Olvasók kérdései

Kis összegben is helytelen fogadni?

Isten Szava nem tartalmaz sok részletet a szerencsejátékkala kapcsolatban, de eleget mond ahhoz, hogy tudjuk, hogy mindenféle szerencsejáték ellentétes a bibliai alapelvekkel. Azt például szinte mindenki elismeri, hogy a szerencsejáték kapzsiságra ösztönöz. Már önmagában ez is elgondolkodtató a keresztényeknek, mivel a Biblia kijelenti, hogy „kapzsik” nem öröklik Isten Királyságát, és a mohóságot egy kategóriába sorolja a bálványimádással (1Korintus 6:9, 10; Kolosszé 3:5).

A szerencsejáték továbbá előmozdítja az önzést és az egészségtelen versenyszellemet; erős vágyat kelt a nyerés iránt. Pál apostol óva intett ezektől az érzésektől, amikor ezt írta: „Ne váljunk önhitté, vetélkedést szítva egymás között, irigykedve egymásra” (Galácia 5:26). Ezenkívül a szerencsejáték némelyekből azt váltja ki, hogy babonásan bízni kezdenek a szerencsében. A játékosok mindenféle babonás szokást gyakorolnak, amelytől azt várják, hogy majd szerencsét hoz nekik. Hasonlítanak ebben azokhoz a hűtlen izraelitákhoz, akik ’a szerencseistennek terítettek asztalt, a sorsistennőnek öntöttek italáldozatot’ (Ézsaiás 65:11, Újfordítású revideált Biblia).

Némelyek úgy érvelhetnek, hogy ha valaki kis összegekben fogad, amikor oldott légkörben kártyázik vagy társasjátékozik a hozzátartozóival vagy a jó barátaival, az csupán ártalmatlan szórakozás. Persze lehet, hogy aki kis összegekben fogad, nem érzi úgy, hogy kapzsi, önző, versenyszellemű vagy babonás lenne. De milyen hatással van a játéka azokra, akikkel játszik? Sok megrögzött szerencsejátékos úgy kezdte, hogy kis összegekben fogadott „csak úgy szórakozásból” (Lukács 16:10). A látszólag ártalmatlan kikapcsolódás az ő esetükben súlyos gonddá fajult.

Ez különösen igaz a gyerekekre. Sok olyan gyerek van, aki tapasztalva a kis összegű fogadás megnyerésével járó izgalmat, kísértést érez arra, hogy nagyobb összegeket tegyen meg tétnek (1Timóteus 6:10). Az Egyesült Államokban egy arizonai testület, mely a szerencsejáték-szenvedéllyel foglalkozik, egy hosszú ideig tartó vizsgálat eredményeként kiadott egy tanulmányt, mely megerősítette, hogy a szerencsejáték rabjai közül sokan kiskorukban kezdtek játszani úgy, hogy „kis összegekben fogadtak sporteseményeken, illetve kártyáztak a barátaikkal vagy a hozzátartozóikkal”. Egy másik beszámoló szerint „a gyerekek otthon folynak bele először a szerencsejátékba, rendszerint a családdal és a barátaikkal játszott kártyapartik által”. Ugyanez a beszámoló hozzáteszi, hogy „a szerencsejátékot űző gyerekek harminc százaléka még a tizenegyedik születésnapja előtt kezdett játszani”. Egy tanulmány megállapítja, hogy sok serdülőkorú szerencsejátékos bűncselekményeket követ el, vagy erkölcstelen életet él, hogy fedezni tudja a szenvedélyével járó kiadásokat (Why Do People Gamble Too Much​—Pathological and Problem Gambling). Milyen szomorú következményei vannak egy kezdetben ártatlannak tűnő elfoglaltságnak!

Mivel olyan világban élünk, amely már amúgy is túl sok csapdát és kísértést rejteget, miért tennénk ki magunkat szükségtelenül egy újabb veszélynek? (Példabeszédek 27:12). A szerencsejáték — függetlenül a fogadás összegétől és attól, hogy játszanak-e gyerekek — veszélyezteti a szellemiségünket, ezért el kell kerülnünk. Amikor keresztények társasjátékokat játszanak vagy kártyáznak kikapcsolódásként, tanácsosabb, ha csupán leírják az eredményeket, vagy egyszerűen csak szórakoznak, és nem tartják számon az állást. Azok a bölcs keresztények, akik törődnek a saját szellemiségükkel, valamint a barátaikéval és a családtagjaikéval, nem űznek szerencsejátékot, még kis összegekkel sem.

[Lábjegyzet]