HORMA

(pusztulásra adás):

Egy város Júda területének a d. részén (1Kr 4:30), de lehetséges, hogy nem csak egyetlen helyet neveztek így; a másik talán egy terület vagy régió volt.

Miután a 12 izraelita kém visszatért Kádesbe (4Mó 13:26), az izraeliták először nem voltak hajlandók arra, hogy benyomuljanak Kánaánba. Majd miután Jehova elítélte őket lázadó magatartásuk miatt és a hitük hiánya miatt, úgy döntöttek, hogy mégis megpróbálják, noha ez ekkor már ellentétes volt Jehova utasításával. „Felkeltek kora reggel”, hogy felmenjenek arra a helyre, amelyről Jehova beszélt. A beszámoló szerint megpróbáltak „felmenni a hegy tetejére” (4Mó 14:40). Az a kijelentésük azonban, hogy „arra a helyre [mennek], amelyről Jehova beszélt”, nem egy bizonyos hegyre vonatkozott, hanem talán „az amoriták hegyvidékére”, melyet Mózes akkor említett, amikor újra elmondta a történteket (5Mó 1:19–21, 41–43). A feljegyzés nem utal arra, hogy milyen messze jutottak, és azt sem mondja ki konkrétan, hogy az említett események egy nap alatt zajlottak-e le, vagy sem; azt viszont sejteti, hogy viszonylag rövid idő alatt történhettek.

Bármi volt is a helyzet, a beszámoló elmondja, hogy az izraeliták találkoztak az amálekitákkal és a kánaánitákkal (az 5Mó 1:44-ben az „amoriták” kifejezéssel a Kánaánban élő emberekre utalnak általában véve; vö.: 1Mó 48:22; Jzs 24:15), ők pedig legyőzték az izraelitákat, szétkergetve őket „egészen Hormáig” (4Mó 14:45). Az 5Mózes 1:44-ben lévő leírás szerint szétszórattak „a Szeiren egészen Hormáig”. Szeir az edomiták fennhatósága alatt volt, ami akkoriban, úgy tűnik, a Vádi-el-Arabától Ny-ra, a Negeb egy részére is kiterjedt (Vö.: 4Mó 20:14, 16; Jzs 11:17.) A vereséget követően az izraeliták visszatértek Kádesbe (5Mó 1:45, 46).

Amikor az izraeliták vándorlása véget ért, újra Kánaán felé közeledtek, és „a kánaánita, Arád királya” megtámadta őket. (Lásd: ARÁD 2.) Megint csak nem tudjuk, hogy Arád királya d. irányba meddig jutott el, mielőtt harcba szállt az izraelitákkal, de az izraeliták a Jehovának tett fogadalmuk után győzelmet arattak e király felett, „pusztulásra adták. . . városaikat”, és ezt követően „Hormának” nevezték el azt a helyet (4Mó 21:1–3; lásd: PUSZTULÁSRA SZÁNT DOLGOK). Bár Mózes már használta ezt a nevet akkor, amikor egy korábbi beszámolójában elmondta, hogy a kánaániták legyőzték Izraelt, valószínűleg azért említette előzetesen ezt a nevet, mivel később még szeretett volna visszatérni rá a beszámolójában, rámutatva a név eredetére (4Mó 14:45). Az izraeliták akkor nem telepedtek le a területen, hanem megkerülték Edom földjét, É felé fordultak, és végül úgy léptek be Kánaánba, hogy a Holt-tengertől É-ra átkeltek a Jordánon (4Mó 21:4; 22:1).

A Józsué 12:14-ben „Horma királya” közvetlenül Arád királya előtt van megemlítve annak a 31 királynak a felsorolásában, akiket Józsué legyőzött. Valószínűtlennek látszik, hogy ez arra a korábbi győzelemre utaljon, amikor Mózes még élt, és Józsué parancsnok volt, mivel ezek a győzelmek úgy vannak felsorolva, mint amelyeket azután arattak, hogy Izrael átkelt a Jordánon, hogy belépjen Kánaánba (Jzs 12:7, 8). Bár Józsuénak ez a győzelme nincs részletezve, lehet, hogy beleértendő abba, ami a Józsué 10:40–42-ben olvasható. Ez arra utalhat, hogy miután Izrael elhagyta ezt a területet, azaz Hormát, hogy megkerülje Edom földjét, a kánaániták újra letelepedtek azon a vidéken. Noha a beszámolóban Józsué úgy szerepel, mint aki legyőzte Horma királyát, a feljegyzés nem mondja ki, hogy az izraeliták akkor elfoglalták Horma városát. (Vö. ezt Gézernek a Jzs 12:12; Bí 1:29-ben említett esetével.)

Ez a város azoknak a városoknak a felsorolásában szerepel, „melyek a Júda fiai törzsének határán voltak Edom határa felé délre” (Jzs 15:21, 30). De Simeon törzse kapta meg „beékelt” városként Júda területén (Jzs 19:1, 2, 4; vö.: 16:9). Mivel a beszámoló csak annyit tár fel, hogy Józsué Horma királyát győzte le (de azt nem említi, hogy maga a város le lett győzve), Júda és Simeon törzse ezután egyesített erővel ’megverte a kánaánitákat, akik Cefátban laktak, és pusztulásra adta azt. Ezért Hormának nevezték el azt a várost’ (Bí 1:17). Az, hogy így nevezték el a várost, csupán a korábban már használt név megerősítése vagy újbóli említése lehet. A Horma név Mózes idejében egyesek szerint Cefát egész vidékére utalt, és nem egy Cefát nevű városra. Ha igaz ez az állítás, az azt jelentené, hogy az egész régió vagy vidék tilalom alá esett, vagyis pusztulásra volt szánva, bármikor legyen is véghezvíve ez a pusztítás. (Vö.: C. F. Keil és F. Delitzsch: Commentary on the Old Testament. 1973, II. köt. Józsué, Bírák, Ruth, 256. o.; lásd: CEFÁT.)

Hogy hol helyezkedett el Horma, azt nem tudni biztosan. Többféle elgondolás is felmerült már ezzel kapcsolatban, de mivel a javasolt helyek mindegyike több mint 60 km-re É-ra van Kádes-Barneától, ahonnan az izraeliták eredetileg „kora reggel” útnak indultak (4Mó 14:40), és mivel a Biblia szerint Horma volt az a hely, ameddig szétszórattak a vereség nyomán, amikor is nyilván Kádes irányába menekültek vissza, ezért úgy tűnik, hogy az ilyen messze É-on lévő helyek aligha felelnek meg a Biblia leírásának.

Bár Horma Dávid idejében még simeonita város volt, ez volt az egyik olyan hely, ahová Dávid bujdosóként eljutott, amikor az otthonától távol élt, és ez volt az egyik olyan város, ahová később ajándékot küldött (1Sá 30:26–31; 1Kr 4:24, 28–31).