Zanzibár — A „fűszersziget”

AZ ÉBREDJETEK! KENYAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

AFRIKA közép-keleti tengerpartjától harmincöt kilométerre fekszik Zanzibár szigete. Zanzibár, melyet az Indiai-óceán meleg, kék vizei vesznek körül és fehér partok szegélyeznek, valamint dimbes-dombos tájak és a passzátszelekben hajladozó pálmafák díszítenek, valóban festői sziget. Noha viszonylag kicsi — 85 kilométer a legnagyobb hossza és 39 kilométer a szélessége —, jelentős szerepet játszott Afrika történelmében.

Századokon át perzsák, arabok, indiaiak, portugálok, britek, ázsiaiak, észak-amerikaiak és természetesen a szárazföldről afrikaiak látogatták meg Zanzibárt. A főbb vonzerő akkor a hasznot hajtó rabszolga-kereskedelem volt. A kereskedők és a felfedezők szintén itt töltötték fel készleteiket. A XIX. században Afrika európai származású felfedezőinek a többsége tényleg „átutazott” ezen a szigeten! Nem csoda, ha „Afrika kapujának” kezdték hívni.

A szegfűszeg és felhasználása

Omán szultánja, Szájed Szaíd elhagyta perzsa-öbölbeli otthonát és Zanzibáron telepedett le az 1800-as évek első felében. A sziget uralkodójaként elrendelte, hogy az arab ültetvénytulajdonosok hagyják abba a kókuszdió termelését és inkább egy sokkal jövedelmezőbb növényt termesszenek: szegfűszeget. Élete végére a szegfűszegből befolyó hasznot csak a rabszolga- és elefántcsont-kereskedelem haszna múlta felül. Ezért amikor eltörölték a rabszolga-kereskedelmet, Zanzibár „fűszerszigetként” vált ismertté. Ma a világon a szegfűszeg fő forrása.

A szegfűszeg valójában egy trópusi örökzöld növény megszárított bimbója. A fa tudományos neve Eugenia caryophyllata. Zanzibáron az átlagos méretű fa körülbelül 9 méter magas. A bimbókat általában akkor aratják le, amikor vörösesbarna színűek és megközelítőleg 1,3 centiméter nagyok. Egy egészséges fa közel 34 kilogramm bimbót képes teremni. Az aratás után kiteszik a bimbókat, hogy megszárítsák azokat a forró trópusi napon.

Jó illata és pikáns íze miatt a szegfűszeget elsősorban a főzésnél hasznosítják. A hús- és a zöldségételek ízét gyakran kiemeli a szegfűszeg. Vagy darabosra összetörhetsz négy-öt bimbót, beledobhatod a forró vízbe, és készíthetsz egy fűszeres teát! Egy hideg téli napon pedig a vörösbor felfrissítő itallá válhat, ha felmelegíted és egy kis szegfűszeget adsz hozzá. Egyesek szegfűszeget használnak a fürdőszoda illatosítására azáltal, hogy körülbelül húsz darab szegfűszeget belenyomnak egy narancsba és közel egy hétre kiakasztják. A fogorvosok helyi érzéstelenítőként használják a szegfűszeg olaját, hogy enyhítsék a fogfájást. A szegfűszeget a szájvizekhez és parfümökhöz is használják. Nem csoda, hogy ez a kicsiny sziget híres a fűszerterményéről!

Az emberek

Zanzibár igazi „fűszerét” a helyi emberek jelentik. Abban a pillanatban, hogy a szigetre teszed a lábad, melegen üdvözölnek a zanzibári emberek. Elég nyugodtnak látszanak és időt fordítanak egymásra. Mialatt beszélgetésbe elegyednek, ismételten kezet rázhatnak, talán háromszor-négyszer is tíz perc leforgása alatt. Akaratlanul is így reagálnak bármilyen humorosnak hangzó dologra.

Ha látogatást teszel egyikük otthonában, akkor a jól ismert vendégszeretetüket fogod élvezni. A vendégnek mindig a legjobbat kell adni. Ha váratlanul érkezik, étkezéskor, nem kérdés: csatlakoznia kell és ennie megelégedésig. Ez a vendégszeretet a bibliai időket idézi. (Vö. 1Mózes 18:1–8.)

A zanzibári emberek megjelenésükben is színesek és egzotikusak. A nők buibuit viselnek — egy ujjatlan köntöst, mely a fejtől a bokáig beborítja őket —, amikor a nyilvánosság előtt mutatkoznak. Érdekes, hogy erre nyugati stílusú ruhát is felvehetnek. Ami a férfiakat illeti, őket kanzuban lehet látni, amely egy fehér vagy pasztellszínű bő felsőruha. Kofiát — fonott kalapot — hordanak.

Ha egy személy végigsétál Zanzibar város — melyet Kővárosnak hívnak — történelmi negyedén, akkor úgy érzi, mintha visszament volna az időben. Az utcák és a sikátorok útvesztőjében nincsenek járdák. Számos üzlet bejárata közvetlenül az utcára nyílik! Ezután ott van a sok utcai kereskedő, mint például az, aki Kahawát árul, amely gyömbérrel ízesített, édes arab kávé.

A szavak és a fényképek sem festik le azonban megfelelően Zanzibár szépségét. „Fűszersziget” hírnevére több értelemben is rászolgált.

[Térkép a 16. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

ZANZIBÁR

[Kép forrásának jelzése a 17. oldalon]

Afrika és a peremvidék térképe: The Complete Encyclopedia of Illustration/J. G. Heck