LÉGIÓ

Így nevezte magát az egyik a két, démontól megszállt ember közül, akikkel Krisztus Jézus a Galileai-tengertől K-re fekvő vidéken találkozott. A Légió azonban nyilvánvalóan nem az igazi neve volt, hanem arra utalt, hogy sok démon szállta meg. Feltehetően ezeknek a démonoknak a vezére mondatta vele azt, hogy Légiónak hívják. Arra, hogy milyen sok démonról volt itt szó, az utalhat, hogy az i. sz. első században a római légiók általában 6000 főből álltak. Annyira vad volt ez a démontól megszállt férfi és a társa, hogy senki sem mert arra menni, amerre ők laktak, a sírok között. A Légióként bemutatkozó férfi a démonok befolyására meztelenül járkált, éjjel-nappal kiabált, és kövekkel vagdosta magát. Bárhogyan próbálták megkötözni, nem sikerült, még lábbilincsekkel és láncokkal sem. Krisztus Jézus azonban kiszabadította ezt az embert és a társát a démonok hatalmából. A kiűzött démonok aztán egy disznócsordába mentek, belehajtották a disznókat a szakadékba, és azok a Galileai-tengerbe vesztek (Mt 8:28–34; Mk 5:1–20; Lk 8:26–39; lásd: DISZNÓ; GADARÉNUSOK).

A római légiókkal kapcsolatos további részletek végett lásd: SEREG: A római sereg.