Olvasóink írják

Nagyszülők Köszönöm szépen, hogy olyan szeretetteljesen közelítettétek meg a „Nagyszülők — Örömeik és kihívásaik” (1999. március 22.) címmel közzétett témát. Egyedülálló nagyszülő vagyok, s egyedül nevelem két unokámat. Az édesanyjuk kábítószer-fogyasztó volt, és még most is az. Más szülőkhöz hasonlóan — akikről a cikk is beszámolt — nekem is meg kell küzdenem a fiúk haragjával. Még csak nem is sejtettem, milyen érzés lehet, ha valakit magára hagynak a szülei. Ám tavaly a kisebbik unokám ezt mondta nekem: „Köszönöm, hogy befogadtál minket.” Ezek után a szavak után úgy éreztem, hogy nem volt hiábavaló a sok erőfeszítés és könnyhullatás.

D. B., Egyesült Államok

Hála drága nagymamánk szeretetének és hűségének, a bátyáimmal túléltük azokat az éveket, amikor a szüleink elhanyagoltak és bántalmaztak minket. A bibliai igazság, melyet a szívünkbe ültetett, erőt adott a kitartáshoz. Ma mindhárom unokája és hét dédunokája önátadott keresztény.

B. L. B., Brazília

Van egy 17 hónapos kisbabám. Köztem és az anyósom között feszültség alakult ki amiatt, hogy miként kellene gondoskodni róla. Féltékenységemben eljutottam addig a pontig, hogy már a keresztény összejöveteleket sem tudtam élvezni. A cikk azonban segített felismernem, hogy az anyósom nem rosszindulatú, és nem próbálja birtokolni a kicsit. Köszönettel tartozom Jehovának, hogy épp akkor jutott el hozzám ez az információ, amikor leginkább szükségem volt rá.

M. Z. C., Mexikó

Öt fiú Érdekesnek találtam a „Hálás vagyok Jehovának az öt fiamért” (1999. március 22.) című cikket, mivel sok hasonlóság volt Helen Saulsbery és az édesanyám között. Ugyanabban az évben keresztelkedtek meg. Helenhez hasonlóan az én anyukám is otthon maradt, és gondoskodott rólunk, amikor a családunknak anyagi nehézségei voltak (apukám vállalata ugyanis csődbe ment). Ő is úttörő-, azaz teljes idejű evangéliumhirdető szolgálatot végzett, és mindig elmesélte a szántóföldön szerzett érdekes tapasztalatait. Ez nagyon vonzóvá tette számomra az úttörőszolgálatot. Most, hogy már nekem is van két lányom, megértem, mennyi erőfeszítést tett értünk az édesanyám.

Sz. M., Japán

Szeretném külön megköszönni a cikket. Apaként próbálom követni a Biblia tanácsait, de gyakran alkalmatlannak érzem magam. A Saulsbery család tapasztalata megerősített, hogy kitartsak.

R. M. R., Brazília

Vágyakozás bizonyos holmik után Tizenkét éves lány vagyok. Szeretném megköszönni a „Fiatalok kérdezik: Miért nem lehetnek olyan holmijaim, amilyenekre vágyom?” (1999. március 22.) című cikket. Vannak olyan holmik, amelyekre én is vágyom. Szeretnék például egy biciklit és egy gitárt. De apukám nem tud venni nekem. Emiatt szomorú vagyok. A cikketek azonban nagyon buzdító volt. Köszönöm, hogy megjelentettétek ezt az atyai tanácsot.

C. U., Nigéria

Izmok Miután befejeztem a tornázást ma reggel, leültem és elolvastam az „Izom — A tervezés mesterműve” (1999. április 8.) című cikket. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy a szememben lévő izmok mozognak, miközben oldalról oldalra haladok az olvasással, a karomban lévő izmok összehúzódnak és elernyednek, amint kortyolgatok a kávésbögrémből, s a lábamban lévő izmok dolgoznak, amikor mocorgok a székben. Hú, micsoda tervezési remekmű!

N. T., Belize

Az izmaink csak kis részét tükrözik vissza Nagy Teremtőnk, Jehova Isten hatalmas bölcsességének és intelligenciájának. Mindig lenyűgöz, amikor az emberi testről olvasok. De még sohasem olvastam ennyire jól megírt, könnyen érthető cikket.

P. J. O. S., Brazília