Egy lépésre a haláltól
„Néha azt álmodom, hogy újra két lábam van . . . Évekkel ezelőtt, amikor nagyon kicsi voltam, a barátaimmal a házunk közelében játszottam. Aztán hirtelen: »BUMM!« . . . Leszakadt a jobb lábam” (Song Kosal, 12 éves, Kambodzsa).
A taposóaknák naponta átlagosan mintegy 70 embert csonkítanak vagy ölnek meg. A legtöbb áldozat nem katona, hanem polgári személy: marháikat legeltető férfiak, vízhordó asszonyok, játszó gyermekek. A címlapon látható nyolcéves Rukiát például egy taposóakna csonkította meg. Ugyanez az akna ölte meg három bátyját és a nagynénjét.
A taposóaknák a telepítésük után 50 évvel is aktívak maradhatnak. Ezért „ez az egyetlen fegyver, mely több embert öl meg egy-egy konfliktus vége után, mint aközben” — jegyzi meg a The Defense Monitor című folyóirat. Senki sem tudja, hány taposóaknát telepítettek már világszerte. Nem ritkán hallani olyan becsléseket, hogy legalább 60 millió lehet a számuk. Igaz, hogy sok taposóaknát eltávolítanak. Nem olyan régen, 1997-ben azonban az Egyesült Nemzetek Szervezete arról számolt be, hogy „miközben egy taposóaknát felszednek, húszat telepítenek. 1994-ben körülbelül 100 000 aknát távolítottak el, miközben további 2 milliót telepítettek.”
Miért kedveli sok modern kori hadvezér a taposóaknákat? Milyen következményei vannak az ilyen aknák használatának a gazdaságra és a társadalomra nézve? Mivel kell szembenézniük azoknak, akik életben maradnak? Megtisztítják-e a földünket valaha is a taposóaknáktól?
[Kép forrásának jelzése a 3. oldalon]
© ICRC/David Higgs
Copyright Nic Dunlop/Panos Pictures