Fiatalok kérdezik:

Miért vagyok a testsúlyom megszállottja?

„Fékevesztett küzdelem dúl a fejemben. Az egyik énem enni akar, a másik azonban elveti az evést, mert attól fél, hogy elhízom” (Jaimee).

MITŐL félsz a legjobban? Sok lány habozás nélkül ezt válaszolná: a hízástól. Egy közvélemény-kutatás feltárta, hogy a mai fiatal nők az atomháborúnál, ráknál, sőt még szüleik elvesztésénél is jobban félnek attól, hogy magukra szednek néhány kilót!

Előfordul, hogy a testsúllyal kapcsolatos aggodalmak döbbenetesen fiatal korban kezdődnek. Már sokan a tizenéves kor alatti lányok közül is összejárnak, és a kövérségről tárgyalnak, vagyis olyan társalgásba merülnek, amelyben mindannyian becsmérlik a testüket, mondja dr. Catherine Steiner-Adair. Magától értetődik, hogy ez több mint csupán beszélgetés. Egy felmérés szerint, amelyet 2379 lánnyal készítettek, gyakorlatilag 40 százalékuk próbál lefogyni. A megkérdezettek mindössze kilenc-tíz évesek voltak!

Időközben sok ilyen fiatalt divatos fogyókúrák keríthetnek hatalmukba. Ami még ennél is rosszabb, egyesek odáig juthatnak, ahová a 20 éves Jenna. Ez a 160 centiméter magas lány összesen 40 kilogramm! „Egyszerűen nem akarok enni — jelenti ki Jenna. — A legnagyobb gondom az, hogy három éven át próbáltam fogyni, s ha eszem, akkor egy hónap alatt visszahízok mindent.”

Talán megérted Jenna érzéseit. Meglehet, hogy már te is szerettél volna vékonyabb lenni, hogy a lehető legjobban nézz ki. Természetesen nincs abban semmi rossz, hogy érdekel a külsőd. Jenna számára azonban a vékonyság iránti vágy majdnem az életébe került. Hogyan?

Éhhalál

Jenna egy súlyos táplálkozási zavarral, az anorexia nervosával küzd. A bevezetőben idézett Jaimee úgyszintén. Ezek a lányok egy időben szó szerint halálra éheztették magukat, s nem ők az egyedüliek. Felmérték, hogy minden száz lány közül egy anorexiában szenved. Vagyis ez több millió fiatal nőt érint — talán még olyan valakit is, akit ismersz!a

Az anorexia elég ártatlanul kialakulhat. Egy fiatal lány látszólag ártalmatlan fogyókúrába kezd, talán azért, hogy csupán egy-két kilót leadjon. Amikor azonban eléri célját, nincs megelégedve. „Még mindig túl kövér vagyok!” — mondja, ahogy rosszallóan a tükörben méregeti magát. Tehát elhatározza, hogy lead még egy-két kilót. Azután megint csupán egy-kettőt. Majd még egy-két kilót. Ezzel a szokás kialakult nála, s az anorexia magvai táptalajra találnak.

Természetesen nem mindenki anorexiás, aki fogyókúrázni kezd. Egyeseket jogosan aggaszt a súlyuk, s számukra előnyös lehet, ha leadnak néhány kilót. Sok lány azonban eltorzult képet alkot a saját testéről. Az FDA Consumer című folyóirat a testről látott eltorzult képet ahhoz hasonlítja, mint amikor valaki a vidámparki elvarázsolt kastély tükrébe néz. „Kövérebbnek látja magát, mint amilyen valójában” — mondja a folyóirat.

Tehát az anorexiás személy betegesen fél a hízástól, még akkor is, ha már csont sovány. Talán kényszert érez arra, hogy testmozgást végezzen, nehogy felszedjen akár egy kilót is, s egy nap többször is ellenőrzi magát a mérlegen, hogy lássa, nem „esett-e vissza”. Ha eszik, csupán parányi adagokat vagy egyáltalán semmit. „Mindennap az anyukám készítette uzsonnával indultam iskolába, s majdnem minden nap ki is dobtam azt — mondja Heather. — Hamarosan annyira hozzászoktam ahhoz, hogy nem eszem, hogy már akkor sem tudtam enni, amikor akartam. Nem éheztem meg.”

Eleinte a Heatherhez hasonló anorexiások feldobottak attól, ahogy látják, hogy eltűnnek róluk a kilók. Ám a megfelelő táplálék hiánya végül megköveteli a magáét. Az anorexiás személy álmos és fásult lesz. Az iskolai munkája hanyatlani kezd. Menstruációs ciklusai elmaradhatnak.b Pulzusszáma és vérnyomása vészesen alacsonyra csökkenhet. Az anorexiás azonban egyáltalán nincs tudatában a veszélynek. Valójában az egyetlen veszély, amit felfog, az az, hogy visszahízza a leadott kilókat — akár egyetlen egyet is.

Az anorexia azonban nem az egyetlen táplálkozási zavar, és nem is a legelterjedtebb. A bulimia nervosa olyan betegség, amely háromszor annyi lányt érint, mint az anorexia. Azután ott van még a kényszeres túlevés, amely szorosan kapcsolódik a bulimiához. Vegyük szemügyre közelebbről ezeket a betegségeket.

A titkolt betegség

„Az egyik barátnőm nemrégiben bevallotta nekem, hogy ételt csen el, majd titokban megeszi. Azután szándékosan kiöklendezi magából. Azt mondja, hogy két éve csinálja ezt.” Egy folyóirat tanácsadói rovatának író fiatal ezekkel a szavakkal fogalmazza meg a bulimiaként ismert táplálkozási zavarra jellemző tüneteket.

A bulimiás személy rövid idő alatt hatalmas mennyiségű ételt fal be. Majd megszabadítja testét a megevett ételtől, gyakran azáltal, hogy saját maga idéz elő hányást.c Természetesen a gyomor ilyen kiürítésének a gondolata is visszataszítónak tűnhet. Nancy J. Kolodny, szociális munkás azonban ezt írja: „Minél többször van falási rohamod, és minél többször üríted ki magadból a táplálékot, annál könnyebb lesz ez a szokás. Azokat a korai érzéseidet, hogy visszatetszőnek tartod ezt a szokást, vagy hogy félelem alakul ki benned, gyorsan az a kényszer váltja fel, hogy megismételd ezeket a bulimiás szokásokat.”

Az anorexiáról és a bulimiáról azt mondják, hogy „ugyanannak az éremnek a két oldala”. Míg a tüneteik ellentétesek, mindkét zavart a táplálkozással való megszállott foglalkozás táplálja.d Az anorexiával szemben viszont a bulimiát sokkal könnyebb titokban tartani. Végső soron a falási rohamok nem engedik, hogy a beteg lefogyjon, az ürítés pedig nem engedi, hogy meghízzon. Ezért a bulimiás beteg valószínűleg se nem kövér, se nem sovány, étkezési szokásai pedig elég normálisnak tűnhetnek mások előtt. „Kilenc éven át, naponta négy-öt alkalommal voltak falási rohamaim és hánytam ki mindent . . . Senki sem tudott a bulimiámról, hiszen gondosan olyan külszín mögé rejtettem, amely azt mutatta, hogy el tudom látni a feladataimat, boldog vagyok, és átlagos a testsúlyom” — mondja egy Lindsey nevű nő.

Valamelyest más a helyzet azonban azzal a személlyel, aki kényszeres túlevésben szenved. A bulimiáshoz hasonlóan ő is nagy mennyiségű ételt eszik meg egyszerre. Egy könyv, a The New Teenage Body Book ezt mondja: „Mivel a falási roham anélkül lép fel, hogy ürítés követné, a kényszeres túlevő az enyhe vagy a komoly túlsúlyosságtól kezdve akár még elhízott is lehet.”

Veszélyezteti az egészséget

Mind a három táplálkozási zavar komolyan veszélyeztetheti az egészséget. Az anorexia súlyos alultápláltságot eredményezhet, sok esetben pedig (egyesek 15 százalékra becsülik) halálos kimenetelű lehet. A falási rohamok, akár ürítés követi azt, akár nem, kockázatosak lehetnek az egészségedre. Az elhízás idővel életveszélyes szív- és érrendszeri megbetegedések, cukorbetegség vagy még a rák bizonyos fajtáinak a kialakulásához is vezethet. Az önhánytatás megrepesztheti a nyelőcsövet, a hashajtókkal és vizelethajtókkal való visszaélés pedig szélsőséges esetekben szívmegállást idézhet elő.

A táplálkozási zavaroknak van azonban egy másik vonatkozásuk is, amelyet figyelembe kell venni. Azok, akik anorexiában, bulimiában vagy kényszeres túlevésben szenvednek, általában boldogtalanok. Hajlamosak az alacsony önbecsülésre, s valószínűbb, hogy szorongástól és depressziótól szenvednek. Világos tehát, hogy segítségre van szükségük. De hogyan lehet segíteni a táplálkozási zavarban szenvedőknek megszabadulni attól, hogy megszállottan törődjenek a testsúlyukkal? Erre a kérdésre e sorozat egy későbbi cikkében fogunk válaszolni.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 14. oldalon]

Torzult kép a testről

A legtöbb súlya miatt aggodalmaskodó lánynak egyáltalán nincs rá oka, hogy így tegyen. Egy tanulmány kimutatta, hogy az 5 és 17 év közötti lányok 58 százaléka hitte magáról, hogy túlsúlyos, holott mindössze 17 százalékuk volt az. Egy másik tanulmány szerint pedig a normálisnál valóban kisebb súlyú nők 45 százaléka gondolta azt magáról, hogy túl nehéz! Egy kanadai felmérés megállapította, hogy abban az országban a nők 70 százalékának figyelmét teljesen leköti a súlya, 40 százalékuk pedig jojófogyókúrázik — amely abból áll, hogy lefogy valamennyit, majd ugyanazt visszahízza.

Világos tehát, hogy a testről alkotott torzult kép arra indíthat néhány lányt, hogy túlzottan aggódjon valami miatt, ami valójában nem is gond. „Van egy olyan barátnőm, aki nagy adagban szed fogyasztótablettákat, és ismerek néhány lányt, aki anorexiás” — mondja Kristin, aki 16 éves. Majd hozzáfűzi: „A legnagyobb erőfeszítéssel sem lehet őket kövérnek nevezni.”

Az FDA Consumer című folyóirat tehát jó okkal írja ezt a javaslatot: „Ahelyett, hogy fogyókúrázna, mert »mindenki« ezt teszi, vagy mert nem olyan vékony, mint amilyen szeretne lenni, először inkább tudakolja meg egy orvostól vagy táplálkozástani szakembertől, hogy valóban súly- vagy zsírfeleslege van-e korához és magasságához képest.”

[Kép a 15. oldalon]

Sok olyan személy aggódik a súlya miatt, akinek nincs rá oka