A Gileád Iskolát végzettek elindulnak a jutalommal járó életúton

„MICSODA boldog alkalom ez: a Gileád Iskola 90. osztályának a diploma átadási ünnepsége!” — Karl F. Klein elnöklő, a Vezető Testület tagja ezekkel a szavakkal vezette be a diploma átadási programot. Emlékeztetvén arra, amikor az Őrtorony Gileád Biblia Iskola elkezdődött, megjegyezte: „Ki gondolta volna 1943-ban, amikor a Gileád Iskola első osztálya végzett, hogy 48 évvel később még mindig összejövünk egy újabb osztály, a 90. diploma átadási ünnepségére?”

Nos, 1991. március 3-án, New Jerseyben az évszakhoz képest szokatlan szép meleg napon több mint 4000 meghívott vendég és Béthel-családtag gyűlt össze a Jersey City Assembly Hall-ban, a foyó másik oldalán, éppen New York City-vel szemben az új misszionáriusok diploma átadási ünnepségére. Mielőtt elindulnak a misszionáriusi életbe, a végzetteket útravaló tanácsokkal látják el diplomájuk átadási napján.

A program énekkel kezdődött. Ezután minden résztvevő nagy meghatottságára Frederick W. Franz, az Őrtorony Gileád Biblia Iskola 97 éves elnöke elmondta a bevezető imát. Az elnöklő bevezető megjegyzései után a végzettek — és minden más jelenlevő — érdeklődéssel hallgatta meg a rövid, gyakorlatias előadássorozatot.

Először Max H. Larson, a nyomda bizottság tagja beszélt a „Jehova munkatársai” című témáról. Miután felhívta a figyelmet arra a megmentési bárkára, amit Noé és családja épített, ezt mondta: ’Ma Jehova milliókból álló, világméretű családot gyűjt össze, s szándékában áll ezt a hatalmas családot átvinni a nagy nyomorúságon.’ Hogyan? Nos, a modernkori bárka — a szellemi paradicsom által! ’Ti, — emlékeztette a végzetteket — a világ különböző részeire mentek, ahol a modernkori bárka építésében Jehova munkatársai lesztek.’ Felkészítve őket arra, ami rájuk vár, ezt mondta: ’Ez munkát követel meg részetekről és türelmet. Akadályokkal találkoztok majd. Ilyenkor lesz szükség arra a rátermettségre, amit ez a tanfolyam nyújtott nektek.’

Daniel Sydlik, a Vezető Testület tagja nemrégiben látogatta meg a hosszú ideje Japánban és Costa Ricá-ban élő misszionáriusokat. A „Jutalommal járó életút a tiétek” című témát fejtegetve segítő tanácsokkal látta el a végzetteket és idézett ezektől a sikeres misszionáriusoktól. Egy testvérnő — magyarázta — továbbadott néhány tanácsot, melyet édesanyja adott neki: ’Szeresd a szántóföldi szolgálatot! Barátkozz össze az emberekkel! Oszd meg az életedet másokkal, és ez boldogságot fog jelenteni neked!’ Egy másik testvérnő ezt mondta: ’Az évek során eljutottunk annak megértésére, hogy ha nem várunk el túl sokat másoktól, akkor kevésbé leszünk csalódottak. A kedvesség és körültekintés, amiben részesülünk, így sokkal többet jelent nekünk.’ Az ilyen gyakorlati tanácsok alkalmazása kétségtelenül segítséget nyújt majd a végzetteknek abban, hogy sikeres misszionáriusokká képezzék magukat.

„Legyetek hosszútűrők mindenki iránt”, mondja a 1Thessalonika 5:14. Leon Weaver, a szolgálati osztály bizottságának a tagja fűzött magyarázatokat ehhez a bibliavershez, amikor a „Legyetek türelmesek minden tevékenységetekben” témáról beszélt. Kit foglal magába a „mindenki” kifejezés, aki iránt türelmet kell gyakorolnunk? A szónok így válaszolt: ’Azokat, akikkel a szántóföldi szolgálatban találkoztok majd. Az új gyülekezetben a testvéreket és testvérnőket. Misszionárius társaitokat. A fiókhivatalban dolgozókat. Házastársadat. Önmagadat.’ Miért legyünk türelmesek minden tevékenységünkben? ’Testvérek, testvérnők — magyarázta a szónok — , a türelem csökkenti a stresszt és a nyugtalanságot. A türelem a békét szolgálja. A türelem életben tartja a reményt. A türelem segít megtartani az örömünket a szolgálatban.’

Albert D. Schroeder, a Vezető Testület tagja és a Gileád Iskola első beíratási és nyilvántartási vezetője beszélt ezt követően. A „Kövessétek továbbra is a példaképeteket — Jézus Krisztust” témáról beszélve, magyarázatait a Filippibeliekhez írt levél 2. fejezetére alapozta. „Őrizzétek meg azt a szellemi magatartást [„Az az érzület legyen bennetek”, lábjegyzet], amely Krisztus Jézusban is megvolt”, mondja az 5. vers. ’Ez azt mutatja — magyarázta a szónok —, hogy pontosan olyan kiegyensúlyozott gondolkodásra van szükségünk, mint amilyen kiegyensúlyozott gondolkodása Jézusnak volt.’ A 6. verssel kezdve ezután érdekes elemzéssel mutatta meg, hogy először Pál tett tanúságot arról, hogy Jézusnak kiegyensúlyozott gondolkodása volt (6–8. versek), ezután kihangsúlyozta a módokat, ahogyan Jehova megjutalmazta Jézust engedelmes életútjáért (9–11. versek). ’Kiváltságotoknak az is része — fejezte be —, hogy prédikáljátok az Úr Jézus Krisztust, segítséget nyújtva másoknak, hogy ugyanolyan szellemi magatartásuk legyen mint neki volt.’

Milyen búcsúszavakat mondanak az iskola oktatói a tanulóiknak? Jack D. Redford a „Gondolkodóképességetek őrködik majd felettetek” című témáról beszélt (Példabeszédek 2:10, 11). ’Amint most útrakeltek — magyarázta —, boldogságotok nem azon múlik majd, hogy kik vagytok, vagy mitek van, de még azon a tényen sem, hogy Gileád Iskolát végzettek vagytok. Boldogságotok attól függ majd, hogy hogyan gondolkodtok. Ha használjátok a gondolkodóképességeteket és alkalmazzátok az ismereteteket, boldogok lesztek.’ A gondolkodóképesség fontosságára rámutatva ilyen magyarázatot adott: ’A helyes és a helytelen cselekedet közötti különbség a gondolkodásban van. Amit gondolsz, az meghatározza azt, amit teszel.’ J. D. Redford ezekkel a buzdító szavakkal búcsúzott tanulóitól: ’Számos nagyon értelmes ember van a földön, akik rossz gondolkodásúak, és sok átlagos értelmű ember van, akik helyes gondolkodásúakká váltak. Sajátítsátok el ezt a gondolkodást! Határozzátok el, hogy használni fogjátok majd az értelmeteket! Alkalmazzátok a bölcsességeteket! Birkózzatok meg a nehézségekkel! Jöjjetek ki jól az emberekkel! Fogadjátok el a tekintélyt! Legyetek termékenyek a munkátokban! Tartsatok ki a megbízatásotokban!’

Ulysses V. Glass, az iskola jelenlegi beíratási és nyilvántartási vezetője a „Jehova tartja kezeinket” című témát választotta, amit a Zsoltárok 37:23, 24-re alapozott. ’Meg kell dicsérnem ezt az osztályt — jegyezte meg — a tanulás iránti érdeklődéséért.’ Emlékeztette őket néhány segítségre, amellyel Jehova látta el őket — Isten Szavára, a Jézus irányítása alatt működő hű és értelmes rabszolgára, akik által értelmezést és megértést kapunk a Szentírásból, a számos kiadványra, összejövetelre és kongresszusra. ’A segítség, amit a tanulmányaitok során használtatok — folytatta — olyan mint a szellemi pálca vagy bot. Szükségünk van rá, mint szellemi támaszra, és arra is képessé tesz minket, hogy tekintéllyel beszéljünk, amikor átadjuk Isten Szavát másoknak.’ Befejezésül ezekkel a szavakkal adott tanácsot a tanulóknak: ’Ha a szívetek az emberek iránti szeretettel van tele, a becsületes szívűek válaszolni fognak. Sikeresek lesztek a szolgálatotokban és tudni fogjátok, hogy Jehova tartja kezeiteket.’

A délelőtti program utolsó szónoka Carey W. Barber, a Vezető Testület tagja volt, aki a „Menjetek át a szűk kapun” témát választotta. A Lukács 13:23, 24. verset fejtegetve megjegyezte: ’Sokan akarják az élet áldásait, de csak nagyon kevesen tesznek elegendő erőfeszítést azért, hogy elnyerjék azokat.’ Mi a helyzet velünk? ’Jó lenne megkérdezni magunktól: „Erről a szűk kapuról szóló ábrázolás mit jelent nekem személyesen?” ’ Akiknek nem sikerül átmenni a szűk kapun, azoknak nem azért nem sikerül mert az lehetetlen, hanem azért, mert nem akarnak erőfeszítést tenni érte. ’Jehova nem kér tőlünk túl sokat — magyarázta a szónok. Majd ezzel fejezte be: — Jehova segítségével mindannyian örömteljesen elégséges erőfeszítést tehetünk, hogy átpréseljük magunkat a szűk kapun az örökké tartó élet, béke, öröm és boldogság új világába, Jehova örökkévaló dicsőségére!’

E megállapítások után az elnöklő átadta a föld különböző részéről érkező üdvözleteket. Ekkor érkezett el az idő arra, hogy a végzett hallgatók átvegyék a diplomájukat. A tanulók hat országból jöttek — Kanadából, Finnországból, Németországból, Nagy-Britanniából, Svájcból és az Egyesült Államokból. Megbízatásuk Argentínába, Beninbe, Bolíviába, a Dominikai Köztársaságba, Pápua Új-Guineára, Peruba, St. Luciára és Taiwanra viszi el őket. És hogyan érezték magukat a végzős hallgatók diplomájuk átadásának a napján? Megható levelet írva a Vezető Testületnek és a Béthel-családnak, a levél egy részletében ezt mondták: „Hálásak vagyunk a Vezető Testületnek, a Béthel-családnak és Jehova egész szervezetének támogatásáért. Amikor próbákkal nézünk szembe, ez a támogatás lesz az, amit nagyon nagyra becsülünk majd. Ezért igazán hálásak vagyunk.”

A szünet után a délutáni program egy rövidített Őrtorony-tanulmányozással kezdődött, melyet Karl A. Adams vezetett. Ezután a tanulók az életből vett tapasztalatokat adtak elő, arra vonatkozóan, hogy az Isten Szavának a tanításában az emberek szívének elérése a cél. Végül, az összes jelenlevő, beleértve a 90. osztály végzős hallgatóit a Kerüld el az élet aggodalmait című időszerű drámának örvendett, melyet a helyi hírnökök adtak elő.

Az elnöklő, Karl Klein mindenkihez szólt, amikor ezt mondta befejező szavaiban: „Igazán jó volt itt lennünk 1991 márciusának harmadik napján!” A csodálatos program ezután egy záróénekkel és Harold J. Dies imájával ért véget.

[Kiemelt rész a 27. oldalon]

Osztálystatisztika

A képviselt országok száma: 6

A kijelölt országok száma: 10

A tanulók száma: 24

Átlag életkor: 31,2

Az igazságban eltöltött évek átlaga: 15

A teljes idejű szolgálatban eltöltött évek átlaga: 11

[Kép a 26. oldalon]

Az Őrtorony Gileád Biblia Iskola 90. osztályának végzős hallgatói

Az alábbi felsorolásban a sorok számozása előlről hátra, a nevek felsorolása minden sorban balról jobbra történik. 1. Miller, M.; Helenius, S.; Marsh, L.; Kleeman, A.; Loosli, Y.; Nizan, H. 2. Skogen, R.; Nutter, D.; Noack, E.; Diehl, L.; Hair, J. 3. Marsh, C.; Helenius, H.; Loosli, M.; Danio, A.; Danio, A.; Nizan, D. 4. Miller, L.; Noack, J.; Hair, L.; Kleeman, W.; Skogen, D.; Diehl, S.; Nutter, W.