Olvasóink írják

Gyermekek válságban Szeretném értékelésemet kifejezni az 1999. április 8-i számban megjelent cikksorozatért, melynek „Gyermekek válságban — Ki fogja megvédeni őket?” volt a címe. Úgy vélem, hogy a gyermekmegbecstelenítés és -bántalmazás drámai témájának állandóan napirenden kell lennie ahhoz, hogy feleszméljenek az emberek. A mi felelősségünk, hogy megvédjük gyermekeink világát. Kérem, folytassák kiváló munkájukat.

P. P., Gyermekeket Képviselő Hivatal, Róma, Olaszország

Megdöbbentő arra gondolni, hogy a XXI. század küszöbén sok gyermeket még mindig rabszolgaként dolgoztatnak, és arra használnak, hogy megöljenek másokat. Még nehezebb elfogadni, hogy a legtöbb gyermeknek nem is nagyon van kilátása jobb életre. Az Ébredjetek! újra pontosan ismertette a világ gyermekeinek nehéz sorsát.

S. R. B., Brazília

Harminchat évi házasság után elváltam. Megtudtam, hogy a férjem (aki nem keresztény) évekig molesztálta drága kislányaimat. Teljesen elvesztettem a lelki egyensúlyomat, amikor mindez a tudomásomra jutott. Úgy tűnt, hogy senki sem érti meg, milyen súlyos dolog a megbecstelenítés, és milyen kimondhatatlan fájdalmat élnek át az ártatlanok. Hálás vagyok hát Jehovának, hogy írtatok erről az egyre nagyobb méreteket öltő jelenségről.

N. M., Egyesült Államok

Törődés az idősekkel Igazán értékeltem a „Mutassunk törődést irántuk” (1999. április 8.) című cikket. Sok idős személyről, aki idősek otthonában él, megfeledkeznek a családtagjai. Néhány hónappal ezelőtt egypáran elhatároztuk, hogy beszélni fogunk a Bibliáról a közelünkben lévő idősek otthona lakóinak. Miután megvitattunk egy-két bibliai témát, zongoráztunk nekik, majd beszélgettünk velünk. Azt tervezzük, hogy rendszeresen meg fogjuk látogatni őket.

C. V., Egyesült Államok

Afrikai felhőszakadás Tizenkét éves vagyok, és szeretném megköszönni „A felhőszakadás után a keresztény életmód győzedelmeskedett” (1999. március 8.) című cikket. Szerintem csodálatosak voltak azok a testvérek, akik segítettek a bajbajutottakon! Amit tettek, eszembe jutatta, hogyan segítettek a testvérek másoknak a nagy hansini (Japán) földrengés után. A cikk arra buzdított, hogy legyek bátor, és tegyek jó dolgokat másokkal.

K. R., Japán

Alvó kisbabák Köszönöm szépen a „Hogyan kell a csecsemőnek aludnia?” (1999. március 22.) című cikket. Hirtelencsecsemőhalál-szindróma (SIDS) miatt veszítettem el első, két és fél hónapos gyermekemet. Bárcsak már akkor a birtokomban lett volna ez az információ. Noha két remek gyermekem van, még mindig olyan mérhetetlen fájdalom gyötör, melyet nehéz szavakkal kifejezni.

A. D., Olaszország

Számos olyan kockázati tényező van, amely kifejezetten felelős lehet a SIDS-ért. (Lásd az „Ébredjetek!” 1997. január 22-i számában a „Figyeljük a világot” című rovatot.) Ám a SIDS sok értelemben még mindig orvosi rejtély. Ezért azoknak a szülőknek, akik SIDS miatt veszítették el a gyermeküket, nem szabad magukat hibáztatniuk a tragédiáért. Jó néhány bánkódó szülő vigasztalónak érzi a SIDS-nek azt a mélyreható vizsgálatát, mely az 1988. január 22-i angol számunkban jelent meg. (A szerk.)

Lisztérzékenység Három hónappal azután kaptuk meg a „Megbirkózva a lisztérzékenységgel” (1999. március 22.) című cikket, hogy a hatéves kislányunkról is kiderült, hogy ebben a betegségben szenved. Oroszországban ez a betegség gyakorlatilag még az orvosok között is ismeretlen. Milyen megnyugtató tudni, hogy keresztény testvéreink és testvérnőink megértik, miért van a kislányunknak különleges étrendje. Ez a cikk megerősített minket, és arról biztosított, hogy Jehova mindig törődik népe szükségletével.

V. P. és L. P., Oroszország

Olyan holmik utáni vágy, melyeket nem kaphatunk meg Épp most olvastam el a „Fiatalok kérdezik: Miért nem lehetnek olyan holmijaim, amilyenekre vágyom?” (1999. március 22.) című cikket. Szeretnék köszönetet mondani érte, mivel felismertem belőle, hogy nem kaphatok meg mindent, amire vágyok. De ahogy a cikk mondta, Jehova ismeri a szükségleteinket, és nagyon boldog vagyok, hogy egyszerű az életem.

C. K., Kanada