A világbéke — álom — csalóka ábrándkép

A VILÁGBÉKE kilátásaival kapcsolatos optimizmus magasra szökőben van. A The Toronto Star című lapban írt cikkében Carol Goar ezt írta: „Afganisztántól Angoláig egyre szaporodnak a békeegyezmények. Helyi konfliktusok, amelyek néhány hónapja még megoldhatatlannak látszottak, a lecsendesedés jelét mutatják. Az Egyesült Nemzetek Szervezete reményt keltő újjászületésen esik át.” Goar szerint ez „átfogó reménység-ragályt indított el”. Hasonló kijelentést tartalmaz az USA Today egyik vezércikke: „Az egész világon kitörőben van a béke”.

Különösen figyelemre méltó az, amit az UN Chronicle úgy ír le, mint „Szovjetúnió és az Egyesült Államok között végbemenő közeledés”-t. Csapatkivonások, kelet-európai váratlan események, csapat- és fegyverzetcsökkentésről szóló tárgyalások — mindezek a fejlemények azt a reményt keltik az emberekben, hogy a szuperhatalmak végül lefékezik a fegyverkezési versenyt. Egy olyan világban, ahol a hadikiadások a jelentések szerint több mint 850 milliárd dollárt vonnak el évente a gazdaságtól, ez bizony örömmel üdvözölhető kilátás!

Mindazonáltal, mennyi a valószínűsége annak, hogy a világbékével kapcsolatos emberi álom valóra válik? Még a legoptimistább megfigyelők is elismerik, hogy hatalmas ugrást kell még végrehajtani a fegyverzetcsökkentéstől a fegyverek megsemmisítéséig. A nukleáris leszerelés példa nélkül álló kölcsönös bizalmat követel. Sajnos azonban, a szuperhatalmak inkább a kölcsönös bizalmatlanság hosszú történetét tudják csak felmutatni. Ahogy a Biblia megjövendölte, olyan korban élünk, amelyben az emberek ’nem készek a megegyezésre [„kérlelhetetlenek”, Károli]’ (2Timótheus 3:3).

Azonkívül, nem mindenki van meggyőződve arról, hogy az atomfegyverek kiiktatása meghozza a békét. Mégha a nemzeteket sikerülne is meggyőzni arról, hogy semmisítsék meg atomfegyver-készleteiket, a hagyományos fegyverek még mindig elég hatásosak az öldökléshez. Erről a tényről tanúskodik ridegen az első és a második világháború. Azonkívül, még mindig létezik az atomfegyverek újrateremtéséhez szükséges technika — készen áll, és csak a politikai feszültség első jelére vár. Némelyek, mint például Richard Ned Lebow politológus azzal érvelnek, hogy „néhány atomfegyver készenlétben tartása a közelünkben, óvatosabbakká tenné az embereket”.

Mindaddig azonban, amíg az atomfegyverek léteznek, a nukleáris megsemmisítés réme megcsúfolása a békéhez való állítólagos ragaszkodásnak, s ugyanez vonatkozik a nem katonai gondok további fennállására is, ami szintén milliókat foszt meg a mindennapi életük békéjétől. Javier Pérez de Cuéllar ENSZ főtitkár beszélt „honfitársaink millióinak panaszáról, akik hajléktalanok, vagy teljesen lehetetlen lakáskörülmények között élnek. És a helyzet ezen a téren is gyorsan romlik”. Az UN Chronicle továbbá tudósítást közöl arról is, hogy a gazdasági fejlettlenség „az emberiség kétharmadát” sújtja, és „némely esetben a szegénységi szint és a nélkülözés nem különböztethető meg a háború okozta szenvedésektől”. És mi a helyzet a világban élő 12 millióra becsült menekülttel? Békét hoz az ő életükbe a fegyverzetcsökkentés vagy akár a teljes leszerelés?

Világos tehát, hogy az ember világbékével kapcsolatos álma: csalóka ábrándkép — rövidlátó, szűkreszabott, korlátozott. De hát létezik-e valamilyen jobb békekilátás? Igen, létezik. E folyóirat előző számában olvashattuk, hogy a Biblia biztos reménységet nyújt a békére.a Jézus Krisztus mint az Isten Királyságának Királya minden emberi várakozást felülmúló békét hoz a földre. De mit jelent ez a béke valójában az emberiségnek? Erről szól a következő cikkünk.

[Lábjegyzet]