GILEÁD

(valószínűleg a ’tanúbizonyság halma’ jelentésű Gáled szóból) (1Mó 31:47, 48):

1. Mákir fia és Manassé unokája. A jezeriták és a hélekiták ősatyja (4Mó 26:29, 30; 27:1; Jzs 17:1, 3; 1Kr 2:21, 23; 7:14–17).

2. Egy gádita személy Abihail leszármazottainak a felsorolásában (1Kr 5:11–14).

3. Jefte apja (Bí 11:1, 2).

4. Egy földrajzi név, amelyet a Biblia különféleképpen használ. Szűkebb értelemben a Gileád szó arra a Jordántól K-re fekvő, kupolaszerű hegyvidékre utal, amely a Jabbók völgyétől é. és d. irányban húzódott (Jzs 12:2). É-on Básán határolta, D-en az Arnon völgyétől É-ra fekvő fennsík, K-en pedig Ammon területe (5Mó 2:36, 37; 3:8–10). Olykor azonban a „Gileád” szóval vagy a ’Gileád földje’ kifejezéssel általában véve utaltak azokra az izraelita területekre, amelyek a Jordántól K-re voltak, beleértve Básánt és az Arnontól É-ra fekvő fennsíkot is (Jzs 22:9; Bí 20:1, 2; 2Sá 2:9; 2Ki 10:32, 33; lásd: GÁLED).

A jelek szerint úgy tekintettek Gileádra, mint amely két részből áll. Bár a 4Mózes 32:40 egyszerűen csak Gileádot ír, a Manassé fél törzsének kiutalt területet konkrétabban ’Gileád többi részének’ (5Mó 3:13), vagy ’Gileád felének’ nevezték (Jzs 13:31). Ehhez hasonlóan konkrétabb értelemben Gád és Rúben területét együttvéve, amely Manassé fél törzsének a területétől D-re volt, így nevezték: ’Gileád hegyvidékének a fele’ (5Mó 3:12). Ám ugyanezt a vidéket időnként egyszerűen csak Gileádnak is nevezték, mint ahogyan tették például azzal a területtel, amelyet Gádnak jelöltek ki (ahol a Rámót nevű menedékváros volt) (4Mó 32:29; Jzs 13:24, 25; 21:38).

Gileád a tengerszint alatt legalább 210 m mélyen lévő Jordán völgyétől több mint 1000 m magasságba emelkedik. Mivel telente bőséges eső hullik, nyaranta pedig sok a harmat, és mivel több forrás található itt, ezen a termékeny vidéken az ókorban hatalmas erdők voltak, és ismert volt gyógyító balzsamáról (Jr 8:22; 46:11; lásd: BALZSAM, GILEÁDI BALZSAM). Dimbes-dombos fennsíkjai remek lehetőséget nyújtottak az állattenyésztésre és a gabonatermesztésre. Szőlő is bőven termett Gileádban (4Mó 21:22; 32:1).

Történelmi események Gileádban: Nem sokkal azelőtt, hogy az izraeliták bementek az Ígéret földjére, Gileádnak az a része, amely a Jabbók völgyétől D-re volt, az amoriták királyának, Szihonnak a fennhatósága alá tartozott, az É-ra levő részt pedig Óg, Básán királya uralta (Jzs 12:1–4). Mózes vezetésével az izraeliták legyőzték ezt a két királyt, és Gád meg Rúben törzse azt kérte, hogy hadd kapják meg örökségül ezt a területet, mivel sok jószáguk van (4Mó 21:21–24, 33–35; 32:1–5). A kérésüknek eleget tettek azzal a feltétellel, hogy mindkét törzs harcosai átkelnek a Jordánon, és segítenek az Ígéret földjének a meghódításában (4Mó 32:20–24, 28–30). Ebbe ők beleegyeztek, és azon nyomban városokat építettek az ott maradó családtagjaiknak (4Mó 32:25–27, 31–38). Manassé fél törzse ugyancsak a Jordántól K-re kapott örökséget (4Mó 32:33, 39, 40).

Rúbennek, Gádnak és Manassé fél törzsének a férfiai, miközben hazafelé tartottak a Gileádban lévő örökségük felé, oltárt építettek emlékeztetőül arra, hogy ne felejtsék el, mennyire fontos a Jehova iránti hűség (Jzs 22:9, 10, 26–29). Később a többi törzzsel együtt ők is felléptek a benjáminitákkal szemben, amiért azok megvédték a gibeai gonosztevőket, nehogy utolérje a gibeaiakat az igazságszolgáltatás (Bí 20:1–48). Ezzel éles ellentétben a Biblia elítélően szól ’Gileádról’, amiért nem segített Báráknak a Sisera elleni harcában (Bí 5:17). Ehhez hasonlóan egy későbbi alkalommal Gileád két városának, Szukkótnak és Pénuelnek a férfiai nem voltak hajlandók élelmet adni Gedeonnak és az embereinek, amikor azok épp a midiánitákat üldözték (Bí 8:4–9).

Miután meghalt a Gileádból való Jáir bíró, az izraeliták visszatértek a bálványimádathoz, az ammoniták pedig 18 éven át keményen sanyargatták őket. Minthogy ilyen veszedelemmel kellett szembenézniük, Gileád lakosai felhagytak a hamis imádattal, és arra kérték a gileádi Jeftét, hogy legyen a vezérük az ammoniták elleni harcukban. Az ammoniták ezek után meghódoltattak (Bí 10:3, 5–10; 11:4–11, 32, 33).

De még évekkel később is fennállt a Gileád és az ammoniták közötti ellenségeskedés (Ám 1:13). Nem sokkal azután, hogy Sault felkenték Izrael első királyává, az ammonita Náhás ostrom alá vette Jábes-Gileádot. A város kész volt megadni magát, de Náhás még azt a feltételt is szabta, hogy a jábesiek hagyják, hogy kiszúrják a jobb szemüket. Amint ez Saul fülébe jutott, egy 330 000 fős sereget toborzott, és megverte az ammonitákat (1Sá 11:1–11). Úgy tűnik, ekkor Gileád egy viszonylag békés időszakba lépett, amely még Saul halála után is folytatódott, amire abból is következtethetünk, hogy Ábner egy gileádi várost, Mahanaimot választotta ki, hogy Saul fiát, Is-Bósetet királlyá tegye (2Sá 2:8, 9). Ám valamikor Dávid uralma idején ismét konfliktus támadt az ammonitákkal. Gileádban és a környékén vívták azokat a csatákat, amelyek végül Ammon teljes behódolásához vezettek (2Sá 10:6–19; 11:1; 12:26–31).

Később, amikor Absolon fellázadt, Dávid király Gileádba menekült, és Mahanaimban kedvesen, vendégszeretettel fogadták, főleg az idős Barzillai (2Sá 17:27–29; 19:32). A Dávid és Absolon seregei közötti összecsapás minden bizonnyal Gileádnál történt. Miután Absolon súlyos vereséget szenvedett, Dávid elhagyhatta Gileádot, és visszatérhetett a trónjához (2Sá 17:24; 18:6–8).

Nem sokkal azután, hogy létrejött a tíztörzs-királyság (i. e. 997), a szírek elvettek néhány területet Gileádtól. Aháb király és a gileádi Illés próféta idejében a Gileád k. részén lévő, Gád törzséhez tartozó menedékváros, Rámót-Gileád, a szírek kezén volt (1Ki 17:1; 22:3). Majd Gileád Jéhu király és a fia, Joakház uralkodásának az idején még több területet veszített, és a szír királyok, Hazáel és a fia, III. Ben-Hadád „csépelték Gileádot vas cséplőszerszámokkal” (2Ki 10:32–34; 13:1, 3, 7; Ám 1:3, 4). Ám Joás, Joakház fia háromszor is legyőzte a szíreket, és visszafoglalta azokat a városokat, amelyeket a szírek elvettek Izraeltől apja uralkodásának az idejében (2Ki 13:25).

Végül Izrael királyának, Pékának az idejében (i. e. kb. 778–759) az asszír király, III. Tiglát-Pilészer száműzetésbe vitte Gileád lakóit (2Ki 15:29). Az ammoniták nyilván gyorsan kihasználták a helyzetet, és megkezdték Gileád területének az elfoglalását (Zs 83:4–8; Jr 49:1–5). Jehova azonban a prófétái által arról biztosította az izraelitákat, hogy idővel visszakerülnek erre a területre (Jr 50:19; Mi 7:14; Za 10:10).

5. Egy ’város’, amelyről Hóseás azt mondta, hogy hamissággal, vérontással és álnokul cselekvőkkel van tele (Hó 6:8; vö.: 12:11). Mivel máshol a Szentírás nem írja Gileádról, hogy város, némelyek úgy vélik, hogy itt vagy Jábes-Gileádról, vagy Rámót-Gileádról van szó. Mások szerint ez a Gileád a Jordántól K-re fekvő egész területre utal.