Élj a krisztusi szabadsággal helyes módon
A KERESZTÉNYEK „szabadságra hívattak el”, de a figyelmeztetés így folytatódik: „Csakhogy ez a szabadság ne legyen ürügy a hústestnek a bűnre” (Galata 5:13; 1Péter 2:16). Mennyire tragikus lenne, ha egy keresztény visszaélne krisztusi szabadságával és újra visszaesne a rabszolgaságba! Vegyünk egy szemléltető esetet.
Sok vallásos ember azt tanulta, hogy a szeszes ital fogyasztása bűn. A Biblia pontos ismerete azonban megszabadít bennünket ilyen téves nézetektől. A Biblia ugyanis nem az ivást, hanem a részegséget ítéli el. (Vesd össze a Zsoltárok 104:14, 15. verset az 1Korinthus 6:10 és az 1Péter 4:3. verssel.) Az a keresztény, aki megszabadult téves felfogásától, úgy érezheti, hogy alkalomadtán bátran ihat szeszes italt. De ha ezt a szabaságot ürügyként kezdi használni, hogy hústestének kedvezzen, és túlzásba viszi az ivást, kifejlődhet nála az alkoholtól való függőség, és az ital rabjává válhat.
Egy keresztény, aki téves nézetet vallott a kikapcsolódásról, az öltözködésről és a külső megjelenésről, valamint a társaságban való viselkedésről, és ettől megszabadult, nem eshet a másik szélsőségbe: vagyis helytelen lenne, ha túl sok időt és pénzt fordítana olyan dolgokra, amelyeket korábban helytelenített, de most megengedhetőnek vél. Ez visszaélés lenne keresztényi szabadságával, és ennek súlyos következményei lehetnének.
Hirdesd a megszabadulási reménységet
Különösen 1914 óta, mióta Isten messiási Királysága megszületett, az az isteni ígéret, hogy „maga a teremtés is megszabadul a romlottság rabszolgaságától és elnyeri Isten fiainak dicső szabadságát”, gyors léptekkel halad megvalósulása felé (Róma 8:21). Már Krisztus megszabadította a mennyet Sátán befolyásától (Jelenések 12:7–12). Hamarosan elpusztítja Nagy-Babilont is, amely vallásos tévtanításai révén rabszolgaságban tartotta az embereket. Isten armageddoni háborújában aztán megszabadít bennünket a tökéletlen emberi uralmaktól is, miközben ezeket kitörli a létből (Dániel 2:44; Jelenések 18:21; 19:11–21). Sőt megszabadítja az embereket a rabszolgaság fő előmozdítójától, Sátántól is, amikor őt tehetetlenné teszi, képtelenné arra, hogy „félrevezethesse a nemzeteket, míg beteleik az ezer esztendő” (Jelenések 20:2, 3).
És amikor ezeréves uralma véget ér, Krisztus tökéletesen megszabadítja az emberiséget az Édenben történt eredeti felszabadító mozgalom eredményének káros következményeitől is. A mostohán kezelt faji csoportok is megszabadulnak az igazságtalan vagy hátrányos megkülönböztetés alól. Nők is elnyerik szabadságukat a férfiak elnyomó uralma alól. A betegek pedig megszabadulnak betegségeiktől. Idősek sem fogják érezni az öregkor elgyengítő hatásait. És ami még csodálatosabb, az elhunytak hozzátartozói megszabadulnak a bánattól, mert kedves hozzátartozóik kiszabadulnak majd a sírgödörből (Jelenések 20:13—21:5; lásd még Zsoltárok 146:5–10).
Jehova mai Tanúi az isteni megszabadítási üzenet hirdetésével hasznos módon élnek krisztusi szabadságukkal. Milyen rövidlátásról tanúskodna, ha az emberi felszabadító mozgalmakat támogatnák, amelyek legjobb esetben is csak részleges egyhülést tudnának hozni, és amelyek voltaképpen csak elhomályosítanák az igazi szabadulásra vonatkozó reménységet.
Gondolj a következőre: A kilátásba helyezett megszabadulás sokkal magasabb rendű még annál a szabadságnál is, amelyről Patrick Henry beszélt. Miért? Mert alkalmad lesz örökké élvezni Armageddon után annak áldásait, egy egész örökkévalóságon át!