. Ma a világ különböző részein még mindig követnek el embertelenségeket ezeknek a vallásoknak a tagjai.

Jézus idejében a vallásvezetők képmutatók voltak. Jézus leleplezte őket, ezt mondva: „Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert építitek a próféták sírjait és ékesgetitek az igazak síremlékeit. És ezt mondjátok: Ha mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében. Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot, hogy fiai vagytok azoknak, a kik megölték a prófétákat” (Máté 23:29–31). Ezek a vallásvezetők istenfélőnek vallották magukat, de képmutatók voltak, mivel üldözték Jézust és a tanítványait.

Olyan tanulságok, melyekre a Biblia tanít

A világi történelem tanulságos lehet, de a Biblia a forrása a leghasznosabb tanulságoknak. A Biblia nem bízza az emberi ítélőképességre vagy előítéletre azt a feladatot, hogy értelmezze a történelmet. A Biblia Isten gondolkodásmódjának a fényében magyarázza a történelmet és a jövőt (Ésaiás 55:8, 9).

Az Írások beszélnek jó és rossz eseményekről, csakúgy, mint jó és rossz emberekről. Gyakran megfelelő tanulságot — olyat, amely összhangban van Isten akaratával — lehet levonni ezekből a beszámolókból. Pál apostol, miután az ókori Izráel történelmének számos eseményét megemlítette, ezt a következtetést vonta le: „Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra” (1Korinthus 10:11). Maga Jézus is tanulságot vont le a történelemből, amikor ezt mondta tanítványainak: „Emlékezzetek Lót feleségére!” (Lukács 17:32).

Amire Isten emlékszik, és amit elfelejt

Azt tanuljuk a Bibliából, hogy Isten a cselekedetek alapján emlékszik egyes személyekre vagy felejti el őket. Azok esetében, akik bűnt követnek el, de megbánást tanúsítanak, Isten „bővelkedik” a megbocsátásban (Ésaiás 55:7). Ha a bűnös megbánást tanúsít és „megtér bűnéből és törvény szerint s igazságot cselekszik . . . Semmi ő vétke . . . emlékezetbe nem jön néki” (Ezékiel 33:14–16).

Pál azt írta, hogy „nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanusítottatok az ő neve iránt” (Zsidók 6:10). Így hát Jehova megjutalmazza majd azokat, akikre kedvezően emlékszik. A hűséges Jób így imádkozott: „Vajha engem a holtak országában tartanál . . . határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!” (Jób 14:13).

A megbánást nem tanúsító bűnösökkel viszont Isten azokkal a szavakkal összhangban fog bánni, melyeket Mózesnek mondott: ’kitörlöm az én könyvemből’ (2Mózes 32:33). Igen, Isten örökre elfelejti a bűnösöket.

A legfőbb Bíró

Isten a történelem legfőbb Bírája (1Mózes 18:25; Ésaiás 14:24, 27; 46:9–11; 55:11). Mivel felsőbbrendűek az ítéletei, nem felejti el azt a rengeteg embertelenséget, melyet az emberiség ellen elkövettek. Jogos felháborodásának napján Jehova megítél majd minden felelős személyt és intézményt (Jelenések könyve 18. és 19. fejezet).

Ezek között lesz a hamis vallás egész rendszere, mely az Írásokban a jelképes „Nagy-Babilon” nevet viseli. Ezt írják róla: „az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól” (Jelenések 18:2, 5).

Ezeknek a vallásoknak helyes cselekedetekre kellett volna tanítaniuk a követőiket, de kudarcot vallottak. Ezért Isten Szava ezt mondja az összes világias vallásról: „abban prófétáknak és szenteknek vére találtatott, és mindeneknek, a kik megölettek a földön” (Jelenések 18:24; kiemelés tőlünk). Mivel nem tanították meg tagjaiknak, hogy szeressék felebarátaikat és hívőtársaikat, ezek a vallások vérbűnnel terheltek.

Közel az új világ!

Végre közel van az a nap, amikor véget ér a gonoszság (Sofóniás 2:1–3; Máté 24:3, 7–14). E napot követően eljön az az idő, amikor a föld boldog lakói nem fognak ’gyászolni, kiáltani, sem fájdalmat érezni többé’ (Jelenések 21:3–5). Nem lesznek soha többé embertelenségek és vérfürdők, mert a föld feletti uralkodást elveszik az emberektől, és Isten égi Királyságára bízzák, amely a „békesség fejedelmének”, Jézus Krisztusnak a kezében van (Ésaiás 9:6, 7; Dániel 2:44; Máté 6:9, 10).

Akkor egészen beteljesedik majd a Zsoltárok 46:10-ben feljegyzett prófécia: Isten „hadakat némít el a föld széléig”. Ez a béke örökké tart majd, mivel az Ésaiás 2:4 megjövendöli: „nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.” Ennélfogva a Zsoltárok 37:11 megjövendöli: „A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.” Igen, akkor azt mondják majd, hogy „nyugszik, csöndes az egész föld. Ujjongva énekelnek” (Ésaiás 14:7).

Mindez azt jelenti, hogy közel van az igazságos új világ. És ebben az új világban, mely Isten égi Királyság-uralma alatt lesz, egy másik csodálatos esemény is végbemegy majd — a halottak feltámadása! Isten Szava garantálja, hogy „lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak” (Cselekedetek 24:15).

Jézus, míg a földön volt, bemutatta ezt azáltal, hogy embereket támasztott fel a halálból. Arról például, amikor feltámasztott egy fiatal lányt, a beszámoló ezt mondja: „a leányka azonnal fölkele és jár vala . . . [A megfigyelők] nagy csodálkozással csodálkozának” (Márk 5:42). A feltámadáskor azok, akiket megöltek az embertelenségek során, valamint más, régóta halott személyek is visszatérnek a halálból, és lehetőséget kapnak, hogy örökké éljenek a paradicsomi földön (Lukács 23:43). Idővel pedig „a régiek ingyen sem emlittetnek, még csak észbe sem jutnak” (Ésaiás 65:17).

Bölcsen jársz el, ha pontos ismeretet szerzel Isten Szavából, a Bibliából, és ha Isten akaratát cselekszed. Így Isten kedvezően emlékszik majd meg rólad, amikor örökre megoldja az embertelenségekkel kapcsolatos gondokat, és visszaadja az áldozatok életét. Jézus ezt mondta: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust” (János 17:3).

[Képek a 8., 9. oldalon]

Isten békés paradicsommá alakítja majd a földet

[Képek a 10. oldalon]

Isten örökre megszünteti majd a múlt embertelenségeinek a hatását azáltal, hogy feltámasztja a halottakat