Előre meg van írva a jövőnk?
LEGYEN akár keresztény, muszlim, zsidó, hindu vagy más vallás híve, mindenféle hitű ember átél szerencsétlenségeket, és bánkódnak miattuk.
1997. december 6-án például borzalmas szerencsétlenség történt a szibériai Irkutszk városában. Egy óriási AN—124-es szállító repülőgép épphogy felemelkedett, amikor két hajtóműve leállt. Az üzemanyaggal teljesen feltöltött repülő orral egy lakónegyedre zuhant. Lángok borítottak több lakóházat, ami miatt sok tehetetlen lakó halt meg vagy sebesült meg, köztük ártatlan gyermekek is.
Szibériának azon a területén, ahol ez a szerencsétlenség történt, valószínűleg különféle vallású emberek élnek. Az elmondásuk alapján némelyek talán a kereszténységben hisznek, mégis azt gondolhatják, hogy a szerencsétlenség a sors következménye. Másokkal együtt úgy érezhetik, hogy ez „Isten akarata, és hogy akiket ez a szerencsétlenség nem ölt volna meg így, mindenképpen meghaltak volna másképp, hisz ez volt a sorsuk”.
Az ilyen gondolkodás, akár hangot adnak neki, akár nem, olyan fogalmat tükröz vissza, amely sok vallásban benne van az egész világon — ez a fogalom a sors. Sok ember hiszi, hogy a jövőnk, születésünk napjától kezdve a halálunk napjáig valamilyen formában meg van írva előre.
A sorsba vetett hitnek különböző formái vannak, ami miatt nehéz egy mindent magában foglaló meghatározást alkotni. A sors alapvetően magában hordozza azt a gondolatot, hogy bármi történjék, minden tett, minden esemény — legyen az akár jó, akár rossz — elkerülhetetlen; eleve el van rendelve, hogy úgy kell történnie, mivel az emberi irányítás felett álló felsőbb erő ezt már előre elhatározta. Ilyen felfogással találkozhatunk az asztrológiában, a hinduizmusban és a buddhizmus karmájában, valamint a kereszténységnek az eleve elrendelésről szóló tantételében. Már az ókori Babilóniában az emberek azt hitték, hogy az istenek irányítják a sorsot és a jövőt az előre megírtak alapján. Azt feltételezték, hogy bármelyik isten, aki ezeket a „sorstáblákat” rendezi, meghatározhatja az emberek, királyságok, sőt még az istenek sorsát is.
Sok hívő úgy véli, hogy még mielőtt az emberek megszületnének, isteni végzéssel Isten határoz meg mindent, hogy mi fog történni az emberekkel, amibe beletartozik, hogy meddig élnek, férfiak lesznek-e vagy nők, szegények vagy gazdagok, boldogtalanok vagy boldogok. Mindez állítólag ott van Isten elméjében, vagy meg van írva egy könyvben, még mielőtt valóra válna. Tehát nem szokatlan, ha egy hívő személy ezt mondja, ha valamilyen csapás sújtja: „mektoub” — meg van írva! Azzal is érvelnek, hogy mivel Isten mindent tud már előre, azt is meg kell hogy határozza, ki fog neki engedelmeskedni és ki nem. Sok hívő tehát azt hiszi, hogy még mielőtt megszületne valaki, Isten már előre meghatározta, hogy a rendeltetése örök üdvösség-e a Paradicsomban, vagy pedig örök kárhozatban lesz része.
Talán úgy érzed, ez nagyon hasonlónak tűnik az eleve elrendelés tantételéhez, melyet néhány keresztény egyházban tanítanak. Az eleve elrendelés legfőbb protestáns védelmezője a XVI. században élt francia reformer, Kálvin János volt. Az ő meghatározása szerint az eleve elrendelésnek „Isten azon örök elhatározását nevezzük, amellyel önmagában elvégezte azt, hogy akarata szerint mi történjék minden egyes emberrel. Isten ugyanis nem egyforma állapotra teremt mindenkit, hanem némelyeket az örök életre, másokat pedig az örök kárhozatra rendelt már kezdettől fogva.” Kálvin még azt is állította, hogy „Isten az első ember bukását és ebben az utódok romlását nemcsak előre látta, hanem azt az ő akaratával el is rendelte”.
De az eleve elrendelést vagy végzetet tanító vallások tagjai közül nem mindenki hiszi ezt személy szerint. Némelyek az igazságnak megfelelően rámutatnak arra, hogy a vallásos írások beszélnek az ember szabad akaratáról. Valójában nagy vita támadt amiatt, hogy vajon az ember cselekedetei a szabad emberi választás következményei-e, vagy pedig eleve elrendelte őket Isten. Némelyek például úgy érvelnek, hogy az embernek szabadon kell döntenie és cselekednie, mivel Isten, aki igazságos, felelősnek tartja a cselekedeteiért, és az ember számadással tartozik neki. Mások pedig azt mondják, hogy Isten idézi elő az emberek cselekedeteit, de az ember ezeket valamilyen módon „magához ragadja”, és felelőssé válik értük. Általánosságban véve azonban sokan úgy tartják, hogy mindennapi életünkben minden eseményt, kisebbet is, nagyobbat is, Isten rendelt el.
Te mit hiszel? Vajon Isten már előre meghatározta, hogy milyen lesz a jövőd? Vajon csakugyan van az embereknek szabad akaratuk, vagyis az a képességük, hogy gyakorlatias döntést hozzanak a jövőjükre nézve? Milyen mértékben függ sorsunk a saját cselekedeteinktől? A következő cikk igyekszik majd választ adni ezekre a kérdésekre.
[Kép forrásának jelzése a 3. oldalon]
SEL/Sipa Press