Olvasók kérdései

Vajon bölcs volna egy keresztény részéről, ha elmegyógyásztól kérne tanácsot?

Az egyes országokból érkező beszámolók arra mutatnak, hogy egyre több érzelmi és mentális betegség van ezekben az „utolsó napokban” (2Timótheus 3:1). A keresztények mélyen átérzik, ha ez hívőtársukat érinti, de elismerik, hogy mindenkinek magának kell határoznia, hogy kezeltesse-e a betegségét, és ha igen, milyenfajta kezelést válasszon.a „Kiki a maga terhét hordozza” (Galátzia 6:5). Néhányan, akik a skizofrénia, a kétpólusú elmebaj, a súlyos, klinikailag meghatározott depresszió, a kényszerképzetekkel és kényszercselekvésekkel járó rendellenesség (obsessiv compulsiv betegség, OCD), az öncsonkítás vagy egyéb súlyos rendellenességek miatt szenvednek nagyon, képesek aránylag normális életet élni, ha megkapják a megfelelő szakorvosi segítséget.

Néhány helyen igen divatossá vált, hogy az emberek terápiákra járnak. Sok esetben a páciensnek nincs súlyos mentális rendellenessége, de nehezen tud megbirkózni bizonyos helyzetekkel az életében. A Biblia adja azonban a leghatékonyabb segítséget, hogyan kezeljük az élet bonyolult nehézségeit (Zsoltárok 119:28, 143). A Biblián keresztül Jehova bölcsességgel, gondolkodóképességgel és igazi ismerettel lát el minket — olyan dolgokkal, amelyek megerősítenek minket lelkileg és érzelmileg (Példabeszédek 2:1–11; Zsidók 13:6). Isten hűséges szolgái súlyos belső zavart élve át, időnként talán ésszerűtlenül fejezik ki magukat (Jób 6:2, 3). A Jakab 5:13–16 arra buzdítja az ilyeneket, hogy kérjék a vének segítségét és tanácsát. Egy keresztény talán szellemileg beteg, vagy lesújtólag hat rá egy megváltoztathatatlan körülmény, vagy nyomasztó hatással vannak rá a stresszhelyzetek, vagy úgy érzi, igazságtalanság áldozata (Prédikátor 7:7; Ésaiás 32:2; 2Korinthus 12:7–10). Az ilyen személy segítségre lelhet a véneknél, akik ’megkenik olajjal’ — vagyis hozzáértő módon vigasztaló bibliai tanácsot adnak —, és ’imádkoznak felette’. Mi ennek az eredménye? „A hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt [kisegíti levertségéből vagy abból az érzéséből, hogy elhagyta őt Isten].”

Mi a helyzet azonban olyankor, amikor lelki gyötrelme és zavara továbbra is megmarad, a szellemi pásztorok hozzáértő segítsége ellenére? Néhányan ebben az esetben úgy döntöttek, hogy alávetik magukat egy alapos orvosi kivizsgálásnak. (Vö. Példabeszédek 14:30; 16:24; 1Korinthus 12:26.) Lehetséges, hogy fizikai betegség rejlik az érzelmi vagy mentális gyötrelem mögött. Az ilyen betegség kezelése néhány esetben enyhülést jelentett az érzelmileg beteg személynek.b Ha nem találnak fizikai betegséget, akkor az orvos, ha megkérik, elmegyógyász szakorvost javasolhat. Mit tegyen a beteg ezután? Amint már említettük, ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Mások nem kritizálhatják, illetve nem ítélhetik el őt (Róma 14:4).

Ennek ellenére gyakorlati bölcsességet kell gyakorolni, és vigyázni kell, nehogy az illető megfeledkezzen a bibliai alapelvekről (Példabeszédek 3:21; Prédikátor 12:15). Fizikai betegségnél a páciens különböző kezelési lehetőségek között választhat a hagyományos orvoslástól kezdve a különböző terápiákig, mint amilyen például a természetgyógyászat, az akupunktúra és a homeopátia. Az elmegyógyászok közül is többféle van. Vannak köztük analitikus pszichoterapeuták és mások, akik talán a beteg múltjában vájkálnak, hogy megpróbálják megtalálni a rendellenes viselkedést vagy a fájó érzelmeket kiváltó okokat. A viselkedéstani pszichoterapeuták talán megpróbálnak segíteni a páciensnek, hogy új viselkedésformákat tanuljon meg. Néhány elmegyógyász úgy véli, a legtöbb mentális betegséget gyógyszerekkel kell kezelni.c Arról is lehet hallani, hogy mások diétát és vitaminokat ajánlanak.

A betegeknek és családjuknak óvatosnak kell lenniük, amikor ezeket a választási lehetőségeket mérlegelik (Példabeszédek 14:15). Paul McHugh professzor, a Johns Hopkins Orvosi Egyetem Pszichiátriai és Viselkedéstani Osztályának az igazgatója lényegében véve azt mondta, hogy az elmegyógyászat olyan tudományág, amely „alapvetően a gyógyszerészet művészete. Nem könnyű hozzáférni a javallatokat igazoló bizonyítékokhoz, mivel az emberi élet legbonyolultabb sajátosságainak — az elmének és a viselkedésnek — a rendellenességeivel foglalkozik.” Ez a helyzet szabad teret enged a különcségeknek és a csalásoknak, valamint az olyan jó szándékból nyújtott kezeléseknek, amelyekből talán több kár származik, mint jó.

Meg kell említenünk azt is, hogy míg a pszichiátereknek és a pszichológusoknak egyetemi végzettségük van, addig sok más, szakképzettség nélküli ember tanácsadóként vagy terapeutaként praktizál, anélkül hogy ellenőriznék. Sokan rengeteg pénzt költöttek arra, hogy ilyen képesítés nélküli emberektől kérjenek tanácsot.

Még a gyakorlott, képzett elmegyógyász szakorvosnál is vannak dolgok, amelyeket figyelembe kell venni. Ha orvosdoktort vagy sebészt választunk, biztosnak kell lennünk abban, hogy tiszteletben fogja tartani a Biblia alapján kialakított nézeteinket. Hasonlóképpen veszélyes volna egy olyan elmegyógyász szakorvostól tanácsot kérni, aki nem tartja tiszteletben vallási és erkölcsi nézeteinket. Sok keresztény keményen küzd mentális és érzelmi zavara ellenére, hogy ’ugyanolyan gondolkodásmódja legyen, mint amilyen a Krisztus Jézusé volt’ (Róma 15:5, NW). Joggal törődnek azzal, milyen a hozzáállása annak, aki hatással lehet a gondolkodásukra és a viselkedésükre, bárkiről legyen is szó. Néhány gyakorló orvos minden olyan korlátozást, amely a Szentírásba vetett hit miatt van, a mentális egészség szempontjából szükségtelennek és potenciálisan károsnak tart. Talán helyeslik, sőt ők javasolnak olyan viselkedést, amelyet elítél a Biblia, ilyen például a homoszexualitás vagy a házastársi hűtlenség.

Ezek a gondolatok beletartoznak abba, amit Pál apostol „a hamisan tudománynak nevezett álismeret ellenvetéseinek” nevezett (1Timótheus 6:20, Csia fordítás). Ellentmondanak a Krisztussal kapcsolatos igazságnak, és e világ „bölcselkedésének és üres csalásának” a részét alkotják (Kolossé 2:8). A Biblia ismérve világos: „Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen” (Példabeszédek 21:30). Azok az elmegyógyászok, „a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak”, „gonosz társaságok”. Egyáltalán nem segítenek a labilis elmeállapotú embereknek a gyógyulásban, hanem inkább ’megrontanak jó erkölcsöt’ (Ésaiás 5:20; 1Korinthus 15:33).

Ha tehát egy keresztény úgy érzi, szükséges tanácsot kérnie egy elmegyógyász szakorvostól, alaposan tájékozódjon afelől, hogy milyen az orvos szakképzettsége, milyen a hozzáállása és a hírneve, valamint hogy milyen esetleges hatása lehet bármely javasolt kezelésnek. Ha a lesújtott állapotban lévő keresztény ezt nem tudja maga megtenni, egy érett jó barátja vagy rokona talán segíteni tud neki. Ha egy keresztény bizonytalan abban, hogy bölcs volna-e egy bizonyos kezelésnek alávetnie magát, segítségnek találhatja, ha beszél a gyülekezet véneivel — bár a végső döntést ő hozza meg (vagy a szülei, illetve a férj és a feleség közösen hozzák meg).d

A tudomány ma sokkal többet tud tenni, hogy enyhítse a szenvedést, mint a múltban. Mégis sok olyan betegség van — fizikai és mentális egyaránt —, amelyeket jelenleg nem tudnak gyógyítani, és el kell viselnünk a dolgok jelenlegi rendszerének végéig (Jakab 5:11). Addig is „a hű és értelmes rabszolga”, a vének és a gyülekezet többi tagja mind együtt érző és segítő kezet nyújt. Jehova pedig maga erősíti meg a betegeket, hogy tartsanak ki addig a dicsőséges időig, amikor már nem lesz többé betegség (Máté 24:45, Vida fordítás; Zsoltárok 41:2–4; Ésaiás 33:24).

[Lábjegyzetek]