MAKACSSÁG

Az eredeti nyelveken a makacsság gondolatát hordozó szavak alapjelentése: ’keménység, erő’, főként rosszalló értelemben. A makacsság gyakran magában foglalja, hogy valaki szándékosan nem tesz eleget Isten akaratának és parancsolatainak (Zs 78:8; 81:12; Ézs 1:23; 65:2; Jr 3:17; 5:23; 7:23–26; 11:8; 18:12; Hó 4:16; Cs 7:51). A Szentírás újra meg újra rávilágít, hogy csapás vár azokra, akik kitartanak a makacs viselkedésük mellett (5Mó 29:19, 20; Ne 9:29, 30; Pl 28:14; Ézs 30:1; Jr 6:28–30; 9:13–16; 13:10; 16:12, 13; Dá 5:20; Hó 9:15; Za 7:12; Ró 2:5). Például Isten Izraelnek adott törvénye kimondta, hogy a makacs és lázadó fiút halálra kell kövezni (5Mó 21:18, 20).

Jehova Istennek az emberiséggel való bánásmódjára az jellemző, hogy türelmesen megengedi az egyéneknek és a nemzeteknek, hogy továbbra is létezzenek, noha halált érdemelnének (1Mó 15:16; 2Pt 3:9). Míg néhányan kedvezően reagálnak erre a bánásmódra azáltal, hogy az irgalom elnyerése érdekében mindent megtesznek (Jzs 2:8–14; 6:22, 23; 9:3–15), mások még inkább megkeményítik magukat, még makacsabbul viselkedve Jehovával és a népével (5Mó 2:30–33; Jzs 11:19, 20). Mivel Jehova nem gátolja meg, hogy makaccsá váljanak az emberek, a Biblia azt mondja róla, hogy ’hagyja, hogy konokká váljanak’, illetve hogy ’megkeményíti a szívüket’. Amikor végül bosszút áll a makacsokon, nyilvánvalóvá válik a nagy hatalma, és hirdetve lesz a neve. (Vö.: 2Mó 4:21; Jn 12:40; Ró 9:14–18.)

Jó példa erre, amit Isten a fáraóval tett, aki nem volt hajlandó elengedni az izraelitákat Egyiptomból. Jehova tíz pusztító csapást mért Egyiptom földjére. A fáraó minden egyes csapás után megkeményítette a szívét, és ekkor Jehova további csodákkal még erőteljesebben megmutatta a nagy hatalmát (2Mó 7:3–5, 14–11:10). Így néhány egyiptomi felismerte, hogy Jehova olyan Isten, akinek engedelmeskedni kell. Például a hetedik csapás bejelentését követően még a fáraó szolgái közül is gondoskodtak néhányan arról, hogy a saját szolgáik és a jószágaik védett helyen legyenek, mielőtt a pusztító jégeső megkezdődik (2Mó 9:20, 21). Miután a fáraó elengedte az izraelitákat, ismét konokká vált a szíve, és felsorakoztatta haderejét, hogy bosszút álljon Izraelen (2Mó 14:8, 9; 15:9). Jehova végül elpusztította őt és a seregét a Vörös-tengerben (2Mó 14:27, 28; Zs 136:15). Még évekkel később is hirdették Isten nevét a nemzetek között, hiszen az emberek beszéltek róla, hogy mit tett Jehova az egyiptomiakkal a makacsságuk miatt (2Mó 18:10, 11; Jzs 2:10, 11; 9:9; 1Sá 6:6).

Jehova előre figyelmeztet a makacsok elleni ítéletére, ezért az ítélet végrehajtását nem lehet más oknak vagy személynek betudni. Ézsaiás próféta által Jehova ezt mondta a konok izraelitáknak: „Mivel tudtam, hogy kemény vagy, és vasinakból van a nyakad, homlokod meg réz, mindig szóltam neked attól fogva. Mielőtt bekövetkezhetett volna, már hallattam veled, nehogy azt mondd: »Bálványom cselekedte, faragott képmásom és öntött képmásom parancsolta ezeket«” (Ézs 48:4, 5; vö.: Jr 44:16–23).