Légy tapintatos, de határozott!

A TAPINTAT képessé tesz arra, hogy ne bántsunk meg szükségtelenül másokat. Azt is magában foglalja, hogy tudjuk, hogyan és mikor mondjunk valamit, de ez nem jelenti azt, hogy megalkuszunk abban, hogy mi helyes, vagy hogy elferdítjük a tényeket. A tapintatot nem szabad összetéveszteni az emberektől való félelemmel (Péld 29:25).

A szellem gyümölcse a legjobb alap a tapintatossághoz. Például az, akit a szeretet indít, nem akar felbosszantani másokat, hanem inkább segíteni akar nekik. A kedves és szelíd ember finom modorú. Aki békeszerető, az igyekszik jó kapcsolatot ápolni másokkal. A hosszútűrő ember akkor is nyugodt marad, amikor mások nyersen viselkednek (Gal 5:22, 23).

De attól függetlenül, hogy milyen módon tárjuk fel az embereknek a Biblia üzenetét, néhányan zokon veszik. Amiatt, hogy az első századi zsidók többségének gonosz szíve volt, Jézus Krisztus „botlásnak kövévé, és botránkozásnak sziklájává” lett számukra (1Pét 2:7, 8). A Királyság-hirdető munkájával kapcsolatban Jézus ezt mondta: „Azért jöttem, hogy tüzet támasszak a földön” (Luk 12:49). A Jehova Királyságáról szóló üzenet, mely magában foglalja azt is, hogy az embereknek el kell ismerniük Teremtőjük mindenek fölötti uralmát, még mindig sürgető kérdés az emberiség életében. Sokan haragra lobbannak a miatt az üzenet miatt, hogy Isten Királysága hamarosan el fogja távolítani a mostani gonosz rendszert. De mivel engedelmeskedünk Istennek, folytatjuk a prédikálást. Közben azonban nem feledkezünk meg a Biblia tanácsáról: „Ha lehetséges, amennyire tőletek függ, minden emberrel békében legyetek” (Róma 12:18).

Tapintat a tanúskodáskor. Sokféle helyzetben beszélünk az embereknek a hitünkről. Természetesen akkor is ezt tesszük, amikor a szántóföldi szolgálatban veszünk részt, de arra is keressük a jó alkalmakat, hogy rokonainknak, munkatársainknak vagy iskolatársainknak tanúskodjunk. Ezekben a helyzetekben tapintatosnak kell lennünk.

Az emberek rossz néven vehetik, ha kioktató stílusban beszélünk a Királyság-üzenetről. Mivel nem kértek segítséget, és nem is érzik úgy, hogy szükségük lenne rá, megsértődhetnek, ha csak célzunk is arra, hogy helyreigazításra van szükségük. Hogyan kerülhetjük el, hogy rossz érzést keltsünk bennük? Segíthet ebben az, ha képezzük magunkat a barátságos társalgás művészetében.

Próbáld meg egy olyan téma felvetésével kezdeni a beszélgetést, amely érdekli a másik személyt. Ha az egyik rokonodról, munkatársadról vagy iskolatársadról van szó, talán már ismered az érdeklődési körét. Ha most látod először azt, akivel beszélsz, olyan témát hozhatnál fel, amelyet a hírekben hallottál, vagy amiről az újság ír. Általában ezek a témák foglalkoztatják az embereket. Amikor házról házra munkálkodsz, légy jó megfigyelő! A dísztárgyak, az udvaron lévő játékok, a vallásos tárgyak és a kocsibehajtón parkoló autón lévő felirat sokat elárulhat arról, hogy mi érdekli a házigazdát. Amikor a házigazda az ajtóhoz jön, hallgasd meg, mit mond. A házigazda szavai vagy megerősítik, vagy helyesbítik az érdeklődési köréről és a nézőpontjáról levont következtetéseidet, és szintén utalhatnak arra, hogy mit kell figyelembe venned a tanúskodásnál.

Amint kezd kibontakozni a beszélgetés, ossz meg a házigazdával a Bibliából vagy a Biblián alapuló kiadványokból olyan gondolatokat, amelyek összefüggnek a beszélgetési témátokkal, de ne urald a beszélgetést! (Préd 3:7). Vond be a házigazdát a beszélgetésbe, ha szívesen hozzászól. Érdeklődj a nézőpontja és a véleménye iránt! Így támpontokat találhatsz, amelyek segítenek tapintatosnak lenned.

Mielőtt bármit is mondanál, gondolj arra, hogyan fog az hangzani annak, akinek mondod. A Példabeszédek 12:8 (NW; [12:7]) az ember „szájának értelmét” dicséri. Az itt használt héber kifejezés az éleslátással és a körültekintéssel függ össze. Az értelem tehát azt foglalja magában, hogy körültekintően nem beszélünk túl sokat, mivel jól átgondoljuk a dolgokat, hogy bölcsen tudjunk cselekedni. A Példabeszédek könyvének ugyanebben a fejezetében a 17. vers arra figyelmeztet minket, hogy ne beszéljünk meggondolatlanul „hasonlókat a tőrszúrásokhoz”. Anélkül is ki lehet állni a Biblia igazsága mellett, hogy megsértenénk másokat.

Már az is segíthet elkerülni, hogy falat emelj önmagad és a beszélgetőpartnered közé, ha tisztánlátással választod meg a szavaidat. Ha jelképes falat emel a „Biblia” szónak a kiejtése, akkor olyan kifejezéseket használhatnál, mint a „szent írások”, vagy „egy könyv, amelyet már több mint 2000 nyelven kiadtak”. Ha a Bibliára utalsz, megkérdezhetnéd róla a házigazda véleményét, majd a kijelentéseit figyelembe véve folytasd a beszélgetést.

A tapintatossághoz gyakran az is hozzátartozik, hogy megfelelő időpontban mondjuk el, amit szeretnénk (Péld 25:11). Talán nem mindennel értesz egyet, amit a másik ember mond, de nem fontos minden Írás-ellenes nézőponttal vitába szállni. Ne próbálj mindent egyszerre elmondani a házigazdának! Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Sok mondanivalóm van még nektek, de most nem vagytok képesek elhordozni” (Ján 16:12).

Amikor lehetséges, őszintén dicsérd meg azt, akivel beszélgetsz! Talán még akkor is megdicsérheted a házigazdát egy bizonyos véleményéért, ha egyébként szeret vitatkozni. Pál apostol is ezt tette, amikor az athéni Areopáguszon beszélt a filozófusokhoz. A filozófusok „vitába szálltak vele”. Hogyan tudott hatásosan érvelni, anélkül hogy megbántotta volna a hallgatóit? Korábban megfigyelte, hogy sok oltárt készítettek az isteneiknek. Elítélhette volna az athéniakat a bálványimádatuk miatt, de inkább tapintatosan megdicsérte őket lelkes vallásosságukért. Ezt mondta: „látom, hogy a jelek szerint mindenben odaadóbban félitek az istenségeket, mint mások.” Ez a megközelítési mód megnyitotta az utat előtte, hogy elmondja nekik az igaz Istenről szóló üzenetet. Ennek eredményeként néhányan hívővé lettek (Csel 17:18, 22, 34).

Ne izgasd fel magad, ha ellenvetésekkel találkozol! Maradj nyugodt! Tekintsd ezeket olyan lehetőségeknek, amikor egy kicsit bepillanthatsz a másik ember gondolatvilágába. Megköszönhetnéd neki, hogy elmondta a véleményét. Mitévő legyél, ha csak ennyit mond: „Nekem van saját vallásom.” Tapintatosan ezt kérdezhetnéd tőle: „Mindig is vallásos volt?” Majd miután válaszolt, hozzáfűzheted: „Gondolja, hogy egyszer minden ember egyetlen valláshoz fog tartozni?” Így talán folytatódhat a beszélgetés.

Az is segít tapintatosnak lennünk, ha helyes nézőpontunk van magunkról. Szilárdan meg vagyunk győződve arról, hogy Jehova útjai helyesek, a Szava pedig igaz. Ezekről meggyőződéssel beszélünk, de nincs okunk arra, hogy önelégültek legyünk (Préd 7:15, 16). Hálásak vagyunk, amiért ismerjük az igazságot, és amiért élvezhetjük Jehova áldásait, de jól tudjuk, hogy a ki nem érdemelt kedvessége és a Krisztusba vetett hitünk alapján helyesel bennünket, nem pedig azért, mert igazságosak vagyunk (Ef 2:8, 9). Tisztában vagyunk vele, hogy ’állandóan próbára kell tennünk magunkat, vajon a hitben vagyunk-e, állandóan meg kell próbálnunk, mik vagyunk mi magunk’ (2Kor 13:5). Amikor tehát az embereknek arról beszélünk, hogy összhangban kell élni Isten követelményeivel, alázatosan saját magunkra is alkalmazzuk a Biblia tanácsait. Nem a mi feladatunk megítélni másokat. Jehova „az egész ítélkezést a Fiúnak adta át”, és az ő bírói széke előtt fogunk felelni azért, amit teszünk (Ján 5:22; 2Kor 5:10).

A családunkkal és keresztény hittársainkkal. Nem csak a szántóföldi szolgálatban kell tapintatosnak lennünk. Mivel a tapintat Isten szelleme gyümölcsének az egyik kifejeződése, otthon is tapintatosnak kell lennünk a családtagjainkkal. A szeretet arra fog indítani, hogy törődjünk mások érzéseivel. Eszter királyné férje nem volt Jehova imádója, de Eszter tisztelte őt, és igen körültekintő volt, amikor olyan ügyeket tárt elé, amelyek érintették Jehova szolgáit (Eszter 3–8. fejezet). Vannak esetek, amikor a nem Tanú családtagjaink iránti tapintat megkívánhatja, hogy a viselkedésünkkel ajánljuk nekik az igazság útját, nem azzal, hogy beszélünk a hitünkről (1Pét 3:1, 2).

Éppen így nem viselkedhetünk nyersen vagy barátságtalanul a gyülekezetünk tagjaival csak azért, mert jól ismerjük őket. Nem érvelhetünk úgy, hogy mivel érettek, ennyit el kell tudniuk viselni. Nem is mentegethetjük magunkat ezzel: „Mit csináljak? Ilyen vagyok, és kész.” Ha észrevesszük, hogy szavainkkal megbántunk másokat, határozzuk el, hogy változtatunk azon, ahogy kifejezzük magunkat. Az ’egymás iránti buzgó szeretetünknek’ arra kell indítania bennünket, hogy „cselekedjük a jót . . . azokkal, akik hozzánk tartoznak a hitben” (1Pét 4:8, 15; Gal 6:10).

Amikor hallgatóság előtt beszélünk. Azoknak is tapintatosaknak kell lenniük, akik az emelvényről beszélnek. A hallgatóság különböző származású és eltérő körülmények között élő emberekből áll, akik a szellemi fejlődésnek nem ugyanabban a szakaszában vannak. Lehet, hogy némelyek első alkalommal látogattak el a Királyság-terembe. Mások talán nagyon szorult helyzetben vannak, amiről az előadó nem tud. Hogyan tudja elkerülni az előadó, hogy megbántsa a hallgatóit?

Pál apostol Titusznak adott tanácsával összhangban tűzd ki célul, hogy ’senkiről se beszélsz ártóan, ésszerű leszel, teljes szelídséget mutatva ki minden ember iránt’ (Tit 3:2). Ne utánozd azt a világi szokást, hogy lenézően beszélnek a más rasszhoz vagy nemzetiséghez tartozó, illetve a más nyelvet beszélő emberekről (Jel 7:9, 10). Őszintén beszélj Jehova követelményeiről, és mutasd meg, miért bölcs alkalmazni azokat, de ne becsméreld azokat, akik még nem mindenben járnak Jehova útján. Inkább mindenkit buzdíts arra, hogy ismerje fel Isten akaratát, és tegye azt, ami tetszik Jehovának. Meleg hangú, őszinte dicsérettel vedd el a tanács élét! A beszédmódodból és hanghordozásodból érződjön a testvéri vonzalom, melyet mindannyiunknak éreznünk kellene egymás iránt (1Tessz 4:1–12; 1Pét 3:8).