Az igazság és a hit diadalmaskodik
JEHOVA TANÚI eltökélték magukban, hogy Istent fogják imádni „szellemmel és igazsággal” (János 4:23, 24). De az így hirdetett bibliai üzenet feltárja a tévelygést is. Ezért Pál apostollal együtt azt kérdezik: „Vajon azzal lettünk ellenségetekké, hogy az igazságot hirdetjük?” (Galata 4:16). Természetesen nem! Jehova Tanúi szeretik feleberátaikat, és azt szeretnék, ha ők is élvezhetnék azt a szellemi szabadságot, amelyre az igazság által lehet eljutni (János 8:32).
Jehova Tanúi ezenkívül szilárd elhatározással meg akarják őrizni erős hitüket, és az igazságot akarják hirdetni, még ha üldözéssel kell is szembenézniük emiatt. A Pangiban élő alázatos keresztények hite konkrétan azt bizonyítja, hogy Jehova segítségével Isten szolgái mindvégig meg tudják őrizni feddhetetlenségüket. Lehet, hogy ez a mindvégig való hűség a dolgok e gonosz rendszerének a végéig vagy saját életük végéig való hűséges kitartást jelent, amit ilyen kegyetlen, vallás által szított üldözés révén kénytelenek elviselni (Máté 24:13).
A cselekvő hit
De nemcsak azok tanúsítottak igaz hitet, akiket Kivu tartományban az igazság iránti szeretetük miatt meggyilkoltak. Itt van például Bingimeza Bunene testvérnő, akinek két fiát: Malala Ramazanit és Akilimali Walugabát meggyilkolták Pangiban. Férje a törzs vénei rábeszélésére részt vett unokaöccsének, Amisi Melendének a meggyilkolásában. A testvérnőt az egész család, férjét is beleértve, elhagyta, amikor két fiát és unokaöccsét meggyilkolták. Számára a zsoltáros szavai jelentették az egyedüli vigaszt: „Ha saját apám és saját anyám elhagynának, Jehova még akkor is felemel engem” (Zsoltárok 27:10). Hittestvérei nagy szeretettel körülvették és megvigasztalták és emlékeztették arra, milyen csodálatos is a feltámadási reménység.
Ennek a testvérnőnek a férje, Ramazani Musombwa, unokaöccse meggyilkolásában nyújtott bűnrészességért börtönbe került, de aztán kiszabadult. Később beismerte, mennyire nagy hatással volt rá felesége bátor kiállása, és a testvérek szeretete, amelyet felesége és a hátramaradt menyei iránt tanúsítottak. Igen sajnálja a történteket. Jelenleg együtt megy feleségével Jehova Tanúi összejöveteleire. Mivel teljesen megváltozott a magatartása, ezért sok rosszindulatú megjegyzés és bántás éri, de elhatározta szívében, hogy mostantól fogva Jehovát szolgálja.
A többi özvegyen maradt fiatal testvérnőket is elhagyták családtagjaik, ugyanis féltek a Kimbilikititől jövő haláltól. Ezek a fiatal testvérnők szilárdan megálltak az igazságban és nem tagadták meg Jehovába vetett hitüket. Hittestvéreik befogadták őket, és tapasztalták azt, amit Jézus ezekkel a szavakkal jövendölt meg: „Bizony, mondom néktek: senki nincsen, aki úgy hagyta el házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy földjeit énértem és az evangéliumért, hogy ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet” (Márk 10:29, 30, Ökumenikus fordítás).
A hit és az igazság diadalmaskodott
Ma Pangiban Jehova Tanúinak életkörülményei ismét visszatértek a normális kerékvágásba. Azok az özvegyen és árván maradottak, valamint azok az érdeklődők, akik kénytelenek voltak elmenekülni más falvakba vagy városokba, visszatértek saját otthonaikba. Jehova Tanúi újra hirdetik a Királyság-üzenetet, mégpedig megújuló buzgalommal és elszántsággal. Bár sok nehézségen mentek át, de úgy éreznek, ahogy Pál mondja, hogy „az Úrban levő testvérek közül a legtöbben — bilincseimen felbuzdulva — egyre bátrabban és félelem nélkül szólják az Isten szavát” (Filippi 1:14).
Természetesen még mindig szomorúan gondolunk azokra a hűséges keresztény testvéreinkre, akiket a pangii gyülekezetből meggyilkoltak. De elnöklő felvigyázóként már ott van egy másik úttörő, és Jehova Tanúi ott, Afrika szívében, továbbra is bizalommal vannak Isten szeretete iránt, amely Krisztusban irántuk is megnyilvánul, ahogy Pál kifejezte: „Ki választ el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, szorongattatás, vagy üldözés, éhezés vagy mezítelenség, veszedelem vagy fegyver? . . . Ellenkezőleg, mindezekből teljesen győztesként kerülünk ki őáltala, aki szeretett bennünket” (Róma 8:35-39).
De felvetődik a kérdés: Miért engedte meg Jehova e hűséges tanúinak a meggyilkolását? A mai erőszakos világban testvéreink sok esetben tapasztalták Jehova Isten védelmét. Ezek egyértelműen tanúsítják, hogy Jehova képes átmenteni őket a „nagy nyomorúságon” (Máté 24:21; Ésaiás 26:20). De Jézus a János 16:1–3-ban azt is kijelentette, hogy lesznek majd olyan esetek is, amikor Isten megengedi majd, hogy az ellenségek elmenjenek egészen addig a pontig, hogy egyeseket Jehova Tanúi közül meg is öljenek. Ilyen esetekben — és erre példa a Kivu tartományban élő testvérek feddhetetlensége is — a feddhetetlenség megőrzése bizonyságul és bizonyítékul szolgál arra, hogy Isten szolgái eltökéltségüknél fogva feddhetetlenségüket megőrzik mindhalálig (Jób 27:5; Példabeszédek 27:11).
Ne felejtsük el azt sem, milyen nagyszerű tanúskodás született abból, amikor az első században Istvánt megkövezték (Cselekedetek 8:1–8). Könnyen lehet, hogy ez a szörnyű tömegmészárlás sok Rega törzsbelit és más zaireit, sőt a világon másutt élő embert is arra késztet majd, hogy komolyan megvizsgálják a bibliai igazságokat. Milyen boldogok lesznek Jehova Tanúi, ha segítségére lehetnek az őszinte szívű embereknek, hogy megszabaduljanak az olyan babonaságtól és félelemtől, amely a Kimbilikiti–féle valláshoz kapcsolódik. És milyen szabadságnak fognak örvendeni mindazok, akik elfogadják Isten csodálatos igazságát!