Azok a héber és görög szavak (héb.: ʼé·zóvʹ; gör.: hüszʹszó·posz), melyeket sok bibliafordítás „izsóp”-nak fordít, többféle növényre is utalhatnak. A képen a szír szurokfű (Origanum maru; Origanum syriacum) látható. Sok tudós szerint a héber szó alatt erre a növényre kell gondolni. Ez az ajakosak családjába tartozó növény nagyon elterjedt a Közel-Keleten. Kedvező körülmények között eléri az 50-90 cm-es magasságot. A Bibliában az izsóp gyakran a tisztasággal van összefüggésben (2Mó 12:21, 22; 3Mó 14:2–7; 4Mó 19:6, 9, 18; Zs 51:7). A Keresztény görög iratokban csak kétszer szerepel az „izsóp” szó. A Héb 9:19 a régi szövetség életbelépéséről ír, és ebben a szövegkörnyezetben nyilván ugyanarra a növényre utal, mint a Héber iratokban. A Jn 19:29 azt írja, hogy „izsópszárra” tettek egy savanyú borral átitatott szivacsot, és Jézus szájához emelték. A tudósoknak eltérő véleményük van arról, hogy milyen növényre utalhat ebben a szövegkörnyezetben a görög hüszʹszó·posz szó. Egyesek szerint a szír szurokfűnek nincs olyan hosszú szára, hogy Jézus szájához lehetett volna emelni vele egy szivacsot, így a görög szó egy másik, hosszabb szárú növényre, talán a durrára utal, mely a ciroknak (Sorghum vulgare) egy fajtája. Mások mégis azt állítják, hogy az izsóp a szír szurokfű. Ők azt feltételezik, hogy egy köteg szurokfüvet ráerősítettek egy „nádszálra”, melyről Máté és Márk beszél (Mt 27:48; Mr 15:36).