A bibliai időkben nagyon sok datolyapálma (Phoenix dactylifera) volt Izraelben és a környező területeken. A leírások szerint pálmák zöldelltek a Galileai-tenger partvidékén, valamint a Jordán forró völgyének az alsó szakaszán. Különösen sok volt belőlük Jerikó környékén, melyet „a pálmafák városának” is neveztek (5Mó 34:3; Bí 1:16; 3:13; 2Kr 28:15). A datolyapálma 30 m magasra is nőhet. Az ágai, vagyis a pálmalevelek 3-5 m hosszúak is lehetnek. A zsidók pálmaleveleket gyűjtöttek össze az örömteli lombsátorünnep idején (3Mó 23:39–43; Ne 8:14, 15). Az, hogy az emberek pálmaágakkal üdvözölték Jézust mint Izrael királyát, nyilván azt fejezte ki, hogy dicsérik őt, és alárendelik magukat az uralkodói hatalmának (Jn 12:12, 13). A Jel 7:9, 10-ben szereplő nagy sokaság tagjait hasonlóképpen úgy mutatja be a Biblia, mint akiknek pálmaágak vannak a kezükben, ami arra utal, hogy a megmentést Istennek tulajdonítják és a báránynak.