A jó hír felkínálása — Tapintatos módon
1 „A ti beszédetek legyen mindig kellemes, sóval fűszerezett, hogy tudjátok, hogyan kell mindenkinek válaszolnotok” (Kol 4:6). Mily nagyszerű tanácsot adott itt Pál apostol! Jól tesszük tehát, ha megfogadjuk a tanácsát és mindig szem előtt tartjuk azt, amikor másokkal közöljük az igazságot (2Kor 6:3).
2 A tapintatossággal együtt jár, hogy tudjuk, mit tegyünk vagy mit mondjunk annak érdekében, hogy megőrizzük a másokkal való jó kapcsolatunkat és ne sértsük meg őket. Az ajtóról ajtóra végzett tevékenységünk során olyanokkal is találkozunk, akik tudtunkra adják, hogy nagyon el vannak foglalva. Ha azt látjuk, hogy valóban nem érnek rá, akkor röviden kínáljuk fel nekik az irodalmat és mondjuk meg, hogy szeretnénk egy másik alkalommal visszatérni, hogy beszélhessünk velük. Ha viszont úgy látjuk, hogy nincsenek annyira elfoglalva, azt mondhatjuk: „Akkor nagyon rövid leszek.” Összefoglaljuk, amit szerettünk volna elmondani, vagy amit szerettünk volna megbeszélni velük, egy percre vagy akörüli időre szabva a mondanivalónkat.
3 Találkozhatunk néha olyan házigazdával is, aki nyers modorú. Mi nem szeretnénk udvariatlanoknak látszani, rossz modorban válaszolni és ’rosszal fizetni a rosszért’ (Róma 12:17). Mi legyünk tapintatosak, szívleljük meg a Példabeszédek 15:1 versének a figyelmeztetését: „A szelíd válasz elhárítja a haragot.”
Újralátogatás alkalmával
4 Gyakran előfordul, hogy amikor újra felkeresünk valakit, aki irodalmat vett át tőlünk, kiderül, hogy egyáltalán bele se nézett az anyagba. Szeretnénk az ilyen egyéneket arra buzdítani, hogy olvassák el a kapott irodalmat. Ezért tapintatosan rámutathatunk az érdekes kérdésekre, amelyekre a kiadvány választ ad. Ez felcsigázhatja az illető szellemi étvágyát és arra indíthatja, hogy elolvassa a nála levő nyomtatott anyagot.
5 Sokan tapasztaltuk, hogy ha határozott időpontban állapodunk meg az újralátogatás tekintetében, előfordul, hogy senkit sem találunk otthon, amikor az újralátogatásra megjelenünk. Bár az ilyesmi csalódást okoz és időnket és erőfeszítésünket veszi igénybe, amikor végül találkozunk az illetővel, tapintatosnak kell lennünk abban, amit mondunk. Elmondhatjuk neki, mennyire sajnáljuk, hogy nem találtuk otthon, és megemlíthetjük, hogy külön erőfeszítést teszünk annak érdekében, hogy újra meglátogassuk és örömmel várjuk a lehetőséget újabb bibliai beszélgetésre.
Bibliatanulmányozás alkalmával
6 Az emberek nem mindig készülnek fel erre a tanulmányozásra. Ilyenkor egy kis időt kell fordítanunk arra, hogy megmutassuk nekik, hogyan lehet felkészülni. Vagy rámutathatunk arra, hogy mit tanulhatnak meg az előre felkészülés során. Ezáltal gyorsabban haladnak előre és nagyobb eredményt érnek el.
7 Lehet, hogy az illető, akivel tanulunk, nem látogatja olyan rendszeresen az összejöveteleket, ahogy kellene. Megbeszélhetjük vele az olyan írásszövegeket mint például a Zsoltárok 133:1 vagy a Zsidók 10:24, 25 és megkérdezhetjük tőle, hogyan értelmezi ezeket a verseket. Az olyan hírnökök közül, akik talán túl gyorsan jöttek az igazsághoz, akadhatnak, akik türelmetlenek azokkal szemben, akik viszont lassabban haladnak előre. De arra kell gondolnunk, hogy nem vagyunk egyformák és nagyobb türelmet kell gyakorolnunk némelyek esetében.
8 Pál apostol azt mondta Timótheusnak, hogy „az Úr rabszolgája . . . legyen . . . mindenkihez nyájas . . ., szelíden oktatva az ellenszegülőket” (2Tim 2:24, 25). Ha ez így van az „ellenszegülők” esetében, mennyivel inkább szelíden és tapintatosan kell bánni azokkal, akik annyi érdeklődést tanúsítottak, hogy hajlandók voltak beleegyezni a bibliatanulmányozásba. Ez vonatkozik a saját gyermekeinkre és családunk más tagjaira is, akikkel tanulmányozunk.
9 Amikor házról házra tanúskodunk és felkínáljuk a jó hírt, továbbá az újralátogatások és a bibliatanulmányozásaink alkalmával, kövessük Nagy Tanítónk, Jézus példáját, aki azt mondta önmagáról: „Én szelíd és alázatos szívű vagyok” (Máté 11:29). Nekünk is ilyen tulajdonságokat kell felmutatnunk: szelídnek és tapintatosnak kell lennünk a prédikálásunkban és a tanítványképzésben!