Chile — Egyedülálló ország, egyedülálló kongresszus

EZRÉVEL és tízezrével jöttek Santiagóba, Chile fővárosába. Még a több mint négymilliós lakosú városban is feltűnő volt ez a tömegáradat — ezek a látogatók mind kék kitűzőt viseltek, amely hirdette Jehova Tanúi 1993-as „Isteni tanítás” kongresszusát.

A messzi Japánból négyszáznál is többen jöttek, az Egyesült Államokból pedig több mint hétszázan. A szomszédos Argentínából repülővel és autóval ezren felül érkeztek. A La Tercera napilap ezt mondta el a kongresszus utáni jelentésében: „Fehér, barna, »sárga« és fekete arcok adták bizonyítékát annak, hogy különböző rasszokat és nemzetiségeket képviselnek a Nemzeti Stadionban. Ráadásul a Mexikóból, Brazíliából, Peruból, Bolíviából, Venezuelából, Spanyolországból és Japánból érkező férfiak és nők kitűntek jellegzetes öltözékükkel.” Küldöttek érkeztek Ausztráliából, Belgiumból, Franciaországból, Hollandiából, Kanadából, Nagy-Britanniából, Németországból, Svájcból, Paraguayból, valamint szinte minden más dél-amerikai országból. Több mint 4500 külföldi látogató özönlött Santiagóba az 1993. november 15-ei héten. Ezenfelül még ott volt az a 30 000 chilei Tanú, akik nagy távolságokat tettek meg, hogy eljussanak Santiagóba. Miért történt mindez?

Chile — egy egyedülálló ország

Tudod, földrajzi értelemben Chile nagyon különleges ország. Mi teszi jellegzetessé és egyedülállóvá? Vess egy pillantást a térképre, és egy olyan országot fogsz látni, amely több mint 4310 kilométer hosszú, mégis kevesebb mint 440 kilométer a legnagyobb szélessége. Valójában átlagos szélessége csak 180 kilométer. A főváros, Santiago körülbelül az ország közepén található. Ezek a tényezők azt jelentik, hogy sok chilei Tanúnak kellett több száz kilométert utaznia családjával együtt, hogy eljusson a nemzetközi kongresszusra — sok esetben a korlátozott gazdasági eszközök ellenére. Mégis ezrével érkeztek mosolygó arccal.

Chile változatosságokban gazdag ország, amely az északi sivár Atacama-sivatagtól a Santiago körül elhelyezkedő terület dús szőlőskertjeiig és egészen délig terjed, ahol az erdőkkel tarkított Andok belenyúlik a Csendes-óceánba. Legvégül ott vannak a gleccserek és fjordok, amelyek a déli sarkvidéknél végződnek.

A külföldi látogatókat lenyűgözte Santiago városa. Az egyik küldött ezt így fejezte ki: „Mély benyomást keltő volt az állandó nyüzsgés, de azért az emberek mégis kedvesek és barátságosak voltak. Az életben eddig még sosem láttam ilyen sok buszt az utcán. A busztársaságok tucatjai versengtek az utasokért. Mindenhol kis taxik siettek. Az egyetlen negatív tényező a környezetszennyezés volt. Ennek enyhítése végett Santiagóban érvényben van egy szabály, miszerint az autók felváltva kimaradnak a forgalomból a hét egyik napján körforgásszerűen, amelyet a rendszámtáblájuk határoz meg. Egy másik érdekes vonás — fűzte hozzá — a rendesen öltözött iskolások, mind iskolai egyenruhában kivétel nélkül. Itt természetesen nem volt versengés vagy környezettől jövő nyomás, hogy a legújabb divatú ruhájuk és sportcipőjük legyen! És egyikük sem nézett ki hanyagnak.”

A külföldi látogatók forró üdvözlése

Az „Isteni tanítás” program november 18-án, csütörtökön kezdődött. A külföldi küldöttek meg voltak lepve, amikor megérkeztek az Estadio Nacional labdarúgó-stadionba. Buszaiktól a stadionig vezető 270 méteres úton keresztüljutottak a szorosan egymás mellett sorfalat álló chilei Tanúk — férfiak, nők és gyermekek — között, akik mind üdvözölni akarták az idelátogató testvéreket és kezet akartak fogni velük. Sokan még egyszerű angol kifejezéseket is megtanultak azért, hogy azt mondhassák: „Üdvözlünk Chilében!” Az ezt követő négy nap alatt sok barátság jött létre a nyelvi korlátok ellenére. A fényképezőgépek és a videokamerák túlóráztak. Ezrek cseréltek ajándékokat, nevet és címet.

Elsöprő számadatok

Ezen kongresszus lehetséges csúcsközönsége úgy tűnt, hogy 60 000 fő körül lesz — 44 000 chilei Tanú, 4500 látogató és még az érdeklődő személyek. Képzeld el a meglepetést, amikor a jelenlevők száma csütörtökön és pénteken már jóval több volt mint 50 000. Szombaton a tömeg tovább nőtt a délelőtti 67 865 főről délután 70 418 főre. Vasárnap délelőtt, amikor a programban szerepelt az a dráma, amely néhány olyan problémával foglalkozott, mellyel a Tanúknak kell szembenézniük napjainkban, a jelenlevők csúcslétszáma 80 981 volt! A stadion teljesen megtelt, és több százan hallgatták kint a hangszórókat. Ez volt az egyik olyan tényező, amely egyedülállóvá tette a kongresszust — ezen vettek részt a legtöbben azon kongresszusok közül, amelyeket az egész világon tartottak az „Isteni tanítás” kongresszussorozatban. Ez meglepte a chilei Tanúkat is, és jelezte a gyülekezeteik lehetséges fejlődését és növekedését a közeljövőben.

Az elektromos eredményjelző táblát felhasználták, hogy bejelentsenek minden előadást spanyolul és angolul. Még azt is mutatta, amikor a hallgatóság tapsolt! A befejezésnél búcsúzó feliratok jelentek meg rajta különböző nyelveken, beleértve a franciát, hollandot, japánt és németet.

A keresztelkedés vonzza a médiát

Ilyen látványos esemény nem kerülhette el a chilei média figyelmét. A lapokban, a rádióban és a televízióban mindennap kiváló volt a sajtóvisszhang. Különösen a tömeges megkeresztelkedéssel kapcsolatban, melyet szombaton tartottak. Tizenkét kis medencét állítottak fel a labdarúgópálya egyik végében. A keresztelkedési beszéd alatt a jelöltek százai álltak fel, hogy kifejezzék döntésüket: Jehova Isten szolgálata által Krisztus példáját fogják követni. Az előadás, az ima és az ének után 24 testvér fehér sortban és pólóban elfoglalta helyét, kettesével minden medencénél. Női segítők is jöttek. Ezek után az öltözőkből feltűntek az első jelöltek, és kimentek a pályára, a férfiak az egyik oldalon, a nők a másikon. Mintha két, véget nem érő sor vette volna útját a medencék felé. Minden rendezett volt, a fotóriporterek is elfoglalták helyüket. A megkeresztelkedés egy órán belül véget ért — 1282 új Tanú, keresztény szolga részesült vízalámerítésben, Jézus példáját követve.

Színpompás búcsú

Az időjárás egész héten kitűnő volt. Ez elvégre Chilében a tavasz ideje, amikor nem várnak esőt. Vasárnap a hőmérséklet megközelítette a harminc fokot. Majdnem minden család hozott magával esernyőt vagy napernyőt, védelmül a tűző nap ellen. A színes napernyők ezrei virágokon üldögélő pillangóseregre emlékeztették az embert. A záróelőadást öt óra körül fejezték be. Az ének és az ima után alig mozdult bárki is. Senki sem akarta, hogy véget érjen a kongresszus. Egyszer csak csoportok Királyság-énekeket kezdtek énekelni; a tapshullám a stadion egyik végétől a másikig terjedt; zsebkendőket lobogtattak és a napernyőket egyszerre forgatták. Megható jelenet volt — a stadion, háttérben az Andok-hegységgel, telve boldog, szerető keresztényekkel, akik hálát éreztek az „Isteni tanításért”, amely megváltoztatta életüket.

A vasárnapi program alatt két nagytestű chilei madár, két queltehue, vagyis chilei bíbic kóborolt végig a pályán időnként néhány rovart vagy magot eszegetve. Időről időre megszakították a programot rekedt kiáltásaikkal. A befejező előadás alatt, mintha érezték volna, hogy befejeződik a program, lassan felszálltak, körözve emelkedtek feljebb, majd elrepültek. Nem kétséges, vissza fognak térni, ahogy Jehova Tanúi is boldogok lesznek majd, amikor visszatérnek ebbe a stadionba egy másik évben, hogy megosszák örömüket és hitüket Chilében (un país singular), ebben az egyedülálló országban.

[Képek a 17. oldalon]

Több mint 80 000 személy vett részt a kongresszuson Santiagóban

[Egész oldalas kép a 18. oldalon]