DÖGKESELYŰ

(héb.: rá·chámʹ; rá·cháʹmá), barna keselyű (héb.: ʽoz·ní·jáʹ ):

Egy nagy testű dögevő madár, amely nagyon hasznos a meleg éghajlatú területeken, ugyanis megeszi a tetemet és az oszlásnak indult húst, amelyek máskülönben betegségeket terjesztenének. A dögkeselyű a mózesi törvényben a „tisztátalannak” tartott madarak között szerepel (3Mó 11:13, 18; 5Mó 14:12, 17).

A héberrel rokon arab nyelven van egy olyan szó, amely hasonlít a rá·chámʹ szóra, és dögkeselyűt (Neophron percnopterus) jelent. A madár a fekete szárnyait, a sárga csőrét és lábát leszámítva fehér. A bibliai tájakon ez a legkisebb keselyű, a testhossza kb. 65 cm. Csupasz, ráncos arcával, nagy szemeivel, kampós csőrével és görbült karmaival elég rusnya látványt nyújt. Mivel hajlandó megenni még az olyan hulladékot is, amelyet más keselyűk nem esznek meg, ezért a Közel-Kelet legvisszataszítóbb dögevőjének tartják, ugyanakkor a leghasznosabbnak is a tevékenységének köszönhetően.

A fakó keselyű (Gyps fulvus) egy sárgásbarna madár, amelynek a testhossza kb. 1,2 m, a szárnyfesztávolsága pedig hozzávetőlegesen 2,7 m. Az egyiptomi Nehbet istennő jelképe volt, emellett megjelent az egyiptomi, az asszír és a perzsa hadijelvényeken is.

A szakállas saskeselyű (Gypaetus barbatus) egy nagy ragadozó madár, amelynek a testhossza kb. 1,2 m. Hosszú, hegyes szárnyai fesztávolsága csaknem 3 m. Szárnyait kiterjesztve szokatlan eleganciával repül, valamint könnyedén köröz, miközben zsákmány után kutatva fürkészi a talajt. A többi keselyűtől eltérően a szakállas saskeselyű fején van tollazat, az állán pedig egy kecskeszakállhoz hasonlító tollcsomó látható. Előszeretettel fogyaszt velős csontot. A csontot felviszi a magasba, majd sziklára ejti, hogy darabokra törje, és hozzáférjen a velőhöz.

A héber ʽoz·ní·jáʹ szó alighanem a barátkeselyűt, más néven a barna keselyűt (Aegypius monachus) jelenti; ez a legnagyobb ragadozó madár Izraelben. A tollazata kormos barna, a feje – a többi keselyűhöz hasonlóan – csupasz, a nyaka kék, a farka pedig ék alakban végződik.