Figyeljük a világot

Gondok a békefenntartással

„Egy évtizeddel ezelőtt az ENSZ békemisszióit oly nagy tisztelet övezte, hogy egyöntetűen Nobel-békedíjjal tüntették ki őket — írja a torontói The Globe and Mail című újság. — Most a békefenntartó missziók tagjait (civileket, rendőröket és katonákat) megvetik és üdvözlik is egyben.” Miért ez a változás? „Az egyik legfőbb gond a modern összecsapások természetében keresendő. Napjainkban sokszor nem a jól szervezett hadseregek háborúznak egyértelmű célokkal és elvekkel, hanem a széthúzást szító frakciók és katonai parancsnokok, akik tizenéves zsoldos katonákat alkalmaznak. Ezeket a csoportokat az adott ország fölötti uralom gyakorlása végett kényszerítik harcolásra, nem pedig azért, hogy egy másik ország ellen menjenek” — írja a Globe. Az újság még hozzáfűzi, hogy ezért „ahelyett, hogy” az Egyesült Nemzetek Szervezetének békefenntartó erői „a nemzetek közötti hivatalos fegyverszüneteket figyelnék, olyan egymással harcban álló frakciók összecsapásába avatkoznak bele, amely csoportoknak, sőt néha még azok vezetőinek a céljai sem egyértelműek, és amelyek aligha vágynak a békére”.

Az új irányelvek erőszakot szülnek a sportokban

A francia L’Express című folyóirat szerint a francia labdarúgó-szövetségek 20 825 büntetőeljárással foglalkoztak az 1997/98-as szezonban, ami rekordnak számít, és más sportoknál is jelentősen megnövekedett az erőszakos esetek száma. Miért van oly sok erőszak? Richard Pfister kutató szerint ennek egyik oka a „győzni akarás. Mikor a pénz kívánatosabb a presztízsnél, mikor az eredményre nagyobb hangsúly kerül, mint a játék élvezetére, akkor mindent szabad.” Pfister azt állítja, hogy úgy tűnik, ez a viselkedés, melyet gyakran példaképeknek tekintett emberek szabadon mutatnak ki, ürügyül szolgál az erőszakra a fiatalok szemében, és arra buzdítja őket, hogy utánozzák ezt.

Még mindig hasznos a galambposta

A The Indian Express arról tudósít, hogy az Orissa nevű indiai államban a rendőrségnek bonyolult kommunikációs hálózata van, de még mindig nem szűntette be a „galambok nyújtotta szolgáltatást”, vagyis a 800 egyedet számláló galambállományát. Az orissai rendőrség főigazgatója, B. B. Panda úr szerint a galambok az elmúlt 50 évben „mentőkötélül” szolgáltak az árvizek, illetve viharos forgószelek idején, és még mindig gyakorlati értékük van, ha összeomlik a drót nélküli kommunikációs rendszer. Amikor például 1982-ben árvíz pusztított Banki városában, a galambok nyújtották az egyedüli összeköttetést a város és a cuttacki körzeti parancsnokság között. Az első orissai galambállományt 1946-ban létesítették. Ez egy belga tenyészet volt, melyben a madarakat postagalamboknak hívták. Ezek a galambok óránkénti 80-90 kilométeres sebességgel még 800 kilométert is végig tudtak repülni megállás nélkül. A madarak életideje 15-20 év, és jelenleg három központban, 34 rendőr gondozása alatt tartják őket. Panda úr megjegyezte, hogy a „galambok talán régimódinak tűnnek a rádiótelefon korszakában, de ezek az állatok továbbra is értékes szolgálatot végeznek az államnak”.

Nem járnak iskolába a gyermekek

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése 1948-ban elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, mely azt is meghatározta, hogy az oktatáshoz mindenkinek alapvető joga van. Bár sok dicséretes erőfeszítést tettek már az emberek, még messze vagyunk attól, hogy ezt a célkitűzést elérjük. „Ötven évvel azután, hogy elfogadtuk az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, még mindig több mint 130 millió, általánosiskolás-korú gyermek nem jár iskolába — tudósít a német Allgemeine Zeitung Mainz című lap. — Ez azt jelenti, hogy a világon élő összes gyermek 20 százaléka nem kapta meg az alapfokú oktatást.” Reinhard Schlagintweit, a Németországban lévő Egyesült Nemzetek Szervezete Gyermekalapjának vezetője szerint körülbelül 7 milliárd dollárra volna szükség ahhoz, hogy a világon élő összes gyermek járhasson általános iskolába. Ez az összeg sokkal kevesebb annál, mint amennyit Európában évente fagylaltra költenek az emberek, vagy mint amennyit az Egyesült Államokban kozmetikumokra adnak ki egy évben. Ez az összeg csupán töredéke a világ katonai célokra fordított kiadásainak.

Katasztrófa sújtotta Ázsia

„A világon az elmúlt év 10 súlyosabb katasztrófája közül hat Ázsiában történt, és 27 000 emberéletet, valamint 38 milliárd dollárt követelt” — jegyzi meg a South China Morning Post. Többek között ilyen katasztrófa volt a Bangladesben és Kínában pusztító árvíz, és az indonéziai erdőtüzek, melyek füstje a környező országokba is átterjedt. „Ázsiát több természeti katasztrófa sújtja, mint a világ bármely más területét — írja az Egyesült Nemzetek Szervezetének Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági és Szociális Bizottsága. — A XXI. század egyik legfőbb kihívása lesz, hogy főképp Ázsiában csökkentsék a kockázatot.”

Amiért nem tudod megcsiklandozni magadat

„Még egy felnőttet is tehetetlenné tesz egy jól irányzott csiklandozás. De még a legérzékenyebb áldozat is fellélegezhet, mivel önmagát nem tudja megcsiklandozni” — állítja a The Economist. Miért nem? Egy nemrég folytatott kutatás szerint a válasz a kisagyban keresendő, az agy azon részében, amelynek feladata a motoros működések összehangolása. A kutatók úgy gondolják, hogy a kisagy nemcsak mozgásszabályozó feladatot tölt be, hanem még abban is szerepet játszik, hogy előre megmondja, milyen érzéki következményei lesznek ezeknek a tevékenységeknek. Amikor tehát az emberek megpróbálják megcsiklandozni magukat, a kisagy megérzi ezt, és elfojtja az érzést. Mikor valaki más csiklandozza meg őket, az inger és a kisagy számításai nem találkoznak, így az érzület nincs elfojtva. A The New York Times egy hasonló témájú cikkben ezt így foglalta össze: „Az agy meg tudja állapítani, melyik csiklandozási ingert okozta az egyén saját maga, és ezek a csiklandozások nem olyan fontosak számára. Az agy tehát sokkal érzékenyebb azokra az ingerekre, amelyek valamilyen külső forrásból érkeznek, s amelyekkel talán fontosabb foglalkozni.”

A morzejelek utóda

Az 1832-ben kitalált morzejelek „felbecsülhetetlen értékű szerepet töltöttek be a kereskedelem fejlődésében, és magában a történelemben is” — ismeri el Roger Cohn, aki munkatársa az Egyesült Nemzetek Szervezete egyik intézményének, amely a világon végbemenő hajózást irányítja. A The Toronto Star azt írja, hogy a morzejeleket nemzetközi szabványként használták a veszélybe került hajók 1912 óta, attól az évtől kezdve, hogy a Titanic S. O. S. jelzéseket adott le (ez a jelzés három rövid, három hosszú, majd újra három rövid jelből tevődik össze). De a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet által bevezetett új, műholdas rendszer 1999. február 1-jétől automatikusan továbbad egy adatcsomagot „az egész világot átfogó segélyrendszert koordináló központokba”, mikor egy hajó fedélzetén a műholdas állomáson megnyomják a „vészjelző gombot”. A hajó kilenc számjegyből álló azonosító jele mellett más adatokat is lehet küldeni, például „a szerencsétlenség időpontját, a bajban lévő hajó helyzetét, és hogy milyen baj érte azt. Ebbe beletartozhat az is, hogy nem lehet pontosan meghatározni a szerencsétlenséget, vagy esetleg a közül a 12 fajta jelzés közül küldi valamelyiket, amely a tűzesettől kezdve, azon keresztül, hogy elárasztja a hajót a víz, vagy a hajó oldalra borul, egészen a kalóztámadásig mindent magában foglal” — írja a Star. A cikk nosztalgikusan még ezt is megjegyzi: „A morzét még arra is használták, hogy néhány igen fontos, történelmi jelentőségű hírt adjanak a világ tudtára: mindkét világháború végét így közölték le.”

A cipőkkel kapcsolatos egészségi gondok

„Az orvosi vélemények azt sejtetik, hogy minden hatodik embernek súlyos lábpanaszai vannak. Ezek a gondok gyakran a cipők miatt alakulnak ki” — tudósít a The Toronto Star. A térd- és csípőfájás, a hát alsó részének fájása és a fejfájás is arra figyelmeztethet, hogy vizsgáld meg a cipőidet. A Star ezt írja: „A legfontosabb, amit észben kell tartanod, hogy nem a cipők fognak betörni, hanem azok fogják a lábadat feltörni. Ne vásárolj úgy cipőt, hogy arra számítasz, hogy majd a lábadhoz fog idomulni. Ha már a boltban sem érzed kényelmesnek a cipőt, akkor ne vedd meg.” Délután vásárolj cipőt, mert „a láb a nap folyamán általában egy kicsit megdagad”, és „fontosabb, hogy a lábfejed elülső részére legyen jó a cipő, mint a sarkadra”. A statisztikák azt mutatják, hogy a nőknél több a lábpanasz és deformálódás. Az emberek úgy gondolják, hogy ez ez azért van így, mert a hölgyek 90 százaléka „túl kicsi és túl szűk cipőt hord, a magas sarkú cipők viselése pedig gyakran ahhoz vezet, hogy sokuknak igen súlyos deformáció alakul ki a lábukon”. Az újság hozzáfűzi: „Fontos még arra is emlékezni, hogy csak akkor fáj, amikor már megvan a baj.”

Bibliakiadás Kínában

„Kína az elmúlt két évtizedben több mint 20 millió példányt adott ki a Szent Bibliából, és ezzel az 1990-es évek eleje óta a Biblia lett az egyik legnépszerűbb könyv az országban” — állítja a Hszinhua Hírügynökség. A Társadalomtudományok Kínai Akadémiája ellenőrzése alatt álló Világvallások Intézetének munkatársa, Feng Csin-jüan professzor szerint a Kínában élő keresztényeknek két példány megvásárlására van joguk. Már több mint 20 kiadás létezik. „Ezek között vannak olyanok, amelyeket angolul adtak ki, és ott van bennük a kínai fordítás is. Olyan kínai fordítások is léteznek, amelyek mind hagyományos, mind egyszerűsített írásjegyekkel le vannak írva, és olyanok is vannak, amelyek egy-egy etnikai kisebbség nyelvén íródtak. Ezek zsebméretben, illetve olyan nagy méretben is kaphatók, amelyeket a papok a szószékeken használnak.” Ezenkívül számos, bibliai történeteket tartalmazó könyvet is közrebocsátottak, melyekből várhatóan többet fognak vásárolni, mint a Bibliából. „Az 1990-es évek elejétől a Biblia a 32. helyen áll azon a listán, amely az ország legnagyobb befolyással bíró könyveit sorolja fel” — írja a cikk. De „nagy általánosságban azt lehet mondani, hogy a vallás kisebb befolyást gyakorol a kínaiakra, mint a Nyugaton élőkre”.