Kollégiumba menjen a gyermeked?

KÉPZELD EL, hogy egy fejlődő ország egyik kisvárosában élsz. Van néhány általános iskolás gyermeked, 12 éves korukban azonban középiskolába mennek majd. A területen, ahol laktok, a középiskolák túlzsúfoltak, a felszereltségük szegényes, a személyzetük pedig hiányos. A tüntetések miatt sokszor hetekre vagy hónapokra bezárnak az iskolák.

Valaki egy ragyogó brosúrát kézbesít neked, amely a városi kollégiumot festi le. Boldog, jól öltözött diákokat látsz a képeken, akik megfelelően felszerelt osztálytermekben, laboratóriumokban és könyvtárakban tanulnak. A diákok számítógépek előtt ülnek, és tiszta, vonzó lakószobákban pihennek. Arról olvasol, hogy az iskola egyik célja az, hogy segítsen a diákoknak abban, hogy „elérjék a képességeik szerinti legmagasabb szintű tanulmányi normát”. A későbbiekben ezt olvasod: „Minden diáktól elvárjuk, hogy olyan viselkedési szabályokhoz tartsa magát, amelyek hasonlóak azokhoz, melyeket rendszerint egy olyan családban is megkívánnak, ahol hangsúlyt fektetnek az előzékenységre, az udvariasságra, a szülők és az idősebbek iránti tiszteletre, az együttműködésre, a türelemre, a kedvességre, a becsületességre és a tisztességre.”

Egy mosolygó fiatalembert idéznek, aki ezt mondja: „A szüleim megadták nekem azt az életben csak egyszer adódó kiváltságot, hogy a legjobb iskolába járhassak.” Egy lány ezt mondja: „Az iskola erőpróbát jelent és izgalmas. Itt a tanulás természetesen jön.” Elküldenéd a fiadat vagy a lányodat egy ilyen kollégiumba?

Az oktatás és a szellemiség

Minden törődő szülő jó kezdetet akar biztosítani a gyermekeinek az életben, és ahhoz, hogy ezt a célt elérjék, fontos a mélyreható, kiegyensúlyozott oktatás. Gyakran a világi oktatás nyit utat a jövőbeli munkalehetőségek felé, és segít a fiataloknak abban, hogy olyan felnőttekké váljanak, akik képesek önmagukról és a jövőbeli családjukról is gondoskodni.

„Ha egy kollégium jó oktatást kínál, némi erkölcsi vezetéssel együtt, miért ne használnánk ki az előnyeit?” — kérdezheted. Amikor a keresztény szülők megválaszolják ezt a kérdést, imateljesen figyelembe kellene venniük egy létfontosságú tényezőt: a gyermekeik szellemi jólétét. Jézus Krisztus ezt a kérdést tette fel: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Márk 8:36). Ennek persze egyáltalán nincs semmi haszna. Ezért a keresztény szülőknek — még mielőtt úgy döntenének, hogy kollégiumba küldik a gyermekeiket — fontolóra kellene venniük, hogy milyen hatással lehet ez gyermekeiknek az örökké tartó életre vonatkozó kilátására.

A többi diák hatása

Bizonyos kollégiumoknak talán megkapóak lehetnek a tanulmányi normáik. De mi a helyzet azon személyeknek az erkölcsi normáival, akik ilyen iskolákba járnak, vagy talán még az ilyen iskolák egyes vezetőiével is? Arra vonatkozóan, hogy ezekben az „utolsó napokban” miféle emberek lesznek szép számmal, Pál apostol ezt írta: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld” (2Timótheus 3:1–5).

Ez az erkölcsi és szellemi hanyatlás az egész világra kiterjed, és nehézséget jelent Jehova Tanúinak abban, hogy a bibliai alapelvek szerint éljenek. Azok a diákok, akik nap mint nap hazamennek az iskolából, azt állapítják meg, hogy még a világi iskolatársaikkal való korlátozott mértékű társulás is erőteljes romboló hatást tud kifejteni a szellemiségükre. Ezt a hatást ellensúlyozni valósággal harcot jelenthet a Tanú gyermekeknek, még akkor is, ha a szüleiktől naponta megkapják a támogatást, a tanácsokat és a bátorítást.

Milyen helyzetben vannak akkor azok a gyermekek, akiket kollégiumokba küldenek az otthonukból? Magukra vannak hagyva, és el vannak vágva a szerető szülőktől jövő rendszeres szellemi támogatástól. Mivel a nap 24 óráját az osztálytársaikkal élik le, az a kényszer, hogy alkalmazkodjanak a többséghez, erősebb hatást fejt ki fiatal elméjükre és szívükre, mint amennyire ez azoknál a tanulóknál várható, akik otthon élnek. Az egyik diák ezt mondta: „Egy kollégista reggeltől estig veszélyben él erkölcsileg.”

Pál ezt írta: „Ne tévelyegjetek [ne hagyjátok magatokat félrevezetni, Katolikus fordítás]. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok” (1Korinthus 15:33). A keresztény szülők ne hagyják magukat félrevezetni azzal, hogy azt gondolják: a gyermekeik semmiféle szellemi kárt nem szenvednek majd, ha állandóan olyanokkal vannak együtt, akik nem szolgálják Istent. Az istenfélő gyermekek egy idő múlva érzéketlenné válhatnak a keresztény értékek iránt, és a szellemi dolgok iránti minden értékelésüket elveszíthetik. Ez sokszor nem is válik nyilvánvalóvá a szülők számára addig, amíg gyermekeik már el nem hagyták a kollégiumot. Ekkor néha már túl késő rendbe hozni a dolgokat.

Clement tapasztalata jellegzetes. Erről beszél: „Mielőtt kollégiumba mentem, szerettem az igazságot, és a testvérekkel elmentem a szántóföldi szolgálatba. Főleg a családi bibliatanulmányozásunkon és a Gyülekezeti Könyvtanulmányozáson vettem részt szívesen. Amikor 14 éves koromban kollégiumba mentem, az igazságot teljesen elhagytam. Az alatt az öt év alatt, amit kollégiumban töltöttem, egyszer sem vettem részt az összejöveteleken. A rossz társaságnak az lett a következménye, hogy belebonyolódtam a kábítószer-fogyasztásba, a dohányzásba és az ivászatba.”

A tanárok hatása

Bármelyik iskolában lehetnek romlott erkölcsű tanárok, akik visszaélnek hatalmi állásukkal. Egyesek kegyetlenek és kíméletlenek, míg mások szexuálisan használják ki a diákjaikat. A kollégiumokban sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy az ilyen tanárok anélkül hajtják végre ezeket a tetteket, hogy valaki is jelentené.

Ennek ellenére sok tanár őszintén próbálja arra nevelni a gyermekeket, hogy a társadalom hasznos tagjai legyenek; hogy illeszkedjenek bele a körülöttük lévő világba; hogy alkalmazkodjanak. Ebben viszont egy másik probléma rejlik a Tanú gyermekre nézve. A világ értékei nem mindig esnek egybe a keresztény alapelvekkel. Míg a tanárok arra buzdítják a diákokat, hogy illeszkedjenek bele ebbe a világba, Jézus azt mondta, hogy a követői ’nem lesznek e világból valók’ (János 17:16).

Mi van akkor, ha problémák merülnek fel annak kapcsán, hogy a gyermekek követik a bibliai alapelveket? Ha a gyermekek egy helyi iskolába járnak, és otthon laknak, az ilyen dolgokat meg tudják beszélni a szüleikkel. Másfelől a szülők vezetést nyújthatnak gyermekeiknek, és esetleg a tanárral is beszélhetnek. Ez azt eredményezi, hogy a problémák és a félreértések rendszerint gyorsan megoldódnak.

A kollégiumokban ez más kérdés. Az itt tanuló diákok állandóan a tanáraik irányítása alatt vannak. Amikor a gyermekek kiállnak a keresztény alapelvek mellett, a szüleiktől kapott naponkénti támogatás nélkül kell ezt megtenniük. A gyermekeknek időnként ilyen körülmények között is sikerül hűségesnek maradniuk Istenhez. De az sokkal gyakoribb, hogy ez nem sikerül nekik. Várható, hogy a gyermek fejet hajt a tanár akarata előtt.

Korlátozott mozgástér

Az egyetemekkel ellentétben — ahol a hallgatók rendszerint szabadon járnak-kelnek — a kollégiumok korlátozzák a gyermekek mozgásterét. Ezek közül az iskolák közül sok nem engedélyezi a diákoknak, hogy elhagyják az iskola területét, csak vasárnap, némely kollégiumok pedig még ezt sem teszik lehetővé. Egy 11 éves kollégista, név szerint Eru, ezt mondja: „Az iskola vezetősége sohasem engedett el bennünket az összejövetelekre, a szántóföldi szolgálatról nem is beszélve. Az iskolában csak a katolikusok és a muszlimok számára volt istentisztelet. Minden diáknak e kettő közül kellett választania, vagy szembe kellett néznie a mind a tanárok, mind a diákok részéről jövő nagyfokú ellenségeskedéssel. A diákokat arra is kényszerítették, hogy énekeljék a nemzeti himnuszt és az egyházi énekeket.”

Amikor a szülők ilyen iskolába iratják gyermekeiket, mi az üzenetük ezzel a csemetéiknek? Az üzenet könnyen lehet az, hogy a világi oktatás sokkal fontosabb, mint az, hogy az imádatra összejöjjenek, és részt vegyenek a tanítványképző munkában — még az Isten iránti feddhetetlenségnél is fontosabb (Máté 24:14; 28:19, 20; 2Korinthus 6:14–18; Zsidók 10:24, 25).

Néhány kollégiumban a Tanú diákoknak sikerül együtt tanulmányozniuk a Bibliát, de sokszor még ez is nehéz. Egy Blessing nevű, 16 éves fiatal ezt mondja arról a kollégiumról, ahová jár: „Akik kereszténynek nevezik magukat, mindennap összejönnek, hogy imádkozzanak. Mi, Tanúk, próbálunk érvelni nekik, hogy hadd tartsuk meg a saját tanulmányozásunkat, de a felsősök azt mondják, hogy a mi szervezetünk nincs elismerve. Ekkor megpróbálnak arra kényszeríteni bennünket, hogy velük együtt imádkozzunk. Ha megtagadjuk, megbüntetnek. Ha a tanárokhoz fordulunk, az még csak ront a helyzeten. Minden módon sértegetnek, és azt mondják a felsős diákoknak, hogy büntessenek meg minket.”

Kitűnnek azzal, hogy mások

A kollégistáknak előnyükre válhat, ha egyértelműen tudják róluk, hogy Jehova Tanúi. Az iskolák vezetősége talán felmenti őket a kötelező hamis vallási tevékenységeken való részvétel alól, amelyek ellentétben állnak a Tanúk hitével. A diáktársaik talán tartózkodnak attól, hogy ártalmas tevékenységekbe vagy beszélgetésekbe próbálják bevonni őket. Arra is lehetőség nyílhat, hogy diáktársaiknak vagy tanáraiknak tanúskodjanak. Továbbá azokat, akik a keresztény alapelvek szerint élnek, nem valószínű, hogy durva gonosztettek elkövetésével gyanúsítják, és néha a tanáraik és a diáktársaik tiszteletét is elnyerik.

A dolgok azonban nem mindig alakulnak így. Ha egy fiatal kitűnik a másságával, az gyakran az üldözés vagy a nevetség tárgyává teszi őt a diákok, és ugyanúgy a tanárok előtt is. Yinka, egy 15 éves fiú, aki kollégiumba jár, ezt mondja: „Ha tudják rólad az iskolában, hogy Jehova Tanúja vagy, célpont leszel. Mivel tisztában vannak a szellemi és az erkölcsi állásfoglalásunkkal, csapdákat állítanak, hogy rászedjenek bennünket.”

A szülői felelősség

Semelyik tanár, iskola vagy főiskola sem próbálhatja meg jogosan magára venni azt a feladatot, hogy Jehova önátadott szolgáivá formálja a gyermekeket. Ez nem az ő feladatuk, és nem is az ő felelősségük. Isten Szava azt az utasítást adja, hogy maguk a szülők legyenek azok, akik a gyermekeik szellemi szükségleteivel törődnek. Pál ezt írta: „Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint” (Efézus 6:4). Hogyan alkalmazhatják a szülők ezt az Istentől jövő tanácsot akkor, ha a gyermekeik messze vannak, egy kollégiumban, ahol a látogatást talán havi egyszeri vagy kétszeri alkalomra korlátozzák?

A körülmények nagyon változók, a keresztény szülők azonban igyekeznek összhangban cselekedni ezzel az ihletett kijelentéssel: „Ha pedig valaki az övéiről és főképen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél” (1Timótheus 5:8).

Van más lehetőség?

Mit tehetnek a szülők, ha úgy tűnik, hogy csak két választási lehetőségük van: a kollégium vagy egy olyan helyi iskola, amelynek szegényes a felszereltsége? Néhányan, akik ilyen helyzetben találták magukat, magánórákról gondoskodnak, hogy kiegészítsék gyermekeiknek a helyi iskolában kapott oktatását. Más szülők időt szakítanak arra, hogy saját maguk tanítsák gyermekeiket.

A szülők sokszor úgy kerülik el a problémákat, hogy jó előre betervezik azt az időt, amikor a gyermekeik már elég idősek lesznek ahhoz, hogy középiskolába menjenek. Ha fiatalkorú gyermekeid vannak, vagy azt tervezed, hogy családot alapítasz, tájékozódhatsz, hogy van-e megfelelő középiskola azon a területen, ahol laksz. Ha nincs, talán lenne lehetőség arra, hogy közelebb költözz az egyikhez.

Ahogy azt a szülők nagyon is jól tudják, hozzáértést, türelmet és sok időt követel, hogy egy gyermekbe belecsepegtessék a Jehova iránti szeretetet. Ha ez nehéz, amikor a gyermek otthon lakik, mennyivel nehezebb, ha távol él! Mivel a gyermek örökké tartó élete van érintve, a szülőknek komolyan és imateljesen kell eldönteniük: vajon megéri-e a kockázatot az, hogy csemetéjüket átadják egy kollégiumnak? Micsoda szűklátókörűség lenne feláldozni a gyermek szellemi érdekeit a kollégiumi oktatás előnyeiért! Olyan lenne, mintha berohannánk egy égő házba, hogy megmentsünk valami csecsebecsét — hogy aztán a lángok megemésszenek bennünket.

Isten Szava kijelenti: „Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják” (Példabeszédek 22:3). Jobb elkerülni egy rossz helyzetet, mint később helyrehozni. Bölcs dolog lenne, ha gondolnál erre, amikor megkérdezed magadtól: Kollégiumba menjen a gyermekem?

[Kiemelt rész a 28. oldalon]

A fiatal Tanúk elgondolkodnak a kollégiumról

„A kollégiumokban a Tanú gyermekek el vannak vágva a szellemi beállítottságú társaságtól. Nagyon ellenséges a légkör, és nagy a nyomás, hogy rosszat tegyél” (Rotimi, aki 11—14 éves koráig járt kollégiumba).

„Rendkívül nehéz volt részt venni a keresztény összejöveteleken. Csak vasárnap tudtam elmenni, és hogy egyáltalán el tudjak menni, valósággal el kellett settenkednem, míg a diákok felsorakoztak, hogy a templomba menjenek. Sohasem voltam boldog, mivel hozzászoktam, hogy otthon minden összejövetelen ott voltam, szombatonként és vasárnaponként pedig elmentem a szántóföldi szolgálatba. Az iskola nem volt egy építő élmény számomra. Sokat veszítettem vele” (Esther, akit a tanárok rendszeresen megvertek, mert nem vett részt az iskolai istentiszteleteken).

„Nem volt könnyű a diáktársaknak tanúskodni a kollégiumban. Nem könnyű kitűnni a mássággal. A többieket akartam követni. Talán bátrabb lettem volna, ha elmehettem volna az összejövetelekre, és bekapcsolódhattam volna a szántóföldi szolgálatba. Ezt azonban csak akkor tudtam megtenni, amikor tanítási szünet volt, ez pedig csak háromszor volt egy évben. Ha olyan lámpád van, amelyet nem töltenek fel újra olajjal, a fénye elhalványul. Az iskolában ugyanez volt a helyzet” (Lara, aki 11—16 éves koráig járt kollégiumba).

„Most, hogy nem vagyok már a kollégiumban, boldog vagyok, hogy minden összejövetelen ott lehetek, részt vehetek a szántóföldi szolgálatban, és nap mint nap a család többi tagjával együtt élvezem a napiszöveg megbeszélését. Bár volt néhány előnye annak, hogy az iskolában maradtam, semmi sem olyan fontos, mint a Jehovához fűződő kapcsolatom” (Naomi, aki rávette apját, hogy vegye ki őt a kollégiumból).