Tertius — Pál hűséges írnoka

NEHÉZ feladattal nézett szembe Tertius. Pál apostol az írnokaként kívánta alkalmazni a Rómában élő keresztény hittársaknak szóló, hosszú lélegzetű levél megírásakor. Ez nem lesz könnyű munka.

Vajon miért volt ennyire megterhelő írnoknak lenni i. sz. az első században? Hogyan folyt ez a munka? Miféle anyagokra írtak akkoriban?

Ókori írnokok

Az ókori görög-római társadalomban különféle írnokok tevékenykedtek. Egyes férfiak állami írnokként szolgáltak, azaz közalkalmazottként dolgoztak a kancellári hivatalokban. Nyilvános írnokok is léteztek, akik a piactéren ajánlották szolgáltatásaikat a lakosoknak. A módosabbak magánírnokokat tartottak (akik sokszor rabszolgák voltak). Akadtak olyan készséges barátok is, akik szívesen írtak másoknak levelet. E. Randolph Richards tudós szerint ezeknek a magánírnokoknak a szakértelme „a minimális nyelvtudástól és/vagy az írás mechanizmusában való jártasságtól kezdve egészen a szabatos, kiváló és tetszetős levél gyors elkészítésében mutatott legmagasabb szintű hozzáértésig terjedt”.

Hogy kik alkalmaztak írnokokat? Elsősorban azok, akik nem tudtak írni és olvasni. Sok ókori szerződést és üzleti levelet olyan jegyzetekkel fejeztek be, amelyekben az írnok tanúsította, hogy ő írta az okiratot, mivel annak a személynek, aki megbízta ezzel a munkával, nem volt meg a képessége ehhez. Egy Thébából (Egyiptom) származó ókori levél jól szemlélteti a másik okot, amiért írnokot alkalmaztak. Ezt a levelet egy bizonyos Aszklépiadésznek írták, s ez áll a végén: „Eumelusz, Herma fia írt neki . . ., mivel ő egy kissé lassan ír.”

Ennek ellenére mintha mégsem az írni-olvasni tudás lett volna a meghatározó tényező, amiért írnokot alkalmaztak. John L. McKenzie bibliamagyarázó szerint „valószínűleg még csak nem is az olvashatóságra, hanem inkább a szép vagy legalábbis tiszta külalakra fordítottak gondot” — ez késztette arra az embereket, hogy igénybe vegyék az írnok szolgáltatásait. Az írás még a művelt személyeknek is fárasztó volt, főleg ott, ahol hosszú és bonyolult szövegekkel foglalkoztak. J. A. Eschlimann tudós szerint bárki, aki tehette, „örömmel megkímélte magát ettől a fárasztó munkától úgy, hogy rabszolgák, hivatásos írástudók gondjaira bízta”. Sőt, ha szemügyre vesszük, milyen anyagok voltak használatosak, és milyenek voltak a munkakörülmények, könnyen megérthetjük, miért nem rajongtak az emberek azért, hogy maguk írják leveleiket.

Időszámításunk szerint az első században a papirusz volt az az anyag, amelyre általában írtak. Ha a növény szárának tömör belsejét hosszanti irányban elvágták, vékony csíkokat kaptak. Egy réteget lefektettek ezekből a csíkokból. Egy másik réteget helyeztek derékszögben az első rétegre. Ezt a kettőt préseléssel összetapasztották, s így állították elő a „papírívet”.

Nem volt könnyű ilyen felületre írni. Durva volt és szálas. Angelo Penna tudós szerint „a papirusz szivacsos rostszálai is közrejátszottak abban, hogy a tinta elmosódott, főleg azok mentén a parányi csatornák mentén, amelyek a vékony csíkok között maradtak”. Elképzelhető, hogy az írnok törökülésben ült a földön, és egyik kezével egy táblán tartotta az ívet. Ha nem volt nagy gyakorlata ebben, vagy nem a legjobb minőségű volt az anyag, írótolla vagy írónádja beleakadhatott a papiruszba, az ív elszakadhatott, illetve az írás olvashatatlanná válhatott.

A tintát korom és gyanta keverékéből készítették. Mivel hasáb alakú kiszerelésben árusították, vízben fel kellett oldani egy tintatartóban, mielőtt az íráshoz használhatták. Az olyan írnokok, mint Tertius, valószínűleg más eszközöket is maguknál tartottak, mint például egy kést, amellyel az írónádat kihegyezték, és egy nedves szivacsot, mellyel kitörölték a hibákat. Minden betűt nagy gonddal kellett leírni. Az írás ezért lassan haladt, és nehézségekkel járt.

„Köszöntelek titeket . . . én Tertius”

A Rómabeliekhez írt levél végén található üdvözletek között van Pál írnokának az üdvözlete is, aki ezt írta: „Köszöntelek titeket az Úrban én Tertius, ki e levelet írtam” (Róma 16:22). Pál írásaiban ez az egyetlen alkalom, hogy világos utalás történik egyik írnokára.

Tertiusról keveset tudunk. Abból, hogy az „Úrban” üdvözölt másokat, arra a következtetésre juthatunk, hogy hűséges keresztény volt. Valószínűleg a korinthusi gyülekezet tagja volt, és sok, Rómában élő keresztényt ismerhetett. Giuseppe Barbaglio bibliatudós véleménye szerint Tertius rabszolga vagy felszabadított rabszolga lehetett. Hogy miért? Először is, mert „az írástudók általánosságban véve ehhez az osztályhoz tartoztak; aztán, mivel a latin neve . . . meglehetősen általános volt a rabszolgák és a felszabadított rabszolgák között”. Barbaglio állítása szerint „ő ennélfogva nem egy »érdektelen« hivatásos író volt, hanem munkatárs, aki így segített Pálnak összeállítani a leghosszabb és legtagoltabb írását: értékes szolgálatot nyújtott, lehetővé tette Pálnak, hogy időt és fáradságot takarítson meg”.

Tertiusnak ez a munkája biztos, hogy értékes. Báruk is hasonló munkát végzett Jeremiásnak, éppen úgy, ahogy Silvánus Péternek (Jeremiás 36:4; 1Péter 5:12). Micsoda kiváltságban részesültek ezek a munkatársak!

Levél a rómabelieknek

A Rómabeliekhez írt levél akkor íródott, amikor Pál Gájus vendége volt, feltehetőleg Korinthusban. Ez pedig i. sz. 56 táján történt, az apostol harmadik misszionáriusi útja során (Róma 16:23). Bár azt biztosan tudjuk, hogy Pál az írnokaként alkalmazta Tertiust ennek a levélnek a megírásában, azt mégsem tudjuk pontosan, hogyan alkalmazta. Bármi volt is az alkalmazott módszer, a munka nem mehetett olyan könnyen. Azt azonban biztosra vehetjük, hogy csakúgy, mint a Biblia többi része, Pálnak a rómabeliekhez írt levele is „Istentől ihletett” (2Timótheus 3:16, 17).

Mire befejezték ezt a levelet, Tertius és Pál már több ezer szót írtak le, és sok papiruszívet használtak fel. Miután a margók mentén egymás mellé ragasztották ezeket az íveket, azok egy 3-4 méter hosszú tekercset alkottak. A levelet gondosan összetekerték, és lepecsételték. Úgy tűnik, hogy Pál ezután Fébére, a kenkhréabeli testvérnőre bízta a levelet, aki már éppen a római útja előtt állt (Róma 16:1, 2).

Az első század óta óriási változásokon mentek keresztül az írásos anyag előállításának módjai. A rómabeli keresztényeknek írt levelet azonban Isten fenntartotta az évszázadok folyamán. Mennyire hálásak lehetünk Jehova Szavának ezért a részéért, amely Pál hűséges és szorgalmas írnokának, Tertiusnak a segítségével íródott!