PILLANTÁS A MÚLTBA
Kiűzik a moriszkókat Spanyolországból
Azt mondják, hogy ebben a szomorú történetben a spanyolok minden egyes cselekedetét az egyház irányította. Érdemes tudni róla, hogy mi is történt.
A SPANYOL korona egy egységes törvény alá tartozó keresztény államot kívánt létrehozni. Mivel a moriszkókata pogányoknak tartották, úgy vélték, hogy a jelenlétük főbenjáró bűn Isten szemében. Hosszú évek után aztán megszületett a döntés: ki kell űzni őket az országból.
KIERŐSZAKOLT ÁTTÉRÉS
A mórok, azaz a mudéjarnak nevezett muszlim kisebbség tagjai évszázadokig viszonylagos békében éltek Spanyolországban a katolikus fennhatóság alá tartozó területeken. Bizonyos helyeken egy ideig megőrizhették a saját törvénykezésüket és szokásaikat, továbbá gyakorolhatták a vallásukat.
De aztán 1492-ben II. Ferdinánd és Izabella katolikus uralkodók meghódították Granadát, az Ibériai-félsziget utolsó, még muszlim uralom alatt lévő részét. A megadás feltételei hasonló jogokat biztosítottak a mór lakosságnak, mint amilyenek a mudéjar közösségnek jártak. A katolikus vezetők azonban csakhamar egyre hevesebben kezdték üldözni őket, és megpróbálták a fennhatóságuk alá tartozó területen rávenni a muszlim kisebbséget, hogy térjen át a katolikus hitre. A mórok tiltakoztak a korábbi megállapodás megsértése ellen, és 1499-ben fellázadtak. A kormány csapatai leverték a felkelést, és ezután a muszlimoknak egyre több vidéken kellett választaniuk, hogy megkeresztelkednek vagy kivándorolnak. Azokat, akik áttértek, és az országban maradtak, a spanyolok moriszkóknak nevezték.
„SEM NEM JÓ KERESZTÉNYEK, SEM NEM HŰ ALATTVALÓK”
Bár 1526-ban az iszlámot betiltották Spanyolországban, sok moriszkó titokban tovább gyakorolta a vallását. A legtöbben megőrizték a kulturális identitásukat.
Eleinte megtűrték a moriszkók színlelt áttérését, hiszen ha belegondolunk, nagy szükség volt rájuk mint kézművesekre, mesteremberekre, munkásokra és adófizetőkre. Azt viszont már nem nézték jó szemmel, hogy nem voltak hajlandók beolvadni, ezért mind a kormány, mind a közemberek hátrányos megkülönböztetésben részesítették őket. Az előítéletet az is táplálhatta, hogy az egyház egyre inkább megkérdőjelezte az áttérésük őszinteségét.
A toleranciát hamarosan kemény intézkedések váltották fel. 1567-ben kihirdették II. Fülöp király rendeletét, mellyel betiltotta a moriszkók népviseletét, a szokásaikat és a hagyományaikat, sőt az anyanyelvüket sem használhatták. Ez újabb lázadáshoz és vérontáshoz vezetett.
A becslések szerint mintegy 300 000 moriszkónak kellett elmenekülnie Spanyolországból embertelen körülmények között
A történészek szerint a spanyol uralkodók meg voltak róla győződve, hogy „a moriszkók sem nem jó keresztények, sem nem hű alattvalók”. Emiatt megvádolták őket, hogy szövetkeznek Spanyolország ellenségeivel, a berber kalózokkal, a francia protestánsokkal és a törökökkel, hogy előkészítsenek egy inváziót. Az előítélet és az attól való félelem, hogy a moriszkók árulóvá válnak, egyaránt hozzájárult, hogy 1609-ben III. Fülöp úgy döntött, hogy kiűzi őket az országból.b Az ezt követő években üldözésre számíthatott mindaz, akiről feltételezték, hogy moriszkó. Spanyolország tehát ilyen hitvány eszközök révén vált tisztán katolikus országgá.
a A „moriszkó” szó jelentése spanyolul ’kis mór’. A történészek nem elítélő módon azokra a muszlimokra utalnak vele, akik áttértek a katolikus hitre, és az Ibériai-félszigeten maradtak, miután 1492-ben az utolsó muszlim királyság is elbukott.
b A történészek úgy vélik, hogy legalább egy spanyol uralkodó óriási haszonra tett szert a moriszkók birtokainak elkobzásából.