Ismétlés hangsúlyozás végett

A HATÉKONY tanításhoz hozzátartozik az ismétlés. Amikor egy fontos gondolatot többször is elmondunk, a hallgatók nagyobb valószínűséggel fognak rá emlékezni. Ha egy kicsit másképp ismételjük meg, azzal talán még segítünk is nekik, hogy jobban megértsék.

Ha a hallgatóid nem tudják megjegyezni, amit mondasz, a szavaid nem lesznek hatással a hitükre vagy az életükre. Ellenben azokon a gondolatokon, amelyeknek nagyobb hangsúlyt adtál, valószínűleg később is elmélkedni fognak.

Jehova, a nagy Oktatónk állít elénk példát az ismétlés alkalmazásában. A tízparancsolatot úgy tárta Izrael nemzete elé, hogy egy angyal volt a szóvivő, aki a Sínai-hegynél elmondta nekik ezeket a parancsolatokat. Később Jehova írott formában átadta őket Mózesnek (2Móz 20:1–17; 31:18; 5Móz 5:22). Jehova utasítására Mózes elismételte a tízparancsolatot a nemzetnek, mielőtt beléptek az Ígéret földjére, és a szent szellem által leírta a történteket, ahogyan az 5Mózes 5:6–21-ben olvashatjuk. Az Izraelnek adott parancsolatok között volt az a követelmény is, hogy egész szívükből, lelkükből és életerejükből szeressék és szolgálják Jehovát. Ezt szintén újra meg újra megparancsolta nekik Jehova (5Móz 6:5; 10:12; 11:13; 30:6). Miért? Mert ahogy Jézus mondta, ez volt „a legnagyobb és első parancsolat” (Máté 22:34–38). Jeremiás próféta által Jehova több mint hússzor emlékeztette Júda népét, hogy igen komoly felelősség engedelmeskedni minden parancsának (Jer 7:23; 11:4; 12:17; 19:15). Ezékiel által pedig több mint hatvanszor mondta Isten a nemzetekről: „megtudják, hogy én vagyok Jehova” (Ez 6:10, NW; 38:23, NW).

A Jézus szolgálatáról szóló beszámolóban szintén megfigyelhetjük az ismétlés ügyes alkalmazását. Nézzük például a négy evangéliumot: mindegyik olyan, fontos eseményeket taglal, amelyek egy vagy több másik evangéliumban is fel vannak jegyezve, de mindegyik egy kicsit más nézőpontból közelíti meg a történteket. Maga Jézus is úgy tanított, hogy ugyanazokat az alapgondolatokat mondta el több alkalommal, csak másféleképpen (Márk 9:34–37; 10:35–45; Ján 13:2–17). Amikor pedig a halála előtt néhány nappal az Olajfák hegyén volt, Jézus ismétléssel hangsúlyozta a következő létfontosságú tanácsot: „Kitartóan virrasszatok . . . , mert nem tudjátok, melyik nap jön el Uratok” (Máté 24:42; 25:13).

A szántóföldi szolgálatban. Amikor tanúskodsz, azt reméled, hogy emlékezni fognak arra, amit mondasz. Az ismétlés ügyes alkalmazásával elérheted ezt a célt.

Ha rögtön azután ismételsz meg valamit, hogy szó volt róla, az gyakran segít, hogy a házigazda elméjébe vésd a gondolatot. Egy írásszöveget úgy hangsúlyozhatsz, hogy miután felolvasod, rámutatsz a kulcsgondolatra, és ezt kérdezed: „Megfigyelte a vers megfogalmazását?”

A beszélgetés utolsó mondatait is jól fel lehet használni. Például ezt mondhatod: „Szeretném, ha emlékezne a beszélgetésünk fő gondolatára, vagyis arra, hogy . . .” Majd ismételd meg röviden a gondolatot! Vagy valami ilyesmit is mondhatnál: „Isten szándéka az, hogy a föld paradicsommá alakuljon, és biztos, hogy valóra fog válni ez a szándék.” Vagy esetleg: „A Biblia világosan megmutatja, hogy a mostani rendszer utolsó napjaiban élünk. Ha túl szeretnénk élni a végét, meg kell tanulnunk, mit kíván meg tőlünk Isten.” Egy másik lehetőség: „Amint láttuk, a Biblia gyakorlatias tanácsokat ad a családi életben felmerülő gondok megoldására.” Néha egyszerűen megismételheted a bibliai idézetet mint megjegyzendő gondolatot. Persze csak akkor tudod ezt ügyesen megvalósítani, ha felkészülsz.

Az újralátogatásokon és bibliatanulmányozásokon ismétlő kérdésekkel tekinthetnéd át a tanultakat.

Ha valaki nehezen érti meg vagy nehezen tudja alkalmazni a Biblia tanácsát, talán többször is fel kell hoznod ugyanazt a témát, de törekedj rá, hogy különböző oldalakról közelítsd meg. Nem kell hosszasan beszélni róla, de a tanulmányozó kapjon ösztönzést arra, hogy gondolkodjon a kérdésről. Ne feledd, hogy Jézus is ezt a fajta ismétlést használta, hogy segítsen a tanítványainak felülkerekedniük azon a vágyukon, hogy mindig ők legyenek az elsők (Máté 18:1–6; 20:20–28; Luk 22:24–27).

Előadásokban. Ha előadást tartasz az emelvényről, nem csupán az ismeret átadása a célod, hiszen azt szeretnéd, ha a hallgatók megértenék, amit mondasz, emlékeznének rá, és alkalmaznák. Ehhez ügyesen kell élned az ismétlés módszerével.

De ha túl gyakran ismétled a főpontokat, lehet, hogy elveszíted a hallgatóság figyelmét. Gondosan válaszd ki azokat a pontokat, amelyeknek feltétlenül hangsúlyt kell kapniuk. Ezek általában azok a főpontok, amelyek köré építed az előadásodat, de más gondolatokat is kiemelhetsz, ha azokból a hallgatóságod hasznot meríthet.

Ahhoz, hogy ismételhess, először a bevezetődben kell ismertetned a főpontjaidat rövid kijelentésekkel, melyek nagyjából összefoglalják, miről lesz szó, kérdésekkel vagy rövid példákkal, melyek megoldásra váró problémákat vetnek fel. Elmondhatod, hány főpont lesz benne, és fel is sorolhatod őket, majd az előadásod fő részében fejtsd ki őket külön-külön. Az előadás lényegi részében úgy lehet hangsúlyozni, ha megismétled az egyes főpontokat, mielőtt a következőre térnél. Vagy úgy is meg lehet valósítani, ha egy olyan példát mondasz el, amely a főpont alkalmazására mutat. Még nagyobb hangsúlyt adhatsz a főpontoknak, ha a befejezésben újra elmondod, vagy ellentétek alkalmazásával kiemeled őket, választ adsz a feltett kérdésekre, vagy röviden ismerteted a felvetett probléma megoldását.

A fentiek mellett egy tapasztalt szónok gondosan megfigyeli, kik alkotják a hallgatóságát. Ha közülük néhányan nehezen tudnak felfogni egy bizonyos gondolatot, az előadó ezt figyelembe veszi, és ha fontos gondolatról van szó, még egyszer átveszi. Ám ha csak ugyanazokat a szavakat ismételgeti, valószínűleg nem ér célt. A tanítás nem csupán ennyiből áll. Az előadónak rugalmasnak kell lennie; lehet, hogy rögtönözve kell kiegészítenie az előadását. Az, hogy megtanulod-e figyelembe venni a hallgatóság szükségleteit, nagymértékben meghatározza a tanításod hatékonyságát.