A Gileád Iskolát végzetteket arra buzdítják, hogy ápolják a jó közlési készséget
VASÁRNAP, 1990. március 4-én, több mint 4100 személy töltötte meg Jehova Tanúi Jersey Cityben levő kongresszusi termét, ahol az Őrtorony Gileád Biblia Iskola 88. osztályának diploma átadási ünnepségét tartották. A 24 hallgató 6 országból érkezett, és most összesen 13 országba küldik ki őket.
A program délelőtt 10 órakor kezdődött. Az ének után George Gangas, aki most 90 éves és a Vezető Testület tagja, Jehovához intézett buzgó imával nyitotta meg a programot. Ezt követően az elnöklő C. W. Barber, szintén a Vezető Testület tagja és maga is a Gileád Iskola 26. osztályának volt végzős hallgatója, röviden vázolta milyen gyors változások mennek végbe a világi színtéren. Befejezésül ezt mondta: „Még soha nem volt ilyen csodálatos alkalom arra, hogy tanúi lehessünk Jehova felsőbbségének és igazságosságának.” Ezután bemutatta a délelőtti program szónokait.
Vernon Wisegarver, a brooklyni Nyomda Bizottság tagja előadása tárgyaként ezt választotta: „Legyetek ügyesek a munkátokban!” Egy falusi kovácsot választva szemléltetésül, arról beszélt, hogy a kovács egy erős láncot kovácsolt, amely egy hatalmas horgonyhoz erősítve mindenkinek az életét megmenti egy viharba került hajón, és a Gileád Iskolát végzetteket ehhez a kovácshoz hasonlította. Amikor a Bibliát tanítják az embereknek, az istenfélő tulajdonságok életmentő láncát segít felépíteni az illetőkben, felhasználva azokat a nagyszerű képességeket, amelyeket a Gileádban kapott kiképzésük alatt kifejlesztettek. Arra buzdította a végzős hallgatókat, hogy továbbra is fejlesszék tanítási képességeiket és úgy álljanak a legnagyobb Király előtt, mint „ügyes munkások”.
Ezután John Barr, a Vezető Testület tagja beszélt ezzel a címmel, amely a Zsoltárok 34:8, [34:9, Károli] versén alapult: „Ó, ízleljétek és lássátok meg, hogy Jehova jó; boldog az az életerős férfi, aki nála keres menedéket!” Így buzdította a végzősöket: „Mindent ízleljetek meg misszionáriusi megbízatásotokban. Mindent próbáljatok ki. Ne féljetek tőle. Akkor oly mértékben tapasztaljátok majd Jehova jóságát, mint még soha. Ne válogassatok. Sohase mondjátok: ’Ezt nem szeretem!’ Kóstoljátok meg!”
Charles Woody, a brooklyni Szogálati Osztály Bizottságának tagja beszélt ezután a választott tárgyáról: „Legyen kiegyensúlyozott nézetünk önmagunkról!” Ezt mondta: „Örömmel vagyunk olyanok társaságában, akiknek kiegyensúlyozott nézetük van saját magukról, akik nem akarják mindig a saját útjukat járni, akik hamar dicsérnek és építenek másokat, és akik — bár nagy ismeretük van — nem éreztetik másokkal, hogy azoknak nincs akkora ismeretük” — mondta a szónok. Azután kijelentette: „Mint misszionáriusok vonzzátok az embereket az igazsághoz, ne taszítsátok el őket. Alázatos modorotok felbecsülhetetlen segítséget jelenthet ebben a vonatkozásban.”
Lyman Swingle, a Vezető Testület tagja beszélt ezután a következő témáról: „Mit mondanak el majd nekünk a következő fejezetek?” Így kezdte a beszédét: „Ma új fejezetet kezdtek el az életetekben. Mit fogtok beírni ezekbe az új fejezetekbe mostantól a jövőben? Így emlékeztette őket: „Mindenben, amit tesztek, szerezzetek tiszteletet és dicsőséget Jehovának.” Majd hozzátette: „Legyetek biztosak abban, hogy döntéseitek mindenkor Isten Szaván alapulnak. Jusson eszetekbe a Példabeszédek 3:7. verse, amely így szól: ’Ne légy bölcs a saját szemedben!’ Légy hű a megbízatásod teljesítésében.” Befejezésül ezt mondta: „Bízunk abban, hogy sohasem fogjátok befejezni az életrajzotok megírását; hogy örökké fogtok élni!”
A következő szónok, Jack Redford, az iskola egyik oktatója arra buzdította a végzősöket: „Legyetek élő áldozatok!” Így kezdte: „A misszionáriusi élet áldozatos élet . . . az önfeláldozó szellemetekért szeretünk benneteket.” A Filippi 2:17-ből idézve, ahol Pál apostol azt mondja, hogy ő italáldozatként töltetett ki, ami azt jelenti, hogy kész volt önmagát élő áldozatként felajánlani, megkérdezte: „De hogyan lehetnek a misszionáriusok gyakran olyanok, mint az italáldozatok?” Ezután utalt két olyan tapasztalatra, amely olyan misszionáriusokkal kapcsolatos, akik a megköveteltnél is jobban adták át magukat a munkának. Az egyikük saját kezével készített 16 000 téglát, és felépítette az első Királyság-termet a számára kiutalt országban. A másik tapasztalat egy testvérnőről szólt, aki elkísérte a férjét az őserdőbe, ahol igen primitív életkörülmények uralkodnak. A helybeli testvérnők mindannyian nagyra értékelték őt, mivel elismerték, hogy valóban „élő áldozat”-ként áldozta fel magát. Ezután a szónok arra emlékeztette a tanulókat, hogy az áldozat semmit sem ér, ha nem párosul engedelmességgel. Saul király és az amálekiták esetét használva fel példaként, a szónok így buzdított: „Mindenkor emlékezzetek arra, hogy az engedelmesség jobb az áldozatnál. Sohase próbáljatok alkudozni Jehovával. Mindig azt tegyétek, amit ő mond.”
Az elnöklő ezután bemutatta az iskola másik oktatóját, Ulysses Glass testvért. Glass testvér így kezdte beszédét: „A 88. osztály boldog osztály volt és ma is az. A többi osztály is boldog volt. Akkor hát miért kiemelkedő a ti boldogságotok?” Rámutatott, hogy a boldogság „nem cél, hanem a helyes munka eredménye. Valaminek az elérési folyamata az, ami jutalommal jár.” Idézett egy írót, akinek az életét egy mondat változtatta meg, amit megpillantott: „A siker az utazás, nem pedig a célba érés.” Az író ünnepélyesen megfogadta, hogy többé nem a célba érés alapján fogja lemérni a boldogságot, hanem az egész életét folytonos utazásnak tekinti: „Nincsen út a boldogsághoz” — mondta: „Maga az út a boldogság.” Glass testvér ezután elmagyarázta, hogy ez az osztály megértette ezeknek a szavaknak a lényegét. Azzal fejezte be, hogy így buzdította a tanulókat: „Továbbra is jól öntözött helyeken járjatok! Bármilyen nehézséggel találkoztok, legyen osztályrészetek az a boldogság, amelyet azok éreznek, akik szeretik és félik Jehovát.”
Ezután következett a délelőtti program fő előadása, amelyet a Vezető Testület egy másik tagja, Karl Klein tartott, aki ezt a témát választotta: „Ápoljuk a keresztény közlékenységet!” Azzal kezdte, hogy ő mindenkit arra emlékeztetett: Jehova a legnagyobb mindazok között, akik közölnek valamit. Egyetlen-nemzett Fia, a Logosz az, akit Jehova legfőbb Szóvivőjeként felhasznált, és Jézus közölte Isten akaratát és utasításait a földi teremtményeivel. Amikor Jézus itt volt a földön, a tömegek elámultak tanítási módján. Sohasem hallottak embert így beszélni, ahogyan Ő beszélt. A Máté 28:19, 20-ban arra buzdította a tanítványait, hogy legyenek jó közlők, és menjenek el a világba, tanítsák másoknak is az ő parancsait és tegyék azokat az embereket is az ő tanítványaivá.
Majd közvetlenül a jövendő misszionáriusokhoz intézve szavait, Klein testvér azt mondta, hogy a misszionáriusok számára négyféle alkalam kínálkozik arra, hogy ápolják a jó közlési képességeket: a férj és a feleség közötti beszélgetés, a másokkal való beszélgetés a missziós otthonban, a fiókhivatalban levőkkel, amikor oda nevezik ki őket, és a azokkal, akikkel a szántóföldi szolgálatban találkoznak. „Már akkor elkezdődik a közlés, amikor még ki sem nyitottátok a szátokat.” Klein testvér hozzátette: „A megjelenésetek, és az ápoltságotok benyomásokat közvetítenek a házigazda felé.” Ezután több szemléltetéssel bizonyította ezt és ezzel a buzdítással zárta beszédét: „Legyetek alázatos elméjűek. Tartsátok mindig nyitva a közlési csatornát. Igyekezzetek egyre jobb közlőkké lenni.”
Az üdvözlések felolvasása után az elnöklő minden végzősnek átadta az oklevelet. Ezután az osztály átadott a Vezető Testületnek és a Béthel-családnak egy Határozatot, amelyet a Guadeloupe-ből való Paul Angerville olvasott fel.
A délutáni program Őrtorony-tanulmányozással kezdődött. Ezután a tanulók betekintést engedtek a hallgatóságnak abba, hogy milyen volt a légkör az osztályukban, hogyan beszélgettek kötetlenül a szobáikban, és elmondtak számos tapasztalatot, amit a szántóföldi szolgálatuk során szereztek, amióta öt hónappal korábban a Gileád Iskolába jöttek. Végül egy nagyszerű dráma bemutatására került sor, amelynek a címe: Tegyük azt, ami helyes Jehova szemében! és amit a lyndhursti hírnökök adtak elő a New Jersey gyülekezetből. A napot egy befejező énekkel és Fred Franz testvérnek, a társulat 96 éves elnökének imájával zárták.
[Kiemelt rész a 27. oldalon]
OSZTÁLYSTATISZTIKA:
A képviselt országok száma: 6
A kijelölt országok száma: 13
Egyedül álló testvérek: 2
Házaspárok: 11
Tanulók száma: 24
Átlag életkor: 32,7
Az igazságban eltöltött évek átlaga: 14
A teljes idejű szolgálatban eltöltött évek átlaga: 9
[Kép a 26. oldalon]
Az Őrtorony Gileád Biblia Iskola 88. osztályának végzős hallgatói
Az alábbi felsorolásban a sorok számozása előlről hátra, a nevek felsorolása minden sorban balról jobbra történik. (1) Magney, D.; Rogers, L.; Foster, S.; Foley, R.; Untch, L.; Jonasson, G.; (2) Buri, H.; Buri, B.; Krammer, M.; Hudson, D.; Underkoffler, J.; (3) Angerville, P.; Olsson, M.; Jones, A.; Untch, R.; Krammer, A.; Hudson, C.; (4) Foley, L.; Magney, J.; Jones, A.; Jonasson, H.; Foster, M.; Rogers, M.; Underkoffler, R.