Királyság-hírnökök jelentik

A bibliai igazságokat továbbra is prédikálják Írországban

AZ UTÓBBI években Írország festői vidéke nagymérvű zűrzavar színtere. Az írek ugyanakkor kedvezően reagálnak a reménység bibliai üzenetére, amelyet Jehova Tanúi visznek el nekik. A következő, Írországból származó tapasztalatok is ezt igazolják.

■ Dublinban Jehova egyik Tanúja kislányával együtt vett részt az ajtóról ajtóra végzett prédikálásban. Találkoztak egy Cathy nevű asszonnyal, aki nagyon el volt foglalva a sok gyermekével. A Tanú megkérdezte, hogy a kislánya, aki éppen akkor tanulta, hogyan kell prédikálni, megoszthatna-e egy rövid üzenetet vele. Cathy beleegyezett, és a kislány egy világos, jól átgondolt felkínálást adott elő. Cathyre nagy hatást gyakorolt az apróság szembetűnő nyíltsága és tisztelettudása, és elfogadta a felkínált bibliai traktátust.

Cathy később elgondolkodott fiatal látogatója nagyszerű felkészültségén és viselkedésén. „Nagy hatással volt rám, hogy egy kislány képes egy ilyen érdekes üzenetet közölni velem, anélkül hogy a korát meghazudtolóan érett lenne — mondta. — Eldöntöttem, hogy ha legközelebb felkeresnek Jehova Tanúi, meg fogom hallgatni őket.”

Időközben Cathy egy Délnyugat-Írországban lévő kis faluba költözött, amely közel volt Cork és Kerry megye határához. Egy kis idő múlva Jehova Tanúi látogatták meg, és ő be is hívta őket. Elfogadta a rendszeres bibliatanulmányozást, és most már több gyermekével együtt vesz részt a gyülekezeti összejöveteleken. Cathy hálás érte, hogy a kislány őszintén vágyott rá, hogy megossza vele a jó hírt.

■ Tullamore területén a Tanúk egy hét évig tartó időszakon át folytattak bibliai beszélgetéseket egy Jean nevű nővel. Néha érdeklődést mutatott, és irodalmat is elfogadott, máskor azonban az érdeklődése alábbhagyott. Egy napon, amikor egy Frances nevű Tanú egyik társával meglátogatta Jeant, nagyon barátságtalan hangulatban találták. „Nem számított, mit mondunk — számol be a Tanú —, csak még ingerültebb lett. Végül azt mondta, hogy tűnjünk el, és becsapta az ajtót.”

Frances azon tűnődött, hogy vajon az újabb látogatások is csak hasonló fogadtatást váltanának-e ki. „Talán nem érdemes már többször felkeresni, ha igazából nem érdekli az üzenet” — gondolta Frances. Ennek ellenére megbeszélte a dolgot férjével, Thomasszal, aki bizakodóbb volt. Legközelebb, amikor azon a környéken voltak, még egy látogatást tettek Jeannél. Barátságos volt, és elfogadta az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóirat egyes példányait. A további látogatások annyira kellemesek voltak, hogy Thomas és Frances elkezdtek vele egy rendszeres házi bibliatanulmányozást.

Miért ez a változás? Jean elmagyarázta, hogy nem sokkal azelőtt szült, és épp hogy csak kijött a kórházból, amikor olyan barátságtalan volt a Tanúkkal. Az újszülött szoptatása és az idősebb gyermeke etetése miatt éjjel csak másfél órát aludt. „A vallásokról beszélgetni — mondja Jean —, ez volt az, amit a legkevésbé akartam.”

Jean két hónapon belül minden gyülekezeti összejövetelen ott volt, és négy hónapon belül részt vett a szántóföldi szolgálatban. Tíz hónappal azután, hogy elkezdte a bibliatanulmányozást, megkeresztelkedett. Jeannek most már a saját tapasztalata is segít a szolgálatban. Ezt mondja: „Ha találkozom valakivel, aki nagyon durva, próbálok még megértőbb lenni. Ezt mindig figyelembe veszem. A helyzet talán megváltozik, amikor visszatérek; a személy jobban érezheti magát, és fogékonyabb lehet.”