A Gileád Iskola kiküldi 100. osztályát
AZ Őrtorony Gileád Biblia Iskola a modern időkben fontos szerepet játszott Isten Királyságának a világméretű hirdetésében. 1943 óta, amióta a Gileád Iskola elkezdett misszionáriusokat képezni, a végzősei több mint 200 országban szolgáltak már. 1996. március 2-án végzett a 100. osztály.
A diákok olyan időszakban vettek részt az iskolán, amikor jóval több mint 2 méter magas hó esett az Őrtorony Oktatási Központ területén Pattersonban (New York). Nem volt meglepő, hogy a diplomaosztás napján is esett a hó. Ennek ellenére az előadóterem megtelt, és igen nagy számú hallgatóság volt jelen Pattersonban, Wallkillban és Brooklynban — összesen 2878 személy.
Theodore Jaracz, a Vezető Testület Tanítói Bizottságának egyik tagja szolgált elnöklőként. Miután szívélyesen üdvözölte a sok országból jött vendégeket, felkért mindenkit, hogy álljanak fel, és énekeljék el az 52. éneket. Az előadóterem Jehova dicséretétől visszhangzott, ahogyan az Énekeljetek dicséreteket Jehovának című könyvből elénekelték az „Atyánk neve” című éneket. Az ezt követő program hangvételét ez az ének adta meg, párosulva az elnöklő megjegyzéseivel, hogy az oktatást Jehova dicsőítésére használjuk fel.
Írás szerinti tanács idősebbektől
A program első része a végzős osztálynak szóló rövid előadásokból állt, melyet Jehova több régi szolgája tartott meg. A főhivatal személyzetéből Richard Abrahamson, aki az 1940-es években kezdte el teljes idejű szolgálatát, így buzdította az osztályt: „Továbbra is igazodjatok helyre”. Emlékeztette őket, hogy keresztényekként már a helyreigazodás különböző időszakait élték át az életükben, többek között azt az öt hónapot is, melyet a Gileád Iskolában töltöttek. Miért kell továbbra is helyreigazodniuk?
Az előadó elmagyarázta, hogy az a kifejezés, melyet Pál apostol a 2Korinthus 13:11-ben írt, „egy fokozatos haladást foglal magában, amikor az ember folyamatosan alárendeli magát Jehovának, hogy formálja vagy tisztítsa, finomítsa, hogy ezáltal megfeleljen Jehova még magasabb szintű irányadó mértékének, melyet elvár tőle”. Külföldi megbízatásukban az osztály végzőseinek hitükkel szembeni új kihívásokkal kell szembenézniük. Új nyelvet kell tanulniuk, más kultúrához és életkörülményekhez kell igazodniuk, és másfajta területhez kell alkalmazkodniuk. Misszionáriusotthonukban és új gyülekezetükben is különböző személyiségekkel lesznek kapcsolatban. Ha figyelmesen alkalmazzák a bibliai alapelveket mindezekben a helyzetekben, készen arra, hogy helyreigazodjanak, akkor, ahogyan Pál apostol írta a Csia fordítás szerint: továbbra is tudnak ’örvendezni’.
A programban részt vevő öt vezető testületi tagból John Barr az 1Korinthus 4:9-re építette az anyagát. Emlékeztette hallgatóit, hogy a keresztények látványosságok az angyalok és emberek előtt. „Ezt tudva — mondta — még jobban kitűnik egy keresztény életútjának a fontossága, különösen akkor, ha észreveszi, hogy azzal, amit mond és tesz, jelentős hatással lehet az őt figyelőkre, legyenek azok akár láthatók, akár láthatatlanok. Úgy vélem, ez olyasvalami, kedves testvérek és testvérnők a 100. osztályból, amire nagyon jó lenne, ha mindannyian emlékeznétek, amikor a föld különböző területeire mentek.”
Barr testvér arra buzdította a 48 diákot, hogy amikor a juhszerű egyéneknek segítenek megismerni az igazságot, tartsák szem előtt, hogy „örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén” (Lukács 15:10). Az 1Korinthus 11:10-re hivatkozva rámutatott, hogy a teokratikus elrendezéshez való hozzáállásunk nemcsak testvéreinkre és testvérnőinkre van hatással, akiket látunk, hanem az angyalokra is, akiket nem látunk. Milyen hasznos, ha ezzel a szélesebb látókörrel rendelkezünk!
A Vezető Testület másik tagja, Gerrit Lösch, aki szintén Gileád Iskolát végzett, különböző bibliaverseket fejtegetett, így például a Zsoltárok 125:1, 2-t, a Zakariás 2:4, 5-öt, és a Zsoltárok 71:21-et, hogy rámutasson, Jehova „körülveszi” az ő népét. Ő minden oldalról védelemről gondoskodik. Vajon csak a nagy nyomorúság idején gondoskodik Jehova ilyen védelemről? „Nem — felelte az előadó —, mivel Jehova már most »tűz-fal«, vagyis védelem az ő népének. A háború utáni 1919-es év elérkeztével a szellemi Izráel maradéka hőn vágyott arra, hogy prédikálhassa világszerte a Királyság jó hírét, tanúskodva minden nemzetnek. Ők a jelképes égi Jeruzsálem képviselői voltak. Jehova, mint csoportnak, isteni védelmet biztosít ezeknek a képviselőknek a vég idején. Ki állíthatja meg őket ténylegesen? Senki sem.” Milyen biztató ez nekik és mindazoknak, akik szoros kapcsolatban vannak velük, cselekedve az isteni akaratot!
Ulysses Glass, az iskola oktatói karának legidősebb tagja arra buzdította az osztályt, hogy „egyre jobban töltsétek be szerepeteket Jehova világméretű szervezetében”. Ez a szerep az a helyzet vagy tevékenység, ami különösen illik az illető képességeihez vagy személyiségéhez. „Ti mint leendő misszionáriusok már megtaláltátok a helyeteket Jehova Tanúi világméretű szervezetében — jelentette ki. — De ez most bármily értékes is, csupán a kezdete misszionáriuséleteteknek.” Arra kell majd fordítani a figyelmüket, hogy használják fel jól a képességeiket, és illeszkedjenek be különleges megbízatásukba, amelyet Jehova és az ő szervezete adott nekik.
A programnak ebben a részében az utolsó beszédet a Gileád oktatói karának egyik tagja, Wallace Liverance tartotta, aki 17 évet szolgált Bolíviában. „Próbára teszitek Istent?” — kérdezte a tanulóktól. Hogyan tegyék ezt meg? Izráel nemzete helytelen módon próbálta meg Istent (5Mózes 6:16). „Nyilvánvaló, hogy helytelen, ha úgy próbáljuk meg Istent, hogy panaszkodunk, zúgolódunk, vagy éppen a hit hiányát mutatjuk ki aziránt, ahogyan az ügyeket intézi” — mondta az előadó. „Ha új megbízatási helyetekre érkeztek, álljatok ellen ennek a hajlamnak” — ösztönözte őket. Hogyan próbálhatjuk meg hát Istent helyesen? „Úgy, ha szaván fogjuk, pontosan azt tesszük, amit mond, és azután őrá hagyjuk a dolgok kimenetelét” — magyarázta Liverance testvér. Amint azt a Malakiás 3:10-ben láthatjuk, Jehova felhívja népét: „próbáljatok meg engem.” Megígérte, ha hűségesen behozzák tizedüket a templom tárházába, megáldja őket. „Miért ne tekintenétek misszionáriusi megbízatásotokat hasonló módon? — kérdezte az előadó. — Jehova azt szeretné, ha sikeresek volnátok ebben, ezért hát próbáljátok meg őt. Ragaszkodjatok megbízatásotokhoz. Tegyétek meg azokat a változtatásokat, amelyeket megkíván tőletek. Tartsatok ki. S figyeljétek meg, hogy vajon nem áld-e meg titeket.” Mily nagyszerű tanács ez mindenkinek, aki Jehovát szolgálja!
Egy ének után a program az előadásokról egy élvezetes interjúsorozatra váltott.
Gyakorlatias kifejezések a szántóföldről
Mark Noumair, a Gileád oktatói karának egyik új tagja felkérte a diákokat, hogy mondjanak el olyan tapasztalatokat, amelyek az idő alatt történtek velük a szántóföldön, míg az iskolába jártak. A tapasztalatok kiemelték, milyen fontos kezdeményezőnek lenni a szolgálatban, és gyakorlatias ötleteket adtak a hallgatóságnak, amelyeket az fel tud használni.
Az iskola időszaka alatt a diákok ebben a Gileád-osztályban különleges hasznot meríthettek abból, hogy együtt lehettek a 42 különböző országból való fiókbizottsági tagokkal, akik szintén különleges képzést kaptak a pattersoni Oktatási Központban. Sokan közülük már évekkel ezelőtt végezték el a Gileádot. A programban interjúkat készítettek a 3., 5., 51. és 92. osztály, valamint a németországi Gileád Iskola kihelyezett tagozatának képviselőivel. Milyen sok hasznot lehetett meríteni gondolataikból!
Elmondták, milyen érzés volt a misszionáriusoknak látni, amint Jehova dicsérőinek a száma egy maréknyi csoportról több tízezerre növekedett a megbízatási területükön. Elmondták, milyen részük volt abban, hogy elvitték a jó hírt a szétszórtan elhelyezkedő otthonokba az Andokban és az Amazonas forrásvidékénél lévő falvakban. Beszámoltak arról, hogyan tanúskodtak olvasni nem tudó embereknek. Beszéltek saját küzdelmeikről, amelyet az új nyelv megtanulása jelentett, és arról, mit várhatnak el ésszerűen a végzősök, milyen hamar lesznek képesek tanúskodni és előadást tartani az olyan nyelveken, mint amilyen például a kínai. Példaként még felkínálást is bemutattak spanyol és kínai nyelven. Kihangsúlyozták, hogy a misszionáriusok akkor lesznek igazán hatékonyak, ha nemcsak a nyelvet sajátítják el, hanem az emberek gondolkodásmódját is. Beszéltek a gyakori nehéz életkörülményekről a szegény országokban, és kijelentették: „A misszionáriusoknak fel kell ismerniük, hogy ez a helyzet gyakran a kizsákmányolásból ered. A misszionárius legjobban teszi, ha úgy érez, mint Jézus — ő szánta az embereket, akik olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok.”
Egy ének után a program a Vezető Testület egyik tagjának, A. D. Schroedernek az előadásával folytatódott. Kiváltságában volt, hogy a Gileád Iskola első oktatói között lehetett, amikor az 1943-ban elkezdődött. A programnak megfelelő befejezésként a következő témát fejtette ki: „Dicsérjük Jehovát mint Szuverén Urat”. Schroeder testvérnek a 24. zsoltárra épülő, magával ragadó előadása nagy hatással volt minden jelenlévőre azt illetően, hogy milyen nagy kiváltság Jehovát úgy dicsérni, mint aki Szuverén Úr.
A diplomaosztás és egy záró ének után a Vezető Testületből Karl Klein zárta a programot egy szívből jövő imával. Mily gyakorlatias és szellemileg felfrissítő program volt ez!
A diplomaosztás utáni napokban a 100. osztály 48 tanulója elindult misszionáriusi megbízatási területére, 17 országba. De a szolgálatukat nem csak most kezdték el. Komoly múltjuk van már a teljes idejű keresztény szolgálatban. Amikor beiratkoztak a Gileád Iskolába, az átlagéletkor 33 év volt, és átlagosan több mint 12 évet szenteltek a teljes idejű szolgálatnak. Néhányan korábban a Watch Tower Society világméretű Bétel-családjának voltak a tagjai. Mások utazófelvigyázóként szolgáltak. Több diák is részt vett már valamilyen formában a külföldi szolgálatban — Afrikában, Európában, Dél-Amerikában és a tenger szigetein, valamint az idegen nyelvű csoportokban szülőföldjén. Most azonban csatlakoznak ahhoz a sok misszionáriushoz, akik örülnek, amiért elmondhatják: „Bárhol szolgálunk a világban, ahol csak szükség van ránk.” Szívbeli vágyuk, hogy életüket Jehova felmagasztalására használhassák.
[Kiemelt rész a 27. oldalon]
Osztálystatisztika:
A képviselt országok száma: 8
A kijelölt országok száma: 17
A tanulók létszáma: 48
Átlagéletkor: 33,75
Az igazságban eltöltött évek átlaga: 17,31
A teljes idejű szolgálatban eltöltött évek átlaga: 12,06
[Kép a 26. oldalon]
Az Őrtorony Gileád Biblia Iskola 100. osztályának végzősei
Az alábbi felsorolásban a sorok számozása elölről hátra, a nevek felsorolása minden sorban balról jobbra történik.
1. Shirley, M.; Grundström, M.; Genardini, D.; Giaimo, J.; Shood, W.; Phair, P.; Buchanan, C.; Robinson, D. 2. Pine, C.; Kraus, B.; Racicot, T.; Hansen, A.; Beets, T.; Berg, J.; Garcia, N.; Fleming, K. 3. Whinery, L.; Whinery, L.; Harps, C.; Giaimo, C.; Berg, T.; Mann, C.; Berrios, V.; Pfeifer, C. 4. Randall, L.; Genardini, S.; Kraus, H.; Fleming, R.; D’Abadie, S.; Shirley, T.; Stevenson, G.; Buchanan, B. 5. Robinson, T.; Garcia, J.; Harps, P.; Racicot, D.; D’Abadie, F.; Phair, M.; Stevenson, G.; Shood, D. 6. Beets, L.; Pfeifer, A.; Berrios, M.; Pine, J.; Mann, L.; Randall, P.; Grundström, J.; Hansen, G.