A hegyi kőszirtek akrobatái
A HOLT-TENGER nyugati partja mentén helyezkedett el egy ókori város, melyet az azt körülvevő pusztasággal együtt Engedinek neveztek. A terület sziklaszorosai és szakadékai ideális otthont nyújtanak az Ígéret földjén élő kőszáli kecske számára, mely hasonlít a képeken láthatókhoz.
Ez a biztos léptű teremtmény egyike a teremtett állatok csodáinak. Nyissuk ki a Bibliát, és vizsgáljuk meg közelebbről ezt a lenyűgöző állatot.
„A magas hegyek a vadkecskéknek”
Így énekelt a zsoltáríró (Zsoltárok 104:18). A kőszáli kecskéknek jó adottságaik vannak a magas területeken való élethez. Rendkívül mozgékonyak, nagy biztonsággal és gyorsasággal mozognak az egyenetlen terepen. Ez részben patáik felépítésének köszönhető. A patákon található rés kitágulhat a kecske súlya alatt, ezáltal határozott fogást biztosít, miközben az állat a keskeny sziklapárkányokon áll vagy mozog.
A kőszáli kecskék egyensúlyérzéke is rendkívüli. Képesek nagy távolságokat átugrani, és olyan párkányra érkezni, melyen alig van elegendő hely ahhoz, hogy mind a négy láb elférjen rajta. Douglas Chadwick biológus egy alkalommal megfigyelte a kőszáli kecske egy másik fajtáját, amint egyensúlyozott, nehogy kelepcébe kerüljön egy olyan párkányon, amely túl keskeny ahhoz, hogy megforduljon rajta. Azt mondja: „A következő párkányra vetett pillantás után, mely körülbelül 120 méteres mélységben volt, a kecske megvetette mellső lábait, majd hátulsó felét lassan átemelte a feje fölött a sziklafelület mentén, mintha cigánykereket vetett volna. Miközben a lélegzetem is elállt, a kecske tovább folytatta, amíg hátsó lábai le nem értek úgy, hogy szemben állt azzal az iránnyal, ahonnan elindult” (National Geographic). Nem csoda, ha a kőszáli kecskéket „a hegyi kőszirtek akrobatáinak” nevezik!
„Tudod-e, mikor ellik a kőszáli kecske?”
A kőszáli kecskék nagyon félénk teremtmények. Szívesebben élnek elszigetelten az embertől. Valóban nehéz az embernek elég közel kerülni hozzájuk ahhoz, hogy megfigyelhesse őket természetes körülményeik között. Így az, aki a ’hegyek ezernyi vadjának’ a Tulajdonosa, joggal tehette fel a kérdést Jóbnak: „Tudod-e, mikor ellik a kőszáli kecske?” (Zsoltárok 50:10; Jób 39:1, Katolikus fordítás).
Istentől kapott ösztöne által a nőstény kőszáli kecske felismeri, mikor jön el az ellés ideje. Biztonságos helyet keres, és általában május végén vagy júniusban világra hoz egy vagy két kecskegidát. Az újszülött gidák mindössze néhány nap alatt biztos járásra tesznek szert.
„Szerelmes szarvas, és kedves zerge [kőszáli kecske, NW]”
Bölcs Salamon király így ösztönözte a férjeket: „örvendezz a te ifjúságod feleségének . . . [aki] szerelmes szarvas, és kedves zerge [kőszáli kecske, NW]” (Példabeszédek 5:18, 19). Ezzel nem az volt a célja, hogy lebecsülje a nőket. Salamon kétségtelenül ezeknek az állatoknak a szépségére, kecsességére és más kiemelkedő tulajdonságaira utalt.
A kőszáli kecske egyike azon számtalan „élőlénynek”, mely elsöprő bizonyítékát adja a Teremtő bölcsességének (1Mózes 1:24, 25, K. f.). Hát nem vagyunk boldogok, hogy Isten ilyen sok lenyűgöző teremtménnyel vett körül minket?
[Kép forrásának jelzése a 24. oldalon]
Az Athéni Egyetem szíves engedélyével