Örömet találhatsz egy depressziós világban!

MARIE derűlátó, vidám teremtés. Nehéz elhinni, hogy alig néhány éve még úgy beszélt magáról ez a 32 éves nő, mint aki belül már halott. Marie súlyos depresszió áldozata volt. „Olyan volt, mintha egy hatalmas sötét felhő fokozatosan felemelkedne” — magyarázza. Igen, szerencsére meggyógyult, és visszanyerte vidámságát.

Minden évben százmillió egyén szenved világszerte súlyos depresszióban! Ez a betegség nem egyszerűen múló rossz hangulat, amelyet legtöbbünk átél időről időre. A súlyos depresszió magában foglalja a szűnni nem akaró lehangoltságot. A depressziós egyén minden érdeklődését elveszíti az élet iránt, semmiben sem talál élvezetet és általános reménytelenség és haszontalanság érzése lesz úrrá felette. Az Egészségügyi Világszervezet 1983-ban kijelentette: „Jelenleg aligha kételkedhetünk abban, hogy a depressziós rendellenességek a világ minden táján előfordulnak.”

A Biblia figyelmes kutatóit nem lepi meg ez a tudósítás. A Biblia a mi időnket mint „az utolsót napok”-at „nehezen elviselhető, válságos idők”-nek minősíti (2Timótheus 3:1–5). Rég elpusztultak már azok a társadalmi struktúrák, amelyek a múltban az érzelmi válságok idején biztos támaszként szolgáltak. Dr. Gerald Klerman a „The Age of Melancholy?” című cikkében a depresszió jelenlegi növekedését ennek a változásnak tulajdonítja. Így magyarázza: „A három legáltalánosabb társadalmi támaszrendszer a család, az egyház és a közvetlen szomszédság volt . . . A mostani időre az jellemző, hogy e társadalmi támaszrendszerek közül mind a három különböző fokú összevisszaságban van.”

Mariet is a családjának felbomlása vitte a kétségbeesésbe. „Amikor a mostohaanyám egyetlen szó nélkül elhagyott, elárultnak és magányosnak éreztem magam. Akkor 12 éves voltam és úgy tűnt nekem, hogy az én világom hirtelen a feje tetejére állt” — emlékszik vissza Marie. Nemsokára el kellett menekülnie hazulról, mert az apja erkölcstelen ajánlatokat tett neki és Marie elismeri: „Abnormálisnak éreztem magam és minden önbizalmamat elvesztettem!” Így esett súlyos depresszióba.

Egy napon, amikor Marie rendkívül lehangolt volt, Jehova Tanúi közül ketten keresték fel az otthonában. Nyomban nagy érdeklődést tanúsított örömteljes bibliai üzenetük iránt. „Korábban az élet végső értelmetlenségét láttam és oly sok csúnya dolgot, most azonban kezdtem meggyőződni arról, hogy olyan új világban élhetek, ahol Isten minden igazságtalanságot helyrehoz. Isten segítségével én is alkalmassá lehetek ilyen áldásra, életemnek ettől kezdve igazi értelme lett.” Miután részt vett a Tanúk összejövetelein, igazi szeretetre és érzelmi támaszra talált (János 13:34, 35). A gyülekezeti vének szakszerű tanácsa is segített neki abban, hogy kezdje megváltoztatni negatív gondolkozását (Jakab 5:14). Depressziója kezdett visszafejlődni. Számtalan más egyén, aki Mariehez hasonlóan depresszióba esett a világhelyzet következtében, szintén megtalálta ’Jehova örömét’, amikor a bibliai igazság pontos ismeretére jutott (Nehémiás 8:10; 1Timótheus 2:4).

De vajon Marie depressziója egy pillanat alatt eltűnt? Talán azt kell feltételeznünk, hogy a keresztények mentesek a depressziótól? Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjunk, nem elég csak felszínesen tekinteni erre a betegségre és annak összetett okaira. A depresszió igazi gyökerének ismerete lehetővé teszi, hogy még sikeresebben vegyük fel a harcot ezzel a betegséggel önmagunkban, vagy segítsünk olyan valakinek, aki abban szenved.

A súlyos depresszió gyökerei

Némely esetben a depressziónak fiziológiai okai lehetnek, például betegség, helytelen táplálkozás és hormonális problémák. Előfordulhatnak más kiváltó okok: valamilyen méreganyag, szennyeződés vagy gyógyszeres kezelés által kiváltott reakciók és allergének. A Biblia azonban feltárja, hogy a „nyugtalanító gondolatok” is az okok közé tartozhatnak (Zsoltárok 94:19).a

A legtöbb ember, aki depressziós lett, Marie-hoz hasonlóan egész sor fájdalmas és kellemetlen tapasztalaton vagy stresszhelyzeten esett át. Sokan azt érzik, amit a zsoltáros: „Betelt a lelkem nyomorúsággal . . . Egyszerre körülzártak engem. Eltávolítottál tőlem [Jehova] barátot és társat; ismerőseim: egy sötét hely” (Zsoltárok 88:3, 17, 18 [88:4, 18, 19, Károli]). Tehát miként a zsoltáros, úgy érzik, hogy őket is elárasztották a gondok vagy veszteségek, és általánosságban reménytelennek tekintik az életet. Úgy érzik, mintha teljesen egyedül lennének egy sötét helyen és még Isten is megtagadta volna őket.

Vajon miért jutottak erre a következtetésre, és hogyan alakult ki bennük ez a lesújtott szellem? Nem csupán külső gondjaik miatt; ez részben fájdalmas érzéseiknek vagy kétkedéseiknek is köszönhető. Alkalmatlannak érzik magukat arra, hogy megküzdjenek saját gondjaikkal vagy veszteségeikkel. „A szív fájdalma lesújtja a szellemet” — magyarázza a Példabeszédek 15:13. Az ilyen szívfájdalomhoz tartozik az is, amikor valaki úgy érzi, hogy ő csupa kudarc, és hogy mások is ezt gondolják róla. Még az első századi keresztény, Epafroditus, miután felépült súlyos betegségéből, amelyet a saját gyülekezete által megszervezett egyik küldetése során szerzett, „depresszióba esett, mert [a gyülekezetének tagjai] meghallották, hogy megbetegedett” (Filippi 2:25–30).

Mivel „a lesújtott szellem kiszáraztja a csontokat” vagyis aláássa az ember egész lényét, az alacsony szintű önbecsülés érzését találjuk gyakran a súlyos depresszió gyökerénél (Példabeszédek 17:22). Az is szívfájdalmat okozhat, ha túlságosan törődünk azzal, minek tekintenek minket az emberek, ha maximalisták vagyunk, ha magunkba fojtjuk a haragot, a neheztelést, ha nem rendezzük a másokkal való nézeteltéréseinket, vagy ha (valóságos vagy beképzelt) bűntudat gyötör.

A súlyos depresszió okai tehát számosak. Marie azonban igazi örömet talált miután kereszténnyé lett. „Azután már reménykedtem” — mondja. De időnként még el kellett viselnie a depressziót. Az ilyen személyek hogyan képesek véglegesen leküzdeni azt?

[Lábjegyzet]