Beszélj szabadon!

TALÁN sokat dolgoztál az előadásodon, az anyagod értékes ismereteket tartalmaz, logikusan hangzik, és gördülékenyen tudod előadni. De milyen hatást érsz el, ha a hallgatóid figyelme megosztott, vagyis csak rövid részletekre figyelnek oda, mivel gondolataik gyakran elkalandoznak? Számíthatsz-e arra, hogy eléred a szívüket, ha nehezen tudnak az előadásra összpontosítani?

Mi lehet ennek a nehézségnek a fő oka? Sok minden hozzájárulhat, de leggyakrabban az történik, hogy az előadó nem beszél szabadon, vagyis túl gyakran néz a jegyzeteibe, vagy túlságosan hivatalos az előadásmódja. Ezek a nehézségek közvetlenül összefüggnek az előadás kidolgozásával.

Ha először szóról szóra leírod az előadásodat, majd megpróbálsz vázlatot készíteni belőle, akkor valószínűleg azt fogod tapasztalni, hogy nehéz szabadon beszélned. Miért? Azért, mert már kiválasztottad, mely szavakat fogod használni. Még ha a vázlatot használod is az előadás megtartásakor, állandóan azokra a szavakra próbálsz majd visszaemlékezni, amelyek az eredeti kéziratban szerepeltek. Amikor valami le van írva, akkor a nyelvezet hivatalosabb, a mondatszerkezet pedig bonyolultabb, mint a mindennapi beszédben, és ez érződik az előadásodon is.

Ahelyett, hogy részletesen leírnád az előadásodat, próbáld meg alkalmazni a következő javaslatokat: 1. Válaszd ki a témádat, és határozd meg, hogy a téma mely fő oldalait fogod jól kidomborítani. Egy rövid előadáshoz két főpont is elegendő, egy hosszabbhoz pedig négy-öt főpontra van szükség. 2. Mindegyik főpont alá írd le a legfontosabb írásszövegeket, amelyeket a téma kifejtésekor fel szeretnél olvasni. Írd le a szemléltetéseidet és a főbb érveket is. 3. Gondold ki, hogyan fogod bevezetni az előadásodat. Egy-két mondatot papírra is vethetsz. A befejezést is találd ki előre.

Nagyon fontos felkészülni az előadásra. Amikor átismétled az előadásodat, ne az legyen a célod, hogy szóról szóra megtanuld. Ha szabadon szeretnéd megtartani az előadásodat, a felkészüléskor ne a szavakra helyezd a hangsúlyt, hanem a gondolatokra. Addig ismételd a gondolatokat, míg jól át nem látod a közöttük levő kapcsolatot. Ha logikusan építed fel és jól megtervezed az előadásodat, akkor biztosan nem okoz gondot megjegyezni, és amikor megtartod, a gondolatokat természetesen és könnyen tudod majd szavakba önteni.

Gondolj az előnyökre! Ha szabadon beszélsz, annak az az egyik legnagyobb előnye, hogy az előadásmódod élethű lesz, és az emberek szívesen reagálnak rá. Élénkebben és a hallgatóság számára érdekesebben fogod előadni a mondanivalódat.

Ez a beszédstílus lehetővé teszi, hogy sokszor ránézz a hallgatóidra, így hatékonyabban közölheted velük a gondolatokat. Mivel nem pillantasz minden egyes mondatnál a jegyzeteidbe, valószínűbb, hogy a hallgatóid úgy érzik majd, hogy jól ismered a témádat, és szívből hiszed is, amit mondasz. Ez a fajta előadásmód segít, hogy melegséggel, társalgó stílusban és szívhez szólóan beszélj.

Ha szabadon beszélsz, rugalmas tudsz lenni. Az anyag nincs olyan mereven meghatározva, hogy ne lehetne némileg változtatni rajta. Mondjuk az előadásod napjának reggelén hallasz egy rendkívüli hírt, amely közvetlenül összefügg a témáddal. Nem gondolod, hogy utalhatnál rá? Vagy talán az előadás megtartása közben észreveszed, hogy sok iskoláskorú gyermek ül a hallgatóságban. Milyen jó volna kicsit alakítani a szemléltetéseiden és azok alkalmazásán, hogy megértesd ezekkel a gyermekekkel, milyen hatással van az életükre az anyag!

A szabad előadásmód egy másik előnye, hogy téged is serkent. Amikor a hallgatóságod értékeli a tanultakat, és reagál rájuk, te magad is felpezsdülsz, és bővebben kifejtesz egy-egy gondolatot, illetve időt szánsz arra, hogy hangsúlyozás végett megismételj bizonyos pontokat. Ha észreveszed, hogy a hallgatóság figyelme lankad, tehetsz valamit ez ellen, és így elkerülheted, hogy olyanokhoz beszélj, akik nem figyelnek.

Kerüld a veszélyeket! Ne feledd, hogy a szabadon mondott beszédnek megvannak a maga veszélyei. Az egyik az, hogy könnyebben kifuthatsz az időből. Ha túl sok kiegészítő gondolatot fűzöl az előadáshoz, gondod lehet az időbeosztással. Ennek úgy lehet elejét venni, ha ráírod a vázlatodra, hogy mennyi időd van az egyes részek kifejtésére, és szorosan ragaszkodsz ehhez a beosztáshoz.

Egy másik veszély a túlzott magabiztosság lehet – különösen a tapasztalt előadók esetében. Néhányan, akik már hozzászoktak a nyilvánosság előtti beszédhez, úgy érezhetik, hogy nem nehéz összeszedni néhány gondolatot, és kitölteni velük a kiszabott időt. De ha alázatosak vagyunk, és értékeljük, hogy egy olyan oktatóprogramban veszünk részt, amelyben maga Jehova a nagy Oktató, akkor arra kell ösztönzést éreznünk, hogy minden egyes megbízatásunknak imával kísérve és jól felkészülten tegyünk eleget (Ézs 30:20; Róma 12:6–8).

Ezzel szemben sok olyan előadó, akinek még nincs tapasztalata a szabadon mondott beszédben, amiatt aggódik, hogy talán elfelejti, mit akart mondani. Nem lenne jó, ha engednéd, hogy az ettől való félelem miatt ne tudj előrelépni az előadói művészetnek ezen a területén. Jól készülj fel, és tekints Jehovára szelleme segítségéért! (Ján 14:26).

Más szónokokat az tart vissza, hogy túlságosan aggódnak a szóhasználat miatt. Az igaz, hogy aki szabadon beszél, talán nem fejezi ki magát olyan választékosan és nyelvtani szempontból olyan pontosan, mintha teljes szövegű előadást tartana, de vonzó, társalgó előadásmódjával bőven pótolja ezt a hiányosságot. Az embereket azok a gondolatok indítják leginkább cselekvésre, amelyeket könnyen érthető szavakkal és egyszerű mondatokkal közlünk. Ha jól felkészülsz, nem kell majd keresgélned a megfelelő kifejezéseket, de nem azért, mert kívülről megtanultad őket, hanem azért, mert kellőképpen áttekintetted a gondolatokat. Ha a hétköznapi életben helyesen beszélsz, az emelvényen természetes lesz ugyanez.

Milyen jegyzeteket használj? Idővel és gyakorlással képes lehetsz arra, hogy csupán néhány szóban összefoglald az előadásod egy-egy gondolatsorát. Ezeket és a felolvasandó írásszövegeket mind felírhatod egy kártyára vagy papírlapra, így könnyű lesz kiigazodni a jegyzeteden. A szántóföldi szolgálatban a legtöbbször megjegyzel egy egyszerű vázlatot. Ha kutatást végeztél valamely témáról egy újralátogatáshoz, rövid jegyzeteket készíthetsz egy papírlapra, melyet a Bibliádban tarthatsz. Azt is megteheted, hogy egyszerűen a „Bibliai beszédtémák”-ban található vázlatok egyikére vagy az Érveljünk az Írásokból című kiadványban levő információra alapozod a beszélgetésedet.

Ha azonban néhány héten belül több összejöveteli programrész megtartására is kijelöltek, és nyilvános előadásokat is kell tartanod, akkor úgy érezheted, hogy egy kicsit részletesebb jegyzetekre van szükséged. Miért? Azért, hogy ezeknek a megbízatásoknak a megtartása előtt felelevenítsd az adott program anyagát. De még így is előfordulhat, hogy ha az előadás alatt túlságosan ragaszkodsz a jegyzeted szavaihoz, vagyis ha szinte minden mondatnál belenézel a jegyzetedbe, akkor nem jutnak érvényre a szabadon mondott előadás előnyei. Ha terjedelmes jegyzeteket használsz, valamilyen jelzéssel emeld ki azt a néhány szót és írásszöveget, amelyek az előadásod vázát alkotják, hogy könnyen észrevedd azokat.

Egy tapasztalt előadónak túlnyomórészt szabadon kell beszélnie, de lehetnek előnyei annak, ha időnként más módszereket is alkalmaz. A bevezetésben és befejezésben, ahol a hallgatóságra kell néznie, ugyanakkor erőteljes, gondosan megfogalmazott kijelentéseket kell tennie, hatásos lehet, ha néhány mondatot megtanul kívülről. A tényeket, számadatokat, idézeteket vagy írásszövegeket jobb, ha felolvassa, mert azoknak súlyuk van, és nagyobb hatást ér el velük.

Amikor mások magyarázatot várnak. Időnként előfordul, hogy úgy kell beszélnünk a hitünkről, hogy előtte nem tudtunk felkészülni – például amikor a szántóföldi szolgálat közben valakinek ellenvetése van. Hasonló helyzetek adódhatnak a munkahelyünkön, az iskolában, vagy ha együtt vagyunk a rokonainkkal. Köztisztviselők is megkérhetnek, hogy beszéljünk a hitünkről vagy az életmódunkról. A Szentírás arra buzdít bennünket, hogy ’mindig álljunk készen a védelmezésre mindenki előtt, aki a bennünk levő reménység okát követeli tőlünk, de ezt szelíd érzülettel és mélységes megbecsülést tanúsítva tegyük’ (1Pét 3:15).

Figyeld meg, hogy a Cselekedetek 4:19, 20 szerint hogyan válaszolt Péter és János a zsidó szanhedrinnek. Mindössze két mondatban világosan kifejtették álláspontjukat. Közben figyelembe vették, kikből áll a hallgatóságuk: elmondták, hogy az a kérdés, amellyel ők maguk szembenéztek, a bíróságot is érinti. Később Istvánt hamis vádak érték, és ugyanez elé a bíróság elé került. Olvasd el erőteljes, rögtönzött válaszát a Cselekedetek 7:2–53-ban. Hogyan építette fel a mondanivalóját? Az eseményeket időrendi sorrendben mondta el. Egy alkalmas pillanatban kezdte a nemzet lázadó szellemére irányítani a figyelmet. A befejezésben rámutatott, hogy a szanhedrin ugyanezt a szellemet nyilvánította ki azzal, hogy megölte Isten Fiát.

Amikor arra kérnek, hogy rögtönözve beszélj a hitedről, hogyan érhetsz el jó hatást? Utánozd Nehémiást, aki imát mondott magában, mielőtt válaszolt volna Artaxerxes király kérdésére (Neh 2:4). Ezután gyorsan készíts egy vázlatot gondolatban. Az alaplépések a következők lehetnek: 1. Válassz ki egy-két olyan pontot, amelynek benne kell lennie a magyarázatodban (ezeket a pontokat az Érveljünk az Írásokból című könyvből veheted). 2. Határozd meg, mely bibliaversekkel fogod alátámasztani ezeket a pontokat. 3. Találd ki, hogyan fogod tapintatosan elkezdeni a magyarázatot, hogy a kérdező szívesen meghallgasson. Most már mondhatod!

Vajon nyomás alatt is emlékezni fogsz arra, hogy mit kell tenned? Jézus ezt mondta a követőinek: „ne kezdjetek aggódni amiatt, hogy miként vagy mit beszéljetek; mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit kell mondanotok; mert nem csupán ti beszéltek, hanem Atyátok szelleme beszél általatok” (Máté 10:19, 20). Ez nem jelenti azt, hogy az első századi keresztényekhez hasonlóan csodálatos módon meg fogod kapni a „bölcsesség beszédét” (1Kor 12:8). Ám ha rendszeresen igénybe veszed azt az oktatást, amelyben Jehova a keresztény gyülekezet által részesíti a szolgáit, akkor a kellő időben a szent szellem eszedbe fogja juttatni a megfelelő gondolatokat (Ézs 50:4).

Az biztos, hogy nagyon hatásos lehet, ha valaki szabadon beszél. Ha rendszeresen gyakorolod ezt az előadásmódot, amikor a gyülekezetben feladatot kapsz, akkor – ha kell – nem lesz nehéz felkészülés nélkül válaszolnod, hiszen hasonló módszert alkalmazhatsz olyankor is a gondolatok áttekintésére. Ne húzódj vissza! Ha megtanulsz szabadon beszélni, akkor jobban tudod majd végezni a szántóföldi szolgálatot. Ha pedig kiváltságodban áll előadásokat tartani a gyülekezet előtt, valószínűbb, hogy képes leszel lekötni a hallgatóid figyelmét, és megérinteni a szívüket.