Tévtanítás tévtanítást szül

„VIGYÁZZATOK” – írta Pál apostol azoknak a keresztényeknek, akik az i. sz. I. század második felében éltek. Mire figyelmeztette őket? „Valaki még netán zsákmányul ejt titeket a filozófia és üres megtévesztés által, ami emberek hagyománya szerint . . . való” (Kolosszé 2:8).

Pál figyelmeztetése ellenére néhány keresztény a II. század közepétől kezdve ókori filozófusok elgondolásaival próbálta magyarázni a hitnézeteit. Miért? Ezek a keresztények szerették volna, hogy a Római Birodalomban élő művelt emberek elfogadják őket, és így még többen térjenek meg.

Jusztinosz vértanú, az egyik legismertebb ilyen keresztény, abban hitt, hogy Isten Szószólója már jóval azelőtt kinyilatkoztatta magát a görög filozófusoknak, mielőtt Jézusként a földre jött volna. Jusztinosz és a hozzá hasonlóan gondolkodó tanítók szerint a kereszténységet a filozófia és a mitológia tette igazán egyetemes vallásformává.

A Jusztinosz vértanú által vallott kereszténység egyre több hívet vonzott. Ám az egyik tévtanítás elfogadása újabb tévtanításokhoz vezetett, és végül olyan tanítások láttak napvilágot, melyeket ma széles körben keresztény tantételnek tartanak. Hogy feltáruljon, mi az igazság ezekkel a tévtanításokkal kapcsolatban, vesd össze a következő forrásművek idézeteit azzal, amit a Biblia valóban tanít.