A tettesek elnyerik büntetésüket
AMIKOR a tömegmészárlásról szóló hírek eljutottak Kinshasszába, a kormányhatóságok rögtön intézkedtek, hogy a bűnösök elnyerjék méltó büntetésüket. Ezért joggal érdemelnek dicséretet!
Rögtön katonákat küldtek ki a helyszínre teherautókkal. A tetteseket kézre kerítették, és a Kindui (Kivu) Kerületi Bíróság elé állítoták.
A per lefolytatása nem volt könnyű, mert a bírákat folyton fenyegették, és arra akarták rávenni, hogy hamis ítéletet hozzanak. Még a megvesztegetéstől sem riadtak vissza. Amikor az elmarasztaló ítélet megszületett, a bíróság kapott egy névtelen levelet, amelyben az állt, hogy maga Kimbilikiti fog rajtuk bosszút állni.
Érdekes módon a vádlottak a tárgyaláson kitartottak a mellett az állításuk mellett, hogy Kimbilikiti szellem, és ő hajszolta bele őket ebbe a gyilkosságba. A tárgyalás alatt Tumba bíró úgy intézkedett, hogy a tárgyalási teremben a Kimbilikiti-eszközök hallható távolságban legyenek. Úgy érvelt, hogy ha Kimbilikiti csakugyan szellem, az eszközök hangja nem lesz hatással a tárgyalóteremben levő regabeliekre. De amikor a kísérteties hangok felhangzottak, a tárgyalóteremben nagy mozgolódás támadt. A nők rémületbe esve szaladtak ki, félve attól, hogy Kimbilikiti megláthatja és esetleg megöli őket. A férfiak lehorgasztott fejjel, szégyenkezve távoztak a tárgyalóteremből, úgyhogy csak a vádlottak, a bíróság tagjai, és néhány szemlélő maradt ott, de ezek sem Rega törzsbeliek voltak. Újra csak bebizonyosodott, hogy Kimbilikiti babonaságon alapuló ostobaság, amely a regákat bilincsben tartja.
A kindui bíróság hat személyt halálra ítélt, mert a gyilkosságban bűnösnek találta őket. Többen viszont börtönbüntetést és pénzbírságot kaptak. Sőt, a bíróság kártalanítást is megítélt az özvegyen maradottak részére. (Az ítélet ellen fellebbezhettek. A fellebbviteli tárgyalás Bukavui [Kivu] másodfokú bíróság előtt folyt le.)
A hatóságok felelősségteljes eljárása Pál apostol szavait juttatja eszünkbe: „A felsőbb hatalom nem arra való, hogy elijesszen a jótettől, hanem a rossztól . . . Isten eszköze ugyanis, hogy végrehajtsa az ítéletet a gonosztevőn” (Róma 13:1–4, B.-D.). Jehova Tanúi ezután is ’végeznek könyörgéseket, imádságokat, közbenjárásokat és hálaadásokat mendenfajta emberért, királyokért, és minden magas állásban levőért, hogy továbbra is isteni önátadással és komolysággal teljes, nyugodt és csendes életet élhessenek’. Pál hozzáfűzte: „Ez jó és elfogadható a mi megmentő Istenünk szemében, aki azt akarja, hogy mindenfajta ember megmentésben részesüljön és az igazság pontos ismeretére jusson” (1Timótheus 2:1–4).
Meggyőződésünk, hogy a Pangiban történt események sok őszinte regabelit hozzásegítenek ahhoz, hogy „eljussanak az igazság pontos ismeretére”, és hogy megszabaduljanak a babonaságon alapuló félrevezetéstől”. Jehova Tanúi továbbra is keresik az ilyen és hasonló érzésű őszinte szívű embereket az egész világon. Annak pedig őszintén örülünk, ha a hitben járhatunk és elmondhatjuk a Királyság–igazságot minden igazságosságra vágyó személynek, legyenek azok akár Afrika legeldugodtabb helyein is.