45. fejezet
Egy valószínűtlen tanítvány
MICSODA rémisztő látvány tárul Jézus elé, amint partra lép! Két szokatlanul vad ember lép ki a közeli temetőből és fut felé. Démonok tartják őket a hatalmukban. Mivel az egyikőjük feltehetőleg erőszakosabb, mint a másik, és sokkal régebb óta szenvedett a démoni hatalomtól, ő kerül a figyelem középpontjába.
Ez a szánalomra méltó férfi régóta meztelenül él a sírboltok között. Éjjel-nappal kiáltozik és kövekkel vagdossa magát. Olyan erőszakos, hogy senki sem mer ott elhaladni az úton. Többször is megkísérelték már megkötözni, de szétszaggatja a láncokat és letöri lábáról a bilincseket. Senkinek sincs ereje megfékezni őt.
Ahogy a férfi Jézushoz közeledik és lábai elé esik, az őt megszállva tartó démonok ilyen üvöltésre késztetik: „Mi dolgom veled Jézus, a Legfelségesebb Isten Fia? Esküvel kényszerítelek az Istenre, hogy ne gyötörj engem!”
„Jöjj ki ebből az emberből, tisztátalan lélek! — mondja Jézus. — De aztán ezt kérdezi Jézus: — Mi a neved?”
„Légió az én nevem, mert sokan vagyunk” — válaszolja. A démonok kedvüket lelik abban, hogy azok szenvedéseit nézzék, akiket megszállva tartanak; láthatóan örülnek, hogy csapatba verődve, gyáván, csőcselék szellemben tanyázhatnak bennük. De Jézussal szembesítve könyörögnek, hogy ne küldje őket a mélységbe. Újra láthatjuk, milyen nagy hatalma van Jézusnak; még a gonosz démonokat is le tudja győzni. Ebből is kitűnik, hogy a démonok tisztában vannak azzal, hogy Isten rájuk vonatkozó ítélete az, hogy vezérükkel, Sátánnal az Ördöggel együtt a mélységbe vettessenek.
A közeli hegyoldalon körülbelül 2000 disznót legeltetnek. Ezért ezt mondják a démonok: „Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük.” Nyilvánvaló, hogy a démonok valamiféle természetellenes szadista élvezetet találnak abban, hogy hústestből álló teremtményekbe bújjanak. Amikor Jézus megengedi, hogy a disznókba menjenek, mind a 2000 disznó hanyatt-homlok átrohan a parti sziklafalon és a tengerbe zuhan.
Amikor azok, akik a disznók gondját viselik, látják ezt, sietnek közölni a hírt a városban és a környéken. Erre az emberek eljönnek megnézni, mi történt. Mikor megérkeznek, meglátják a férfit, akit elhagytak a démonok. S lám, felöltözve és ép elmével ül Jézus lábainál!
A szemtanúk elmondják, hogyan gyógyult meg ez a férfi. A disznók furcsa pusztulásáról is beszámolnak az embereknek. Amikor az emberek ezt meghallják, nagy félelem tölti el őket, és komolyan sürgetik Jézust, hogy hagyja el a vidéküket. Így hát eleget tesz kérésüknek, és csónakba száll. A volt démonos férfi könyörög Jézusnak, hadd menjen vele. De Jézus ezt mondja neki: „Menj haza rokonaidhoz és jelentsd be nekik mindazt, amit Jehova tett veled és a könyörületet, amelyet tanúsított irántad.”
Jézus általában azt mondja azoknak, akiket meggyógyít, hogy ne beszéljenek senkinek gyógyulásukról, mivel nem akarja, hogy az emberek a szenzációs hírek alapján vonjanak le következtetéseket. De ez a kivétel helyénvaló, mert a volt démonos férfi tanúskodni fog azok között az emberek között, akiket Jézusnak valószínűleg nem lesz lehetősége elérni. Ezenkívül, a férfi jelenléte tanúbizonyságot tesz Jézus jót cselekvő hatalmáról, ellensúlyozva bármely kedvezőtlen híresztelést, amely a disznók elpusztulása miatt lábra kelhet.
A volt démonos, eleget téve Jézus utasításának, elmegy. Hirdetni kezdi Dekapolisz területén mindazokat a dolgokat, amiket Jézus tett érte, az emberek pedig egyszerűen meg vannak döbbenve. Máté 8:28–34; Márk 5:1–20; Lukács 8:26–39; Jelenések 20:1–3.
▪ Miért kerül a figyelem középpontjába az egyik démonoktól megszállt férfi, holott ketten vannak?
▪ Mi mutatja, hogy a démonok tudnak a jövőbeni mélységbe vettetésükről?
▪ Szemmel láthatóan miért szeretnek a démonok megszállva tartani embereket és állatokat?
▪ Miért tesz Jézus kivételt a volt démonossal, utasítván őt, hogy beszéljen másoknak is arról, amit vele tett?