Egy rejtett kincs napvilágra kerül
A Makariosz Biblia története
A SZENTPÉTERVÁRI Orosz Nemzeti Könyvtárban 1993-ban egy kutató a Pravoszlavnoje obozrenyije folyóirat egy halom régi, elsárgult példányára bukkant. Az 1860 és 1867 között megjelent folyóiratszámok lapjain kincs rejtőzött, mely jóval több mint egy évszázadon át rejtve maradt az orosz nyilvánosság előtt. Ez a bibliai Héber Iratok, vagyis az „Ószövetség” teljes orosz nyelvű fordítása volt!
A Makariosz archimandrita néven ismert Mihail Jakovlevics Gluharjev és Geraszim Petrovics Pavszkij fordította a Héber Iratokat. Mindketten az Orosz Ortodox Egyház kiemelkedő tagjai voltak, és egyben nyelvtudósok is. Amikor ezek a férfiak a múlt század kezdeti szakaszában belefogtak munkájukba, még nem volt lefordítva a teljes Biblia orosz nyelvre.
A Biblia ugyan létezett szláv nyelven, mely a mai orosz nyelv elődje, a XIX. század közepére azonban a szláv nyelv már régóta elavultnak számított, kivéve az istentiszteleteket, melyeken a papság használta ezt a nyelvet. Hasonló volt a helyzet Nyugaton, ahol a római katolikus egyház még hosszú idővel a latin holt nyelvvé válása után is arra törekedett, hogy a Biblia nyelve kizárólag a latin maradjon.
Makariosz és Pavszkij törekedtek arra, hogy elérhetővé tegyék a Bibliát az átlagemberek számára. Régóta elfeledett munkájuk felfedezése tehát lehetővé tette az oroszországi irodalmi és vallási hagyaték egy fontos részének helyreállítását.
De ki volt egyáltalán Makariosz és Pavszkij? És miért tettek erőfeszítést arra, hogy az ellenállás dacára átültessék a Bibliát a köznép nyelvére? Történetük egyaránt lenyűgöző és hiterősítő mindenkinek, aki csak szereti a Bibliát.
Igény orosz nyelvű Bibliára
Nem Makariosz és Pavszkij volt az első, aki látta, hogy igény van a köznép nyelvén olvasható Bibliára. Száz évvel korábban az orosz cár, I. Péter, vagyis Nagy Péter szintén látta ennek szükségességét. Lényegében véve tisztelettel tekintett a Szentírásra, és szavait idézve a következőket mondta: „A Biblia olyan könyv, mely kiemelkedik az összes többi közül, és mindent felölel, ami az embernek az Isten és a felebarátai iránti kötelezettségeit illeti.”
Így 1716-ban Péter elrendelte királyi udvarának, hogy saját költségén Bibliát nyomtassanak Amszterdamban. Minden egyes oldalon szántak egy hasábot az orosz és egy hasábot a holland szövegnek. Csupán egy évvel később, 1717-ben elkészült a Keresztény Görög Iratoknak vagy „Újszövetségnek” nevezett rész.
1721-re a Héber Iratok négykötetes fordításának is kinyomtatták a holland részét. Az egyik hasábot üresen hagyták, hogy később kitöltsék az orosz szöveggel. Péter átadta a Bibliákat az Orosz Ortodox Egyház „Szent Szinódusának” — mely az egyház legfőbb vallási hatósága —, hogy fejezze be a nyomtatást, és intézze a könyvek terjesztését. A szinódus azonban nem hajtotta ezt végre.
Nem egészen négy évvel később Péter meghalt. És mi lett a Bibliáival? Az orosz szövegnek szánt üres hasábok sohasem lettek kitöltve. A Bibliákat nagy rakásokban felhalmozták egy pincében, ahol elrohadtak; egyetlen ép példányt sem találtak később! A szinódus döntése az volt, hogy „mindazt, ami megmaradt, el kell adni a kereskedőknek”.
Megkezdődnek a fordítási törekvések
John Paterson, a Brit és Külföldi Bibliatársulat tagja 1812-ben Oroszországba jött. Paterson felkeltette a szentpétervári értelmiség érdeklődését aziránt, hogy megalakítsanak egy bibliatársulatot. 1812. december 6-án — ugyanabban az évben, amikor az orosz hadsereg visszaverte I. Napóleon megszálló csapatait — I. Sándor cár jóváhagyta az Orosz Bibliatársulat alapokmányát. 1815-ben a cár azt parancsolta, hogy a társulat elnöklője, Alekszandr Golicin herceg tegyen javaslatot az uralkodó szinódusnak, hogy „az oroszoknak is legyen lehetőségük saját anyanyelvükön, oroszul olvasni Isten Szavát”.
Dicséretes módon jóváhagyásukat adták, hogy a Héber Iratokat közvetlenül az eredeti héberből fordítsák le orosz nyelvre. A Héber Iratok szláv nyelvű fordításához az ókori görög Septuaginta szolgált alapul. Azoknak, akiket megbíztak a Biblia orosz nyelvre való fordításával, megmondták, hogy a fordítás fő irányelvei a következők: pontosság, érthetőség és tisztaság. Mi lett ezekkel a korai próbálkozásokkal, hogy gondoskodjanak a Bibliáról orosz nyelven?
Halálos csapás a Biblia fordítására?
Konzervatív elemek, az egyházban és a kormányzatban egyaránt, hamarosan bizalmatlanná váltak a külföldről jövő vallási és politikai befolyással szemben. Néhány vallási vezető továbbra is azt állította, hogy a szláv — a liturgia nyelve — jobban fejezi ki a Biblia üzenetét, mint az orosz.
Így 1826-ban feloszlatták az Orosz Bibliatársulatot. A bibliatársulat által készített fordítások több ezer példányát égették el. Ez oda vezetett, hogy a Biblia háttérbe szorult a szertartásokkal és a hagyományokkal szemben. A római katolikus egyház által felállított példát követve a szinódus 1836-ban így rendelkezett: „Az nem kifogásolható, hogy bármely hozzá nem értő, jámbor ember hallja az Írásokat, de az már elfogadhatatlan, hogy bárki csak úgy útmutatás nélkül olvassa az Írások bizonyos részeit, különösen az Ószövetséget.” Úgy látszott, a Biblia fordítására halálos csapást mértek.
Pavszkij munkája
Időközben Geraszim Pavszkij, a héber nyelv professzora nekilátott annak a feladatnak, hogy lefordítsa a Héber Iratokat orosz nyelvre. 1821-ben befejezte a Zsoltárok könyvének fordítását. A cár hamarosan jóváhagyta, és 1822 januárjára a Zsoltárok könyvét kiadták a nyilvánosságnak. Azonnali tetszést aratott, és 12-szer kellett újranyomtatni — összesen 100 000 példányt készítettek!
Pavszkij tudományos törekvéseivel elnyerte sok nyelvtudós és teológus nagyrabecsülését. Egyenes és becsületes embernek írják le, aki kiállta a környezete fondorkodásait. Az egyháznak az Orosz Bibliatársulattal szemben tanúsított ellenállása és azon tény dacára, hogy néhányan úgy érezték, a társulat külföldi érdekeket képvisel, Pavszkij professzor az előadásai közben továbbra is lefordította a bibliaverseket orosz nyelvre. Elragadtatott diákjai lejegyezték fordításait, és idővel össze tudták állítani munkáját. 1839-ben a diákok vették maguknak a bátorságot, és az akadémiai nyomdán keresztül megjelentettek 150 példányt, anélkül hogy erre engedélyt kaptak volna a cenzúrától.
Pavszkij fordítása mély hatást gyakorolt olvasóira, és egyre keresettebb lett. 1841-ben azonban névtelenül panaszt emeltek a szinódusnál e fordítás „veszélyeire” hivatkozva, s azt állították, hogy eltér az ortodox dogmától. Két évvel később a szinódus kibocsátott egy rendeletet: „G. Pavszkij ószövetségi fordításának minden létező, kézzel írott vagy nyomtatott példányát el kell kobozni és meg kell semmisíteni.”
Isten nevének dicsőítése
Mindazonáltal Pavszkij újra felébresztette az érdeklődést a Biblia lefordítása iránt. Jelentőségteljes példát állított a jövőbeli fordítóknak egy másik lényeges vitapontot érintően is: az isteni névvel kapcsolatban.
Korszunszkij, egy orosz tudományos kutató elmagyarázta, hogy Isten igazi nevét, nevei közül a legszentebbet, négy héber betű alkotta — יהוה —, s ma ennek a kiejtése Jehova. A Biblia ókori másolataiban Istennek e jellegzetes neve önmagában a Héber Iratokban is már több ezerszer előfordul. A zsidók azonban tévesen arra a hitre jutottak, hogy az isteni név túl szent ahhoz, hogy leírják vagy kiejtsék. Beszédben vagy írásban rendszerint az Adonai szóval helyettesítették, melyet általában „Úrnak” fordítottak — jegyezte meg Korszunszkij.
Nyilvánvaló, hogy nem az istenfélelemnek, hanem inkább a babonás félelemnek volt köszönhető az, hogy felhagytak az isteni név használatával. A Biblia sehol sem szab korlátot Isten nevének használatában. Maga Isten mondta Mózesnek: „Igy szólly az Izrael fiainak: A’ Jehova a’ ti atyáitoknak Istene . . . küldött engemet ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké, és ez az én emlékeztetö jegyem nemzetségröl nemzetségre” (2Mózes 3:15, Komáromi fordítás). A Szentírás újra meg újra ösztönzi az imádókat: „Adgyatok hálát a’ Jehovának, kiáltsátok az ö nevét” (Ésaiás 12:4, Kom). Ennek ellenére a bibliafordítók többsége azt választotta, hogy a zsidó hagyományt követi, és kerüli az isteni név használatát.
Pavszkij viszont nem követte ezeket a hagyományokat. Csupán a Zsoltárok könyvében, melyet fordított, több mint 35-ször előfordul a Jehova név. Bátorsága jelentős hatást tett kortársai egyikére.
Makariosz archimandrita
Ez a kortárs egy orosz ortodox misszionárius, a rendkívüli nyelvérzékkel megáldott Makariosz archimandrita volt. Zsenge korban, hétévesen képes volt oroszról latinra fordítani rövid szövegeket. Húszéves korára tudott héberül, németül és franciául. De alázatos magatartása, valamint az, hogy teljesen tudatában volt Isten előtti felelősségeinek, segítette őt abban, hogy elkerülje az önhittség csapdáját. Többször is kikérte más nyelvészek és tudósok tanácsát.
Makariosz szerette volna megreformálni a missziós tevékenységet Oroszországban. Úgy érezte, hogy mielőtt elvinnék a kereszténységet az Oroszországban élő mohamedánokhoz és zsidókhoz, az egyháznak „fel kellene világosítania a tömegeket azáltal, hogy iskolákat alapít, és orosz nyelvű Bibliákat terjeszt”. Makariosz 1839 márciusában Szentpétervárra érkezett abban a reményben, hogy engedélyt kap a Héber Iratok orosz nyelvre való fordítására.
Makariosz addigra már lefordította a bibliai könyvek közül Ésaiás és Jób könyvét. A szinódus viszont elutasította, hogy engedélyezze a Héber Iratok orosz nyelvre való fordítását. Valójában közölték vele, hogy már a gondolatát is felejtse el annak, hogy lefordítsa a Héber Iratokat orosz nyelvre. A szinódus kiadott egy rendeletet 1841. április 11-i keltezéssel, megparancsolva Makariosznak, hogy „tartson egy három-hat hétig tartó penitenciát a tomszki püspök otthonában, hogy az imák és térdeplések által megtisztítsa lelkét”.
Makariosz bátor kiállása
Makariosz elvégezte penitenciáját 1841 decembere és 1842 januárja folyamán. De mihelyt ennek eleget tett, rögvest belefogott a Héber Iratok még hátralevő részének fordításába. Megszerzett egy példányt abból a fordításból, melyet Pavszkij készített a Héber Iratokról, és felhasználta saját fordításainak ellenőrzéséhez. Miként Pavszkij, ő is elutasította, hogy elhomályosítsa az isteni nevet. A Jehova név valójában több mint 3500 alkalommal fordul elő a Makariosz-fordításban!
Makariosz másolatokat küldött művéről munkáját helyeslő barátainak. Noha csak néhány, kézzel írott másolat forgott közkézen, az egyház továbbra is akadályokat gördített a mű kiadása elé. Makariosz terveket készített arra, hogy előrelendítse Bibliája ügyét külföldön. Közvetlenül az indulása előtt megbetegedett, és nem sokkal később, 1847-ben meghalt. Bibliafordítását nem jelentették meg az ő életében.
Végre kiadják!
Végül új szelek kezdtek fújni a politikában és a vallás területén. Egy újfajta liberalizmus söpört végig az országon, és 1856-ban a szinódus újfent jóváhagyta a Biblia orosz nyelvre történő fordítását. E megjavult légkörben a Pravoszlavnoje obozrenyije folyóirat 1860 és 1867 között részletekben közzétette a Makariosz Bibliát Egy kísérleti orosz fordítás címen.
Filaret, Csernyigov érseke, az orosz vallásos irodalom tudósa így méltatta a Makariosz Bibliát: „Hű maradt a héber szöveghez, és a fordítás nyelvezete tiszta és tárgyhoz illő.”
Ennek ellenére a Makariosz Bibliát nem adták ki a nagyközönségnek. Valójában csaknem teljesen megfeledkeztek róla. 1876-ban a szinódus jóváhagyásával végre az egész Bibliát, a Héber és a Görög Iratokat egyaránt, lefordították orosz nyelvre. E teljes Bibliát gyakran nevezik szinódusi fordításnak. A sors iróniája, hogy a Makariosz-fordítás, azzal egyetemben, amelyet Pavszkij készített, fő forrásként szolgált az Orosz Ortodox Egyház e „hivatalos” fordításához. Az isteni nevet azonban csak néhány helyen használták azok közül a helyek közül, ahol a héber nyelven előfordul.
A Makariosz Biblia napjainkban
A Makariosz Bibliát egészen 1993-ig homály fedte. Amint ezt a bevezetőben megjegyeztük, ekkor találták meg régi Pravoszlavnoje obozrenyije folyóiratokban az Orosz Nemzeti Könyvtárban, a ritkaságok gyűjteményében. Jehova Tanúi felismerték annak jelentőségét, hogy elérhetővé tegyék ezt a Bibliát a nyilvánosság számára. A könyvtár hozzájárulását adta, hogy az Oroszországi Jehova Tanúi Vallásszervezet csináltasson egy másolatot a Makariosz Bibliáról, amelyet elő tudnak készíteni a kiadáshoz.
Jehova Tanúi így intézkedtek, hogy Olaszországban közel 300 000 példányt nyomtassanak ebből a Bibliából, hogy mindenütt elterjesszék Oroszországban, és sok más országban is, ahol beszélnek oroszul. Ez a kiadás Makariosznak a Héber Iratokról készített csaknem teljes fordítása mellett tartalmazza Pavszkijnak a Zsoltárok könyvéről készített fordítását, valamint a Görög Iratoknak az ortodox egyház által elfogadott szinódusi fordítását.
Ez év januárjában közreadták egy szentpétervári sajtókonferencián Oroszországban. (Lásd: 26. oldal.) Ez az új orosz Biblia bizonyára az orosz olvasók felvilágosítására és oktatására szolgál majd.
E Bibliának a kiadása igazi vallási és irodalmi győzelemnek számít! Ugyancsak hiterősítő emlékeztető számunkra az Ésaiás 40:8 szavainak igazsága: „Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!”
[Kiemelt rész/kép a 26. oldalon]
A kritika elismeréssel fogad egy bibliafordítást
„ISMÉT egy újabb irodalmi emléket bocsátottak közre: a Makariosz Bibliát.” Ezzel a bevezetővel jelentette be a Komszomolszkaja Pravda című újság a Makariosz Biblia közreadását.
Megjegyzését követően, mely szerint a Biblia csupán mintegy „120 évvel ezelőtt” jelent meg először orosz nyelven, az újság ekképp kesergett: „Sok éven át az egyház ellenezte, hogy a szent könyveket lefordítsák egy könnyen olvasható nyelvre. 1876-ban az egyház végül jóváhagyott egyet azon számos fordítás közül, melyet korábban elutasított, s ez szinódusi fordításként vált ismertté. Azt azonban nem engedélyezték, hogy bekerüljön a templomokba. Az egyházban mind a mai napig egyedül csak a szláv nyelvű Bibliát ismerik el.”
A St. Petersburg Echo című újság, mely szintén kiemelte a Makariosz Biblia megjelenésének jelentőségét, ezt a megfigyelést tette: „A Szentpétervári Állami Egyetem, a Herzen Pedagógiai Egyetem, valamint az Állami Vallástörténeti Múzeum elismert szaktekintélyei kiválónak minősítették a Bibliának ezt az új kiadását.” Arra a fordítói munkára utalva, mely során Makariosz és Pavszkij a múlt század első felében orosz nyelvre ültette át a Bibliát, az újság megjegyezte: „Oroszországban egészen addig az időig a Bibliát kizárólag szláv nyelven lehetett olvasni, melyet csupán a papság tagjai értettek.”
Korábban az év folyamán Szentpéterváron egy sajtókonferencia alkalmával számoltak be arról, hogy Jehova Tanúi közreadták a Makariosz Bibliát. A Nevszkoje Vremja című helyi napilap a következő észrevételt tette: „Neves szaktekintélyek . . . kihangsúlyozták: úgy kell értékelni ezt a kiadást, mint ami felbecsülhetetlen jelentőségű szerepet játszik Oroszország és Szentpétervár kulturális életében. Függetlenül attól, hogy egyesek miként gondolkodnak e vallásszervezet tevékenységéről, kétségkívül óriási előnnyel jár, hogy kiadták ezt a mindeddig ismeretlen bibliafordítást.”
Igen, az Istent szerető emberek mind örvendeznek, amikor Isten írott Szava elérhetővé válik egy olyan nyelven, amit az egyszerű emberek is olvashatnak és megérthetnek. Akik szeretik a Bibliát, bárhol vannak is, örvendeznek, hogy egy újabb bibliafordítás vált elérhetővé az oroszul beszélők milliói számára világszerte.
[Kép]
Ezen a sajtókonferencián jelentették be a Makariosz Biblia közreadását
[Kép a 23. oldalon]
Az Orosz Nemzeti Könyvtár, ahol az elrejtett kincset megtalálták
[Kép a 23. oldalon]
Nagy Péter törekedett arra, hogy a Bibliát kiadják orosz nyelven
[Forrásjelzés]
Corbis-Bettmann
[Kép a 24. oldalon]
Geraszim Pavszkij, aki közreműködött a Biblia orosz nyelvre való fordításában
[Kép a 25. oldalon]
Makariosz archimandrita, akiről az új orosz Bibliát elnevezték