A föld megmentése a pusztítástól
AZ EMBERI történelem folyamán Isten egyszer már megmentette a földet az emberi kezek pusztításától. Ezt egy világméretű vízözön által tette meg Noé napjaiban. Nincsen feljegyzésünk arról, hogy az emberek a fizikai környezetet pusztították volna abban az időben. De más módon oly nagy mértékben pusztították a földet, hogy Isten szükségesnek látta a legnagyobb szigorral történő közbelépést.
A Biblia így számol be erről: „És a föld romlottá vált az igaz Isten szemei előtt, és a föld megtelt erőszakossággal. Akkor Isten a földre tekintett és íme, a föld romlott volt, mivel minden test megrontotta útját a földön” (1Mózes 6:4, 11, 12). Igen, Noé napjaiban Isten romlottnak látta a földet, az emberiség gonoszsága és erőszakossága miatt.
Hasonlóképpen, amikor az ókori Izrael kezdte birtokba venni az Ígéret földjét, Isten így figyelmeztette: „És be ne szennyezzétek a földet, amelyen vagytok, mert a vér az, amely beszennyezi a földet . . . És tisztátalanná ne tegyétek a földet” (4Mózes 35:33, 34). Kánaán tehát azért pusztult el, mert lakosait vérbűn terhelte. Ennek egyik borzasztó példája az a szokás volt, hogy fiatal gyermekeket áldoztak istenüknek, Moloknak.
A kánaániták durván erkölcstelenek is voltak, és ez is befolyással volt arra, hogyan tekintette Isten azt a földet. Így figyelmeztette Izraelt: „Ne tegyétek magatokat tisztátalanná a dolgok bármelyike által, mert mindezekkel azok a nemzetek tették magukat tisztátalanná, amelyeket kiűzök előletek. Ezért tisztátalan az a föld . . . és a föld kiokádja lakóit” (3Mózes 18:24, 25). Az erkölcstelenség és a vérontás tette tönkre Kánaánt, méghozzá oly mértékben, hogy Isten elpusztította a kánaánita nemzetet.
A föld pusztítása
És mi a helyzet napjainkban? Nem élünk-e ma is a féktelen erőszak, vérontás és erkölcstelenség korában? Tekintet nélkül arra, hogyan próbálja meg az ember helyrehozni a kárt, amit a fizikai földnek okozott, sohasem lesz képes visszahozni az életbe azt a, becslések szerint, százmillió embert, akik ennek az évszázadnak a háborúiban haltak meg, sem azokat az embermilliókat, akiket bűnözők gyilkoltak meg, vagy a megszámlálhatatlan szomorú áldozatot, akik éhenhaltak. Az is bizonyos, hogy az ember nem képes életre kelteni azt a 40-60 millió meg nem született csecsemőt sem, akinek az életét abortusz által veszik el minden évben. Kételkedhetünk-e abban, hogy Isten szemében az effajta dolgok igenis pusztítják a földet — nem is szólva arról az erkölcstelenségről, amely annyira burjánzik napjainkban!
Az értelem azt diktálja, hogy Istennek hamar közbe kell lépnie, hogy megmentse a földet az ember pusztító tevékenységétől, és ezt a bibliai prófécia is megerősíti. De vajon mit tesz majd Isten? A Biblia azt mondja, hogy „elpusztítja azokat, akik a földet pusztítják” (Jelenések 11:18; vö. Máté 24:3–14). Ahogyan egy háziúr is eltávolítja a kártevő bérlőt, úgy Isten is „eltávolítja” azokat, akik tönkreteszik csodálatos teremtésművét, a földet.
A Biblia kijelenti: „A gonoszokat pedig kivágják a földről és a hűtleneket kiszaggatják abból” (Példabeszédek 2:22). Ezt az isteni beavatkozást Armageddonnak nevezik (Jelenések 16:16). Jézus „nagy nyomorúság”-nak nevezte „amilyen még nem volt a világ kezdete óta és nem is lesz többé” (Máté 24:21). Még a Vízözönnél is nagyobb lesz.
Ez talán túlzott vagy igazságtalan megoldás? Nem; Istennek, a föld Teremtőjének jogában áll eldönteni, ki lakjon a földön. Jogában áll felelőssé tenni az embert a tetteiért. Ha Isten hagyná, hogy az ember folytassa gonosz tevékenységét, a föld mindenki számára tönkremenne és lehetetlenné válna az élet. Másrészt azzal, hogy Isten ’elpusztítja azokat, akik a földet pusztítják’, megóvja földi örökségünket azok számára, akik kellően értékelik azt. A Biblia azt ígéri: „Mert a becsületesek lakoznak majd a földön, és a feddhetetlenek maradnak meg rajta” (Példabeszédek 2:21).
Isten segítségével milliók találták meg a szükséges erőt ahhoz, hogy feddhetetlenek legyenek, mert szeretnének megmaradni, hogy örvendjenek Isten teremtésművének. Ezek Isten magas szintű irányadó erkölcsi mértékeit követik és kerülik az erőszakot és a vérbűnt még közvetett formában is. Ezért nem pusztítják a földet ebben a fontos vonatkozásban.
A pusztítástól megmentett föld
Az ilyeneknek most az lehet az örvendetes kilátásuk, hogy megláthatják, amikor a föld a jelenlegi tönkretett állapotából földi paradicsommá alakul át. Nos, még a testük is megtisztul a bűn pusztító hatásától. A Biblia utolsó könyve leírja Isten gondoskodását mindezeknek a dolgoknak megvalósítására és úgy mutatja be ezt a gondoskodást, mint „az élet vizének folyóját”. Ennek a folyónak mindkét partján „az élet fái tizenkét gyümölcsöt teremnek, minden hónapban meghozva gyümölcseiket. És a fák levelei a nemzetek gyógyítására valók” (Jelenések 22:1, 2).
Ez az ihletett látomás a biztosíték arra, hogy Isten megmenti a földet és az emberiséget az elpusztítástól. Más próféciák előzetes bepillantást engednek erre a helyreállított földre. Vegyük például Ésaiás költői előrelátását: „A puszta és a víztelen vidék ujjong, és a sivatag örvendezik és kivirul, mint a sáfrány. Kivirul és vidáman ujjong boldog kiáltással” (Ésaiás 35:1, 2). Abban az időben nem lesznek megfertőzött tengerek, tönkretett termőföldek, se mérgezett légkör.
S ami még fontosabb, a földet nem teszi tönkre az erőszak, a vérontás, az erkölcstelenség. Csak azok lesznek a földön, akik tisztelik Istent, az ő irányadó mértékeit és az ő teremtésművét (Jelenések 21:7, 8). Hallgasd csak meg, mi lesz ennek az eredménye: „[Isten] letöröl szemükről minden könnyet, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. Az előbbi dolgok elmúltak . . . ’Íme mindent újjáteszek’ ” (Jelenések 21:4, 5).
Micsoda boldog kimenetel! Milyen boldogok lehetünk azért, hogy Isten rövidesen ’elpusztítja azokat, akik a földet pusztítják’! És mennyire erőteljesen indítanak bennünket ezek az ígéretek arra, hogy azt az Istent szolgáljuk, aki megmenti a földet az elpusztítástól, és paradicsomi otthonná teszi azt az igazságos emberiség számára!
[Oldalidézet a 6. oldalon]
A Biblia azt mondja, hogy Isten „elpusztítja azokat, akik a földet pusztítják” (Jelenések 11:18)