Mostohacsalád sikeres kialakítása

MENYEGZŐJE napján Félix egyszerre szülő lett. Feleségének előző házasságából született kislánya most hétéves. Még aznap, egy későbbi időpontban, új mostahalányával sétálva, szörnyülködve hallotta, milyen ocsmányul beszél a kislány. Amikor kedvesen megpróbálta őt helyreigazítani, a kislány haragos szavai szinte fejbe ütötték: „Tudd meg, te nem vagy az apám!” Félix keresztényi szellemben olyan családot szeretett volna kialakítani, amely dicsőségére szolgált volna Annak, akinek „minden család a nevét köszönheti”. De most az a nagy érzelem, amellyel új mostohalányát szerette volna kezelni, hirtelen lelohadt (Efezus 3:15).

A múltban rendszerint olyanok kötöttek új házasságot, ahol valamelyik társ meghalt. Így jöttek létre a vegyes családok. Ma viszont, „ezekben az utolsó napokban”, a válások annyira megszaporodtak, hogy emiatt rengeteg mostohacsalád jön létre (2Timótheus 3:1–5). Miért? Mert az elváltak közel 80 százaléka egyszerre nem is egy gyermeket hoz az új házasságba. Ráadásul az olyan házasságok sem ritkák, ahol valamelyik társnak házasságon kívül született gyermekei vannak. A Stepfamily Foundation (Mostohacsalád Alapítvány) szerint 1990-re az Egyesült Államokban az újból házasságra lépő személyek számaránya nagyobb lesz, mint az egyszer házasulóké; így a mostohacsalád-típus lesz az uralkodó jellegű családi forma. A mostohacsaládnak azonban megvannak a maga sajátos problémái.

Más helyzet

Míg az első házasságokban rendszerint a házastársak éretlensége okozza a legtöbb nehézséget, a második házasságokban a gyermeknevelés jelenti a legfőbb gondot. Óriási feladatnak bizonyul az új szülő számára, hogy megszerezze azoknak a gyermekeknek a szeretetét és megbecsülését, akikhez semmilyen vérségi kötelék nem fűzi, akik őt esetleg betolakodónak látják. A vér szerinti szülőnek úgy kell megtanulni a hitvestársát szeretni, hogy közben ne idegenítse el magától sem a saját, sem a házastársa gyermekeit. És ha a mostohacsalád különböző nemű gyermekekből áll, vagy ha a férj egy mostohalányt vállal el, ezzel a lehetséges feszültség még jobban növekszik, mert fennál a lehetőség a nemi erkölcstelenségre is. A mostohacsaládok 25 százalékában előfordul családon belüli erkölcstelen nemi viszony, közlik a hivatalos adatok (1Korinthus 6:9, 10).

A mostohagyermekek is gyakran szembetalálják magukat az érzelmi skála minden megnyilvánulásával: például elutasítás, féltékenység, neheztelés és lojalitás konfliktusokkal. A válás, vagy az egyik szülő tragikus elvesztése lelki sérülést vált ki, és ez az alkalmazkodást megnehezíti. Sajnos, hivatalos adatok tanúsítják, hogy minden tíz felemás családból több mint négy végződik válással már az első öt évben. Ennek ellenére, ki lehet alakítani boldog mostohacsaládot. De hogyan?

Alap a nehézségek rendezésére

„Ha Jehova nem építi a házat, hiába dolgoznak azon keményen annak építői” (Zsoltárok 127:1). Ha azt akarjuk, hogy Jehova ’építse’ a mostohacsaládot, ez azt kívánja részünkről, hogy erőfeszítéseket tegyünk áldásainak elnyerésére. E célból első helyre kell tennünk életünkben parancsait, alapelveit és tanácsait. „Az egyedüli dolog, ami nehézséget okozott — vallotta be Félix —, az volt, hogy Jehova Szavát mások érzelmeinél előbbre tegyük a családban. Például elhallgattam véleményemet bizonyos kérdésekben mostohalányom előtt. Csak amikor a Bibliát kezdtem használni, ez teremtett kölcsönös alapot arra, hogy a két eltérő gondolkodásmód végül közelebb kerüljön egymáshoz.” Félix a Bibliát használta a „dolgok helyreigazítására”, és ez lett a házasságában irányadó mérce (2Timótheus 3:16). Ott, ahol a gyermekek azt látják, hogy a szülők is megszívlelik Jehova tanácsát, megerősödik bennük az a benyomás, hogy a családban nem csupán a mostohaszülő szeszélyei érvényesülnek, hanem a Biblia szilárd elvei (Példabeszédek 19:21; 20:7).

Egy házaspár, ahol a férj is és a feleség is három gyermeket hozott a mostohacsaládba, a sikert annak tulajdonította, hogy a „gyermekek igazán megpróbálták alkalmazni a Bibliát”. Az egyik gyermekük, amikor felnőtt, ezt írta: „Ha két családból egy közös család lesz, a legkritikusabb pont az, hogy a társas jelleg lép előtérbe a szellemi jellegnél, vagyis a figyelem elsősorban arra irányul, hogy jól jöjjenek ki, s nem arra, hogy családi egységként Jehovát szolgálják.” Sok sikeressé vált keresztényi mostohacsalád egyetért abban, hogy a siker nyitja az Istennel ápolt jó kapcsolat, ami mindenki részéről Isten Szavának követését kívánja meg.

Szükséges a jó ítélőképesség

A 12 éves Marla nem sokkal azután, hogy anyja új házasságot kötött, engedetlenné vált, és egy párszor el is ment hazulról. Szülei annak rendje és módja szerint megkövetelték az engedelmességet, de figyelmen kívül hagyták, mi okozza nála ezt az érzelmi válságot. „Mama és énközöttem nagyon bensőséges kapcsolat volt — magyarázta Marla —, úgy éltünk, mintha édestestvérek lettünk volna. Még egy ágyban is aludtunk. De amikor ideköltözött a mostohaapám, odalett a meghitt légkör. Hamarosan úgy éreztem, hogy semmi keresnivalóm nincs itt.” Igen, gyakran a mostohaszülő (ez lehet akár a férj, akár a feleség) nem fogja fel, hogy mostohagyermekét megfosztja a vér szerinti szülője szeretetétől, és nem veszi észre, hogy éppen ő az oka a gyermek felkavart érzelmi világának. Mi a teendő ilyen esetben?

A Példabeszédek 24:3. verse ezt mondja: „Jó ítélőképesség szilárdítja meg” a családi házat. Jó ítélőképességgel meg lehet látni, mi rejlik valaki tettei vagy szavai mögött. Például egy mostohagyermek zárkózottnak látszik. Vajon nem az lehet az ok, hogy lojalitási konfliktus állt elő, vagyis nem tudja a gyermek, hogyan érezzen az elvált (vagy meghalt) apa vagy anya iránt? Elizabeth Einstein kutatónő, maga is mostohaanya, a The Stepfamily című könyvében ezt írta: „A vér szerinti szülő sohasem pótolható — sohasem. Még az a szülő is, aki elhagyta gyermekeit, fontos helyet tölt be gyermekei életében. Amire csak nemrég jöttem rá — pedig ez a nyitja a mostohaszülői szerep jó betöltésének —, hogy ne hízelegj, de te se várj hízelgést tőlük.” Azt mondja, hogy „így lehet legvalószínűbben eljutni a mostohagyermek szívéig”. A jó ítélőképességű keresztény mostohaszülő ne akarjon „azonnali szeretetet” kapni, illetve ne érezze magát mellőzöttnek, ha ki kell várni ennek a jó kapcsolatnak a létrejöttét. Bizonyára ez nem könnyű.

„Rendszerint hidegen hagy, ha bárki elutasít, csupán egy kivétel van: ez a férjem leánya”, panaszolta az egyik mostohaanya. „Ha Amy visszautasít, aznap számomra beborult a fénylő ég, szívem érzéketlen fadarabbá válik.” Majd hozzáfűzte: „Amy sokat számít nekem. Számomra nagyon sokat jelent, hogy tudok-e jó mostohaanyja lenni.” Világos, hogy a visszautasítás senkinek sem esik jól. Fájó. Mégis a Biblia ezt tanácsolja: „Ne sértődj meg hirtelen szellemedben, mert a sértődés az ostobák kebelében nyugszik” (Prédikátor 7:9). Ha valaki érzékeny — könnyen sértődő — és ápolja „kebelében” a sértődöttséget, minden valószínűség szerint ez meggondolatlan szavakban vagy tettekben fog kirobbanni.

Hogyan nyilvánul meg a gyakorlatban a „jó ítélőképesség”? Amikor Félix új mostohalánya kifakadt ellene, Félix emlékeztette őt arra, mennyire szoros kapcsolat volt közte és elhunyt apja között. „Igazad van, én nem vagyok az édesapád, de szeretnék barátod és szellemi testvéred lenni” — hangzott józan érvelése. Légy tehát „bölcs szívű”, de tanulj meg az érzékenység ellen „vastag bőrt” kialakítani (Példabeszédek 16:21; 14:1).

Mostohacsaládon belül a meghittség hiánya gyakran vezet a bibliai értelmű „önhittséghez”, vagyis „önfejű viselkedéshez, vagy olyan követelőzésekhez, amelyek teljesen jogosulatlanok, és amiket ellentmondást nem tűrően kikényszerítenek” — mondja erről egy héber szótár. Az ilyen énközpontúság viszályt szül (Példabeszédek 13:10). „Bár nem volt könnyű megtennem, mégis megpróbáltam nem gondolni saját érzelmeimre” — vallotta be egy mostohalány. „De amikor ezt tettem, fel tudtam fogni, mit érezhet a másik, vagyis együttéreztem vele. Az embernek lehetnek érzései, de úgy kell kifejlesztenie érzéseit, hogy azokba beleférjenek mások is.”

Az együttérzés kifejlesztése céljából fontos a jó kapcsolatfenntartás. A Példabeszédek 13:10 hozzáfűzi: „Bölcsesség van ott, ahol közösen tanácskoznak.” A rendszeres családi megbeszélések — „közös tanácskozások” — el tudják simítani a nehézségeket és meg tudják teremteni a családi egységet. A szülőknek e megbeszélések során gondolatban egységeseknek kell lenniük. Idővel — ha ezek a megbeszélések rendszeressé válnak — jó eredményeket hoznak. Jegyezd meg a 29. oldalon olvasható hasznos javaslatokat (1Péter 3:8).

A „közös tanácskozással” még a szexuális eltévelyedés lehetőségét is bölcsen el lehet kerülni. Egyes szülők új házasságuk előtt nyíltan megbeszélték gyermekeikkel a részleteket, például, hogy a lányok hogyan öltözködjenek, és hogyan viselkedjenek mostohaapjuk vagy valamelyik mostohatestvérük jelenlétében. Persze, ahogy nőnek a gyermekek, újabb kérdések merülnek fel. Ezeket is meg kell beszélni. Ebben a szülőké legyen a kezdeményezés, ugyanis a gyermekek szégyenlősek, és nem szeretik nehézségeiket feltárni.

Amikor fegyelmezés szükséges

Kétségtelenül a mostohacsalád kialakításának legkényesebb pontja a fegyelmezés mikéntje. Mivel „a gyermek szívéhez hozzátartozik az ostobaság”, ez alól a mostohagyermek sem kivétel, életbe vágóan fontos a következetes fegyelmezés (Példabeszédek 22:15; 13:1, Ökumenikus fordítás). Az egyik keresztény megállapította, hogy új mostohalánya korlát nélküli életet él. „Nagyon ügyeltem a főségi elrendezés fenntartására” — számolt be esetéről Pat, akinek mostohalánya egyik legjobb barátja lett. „Mindig kész voltam megmagyarázni, mit miért teszek, miért térek ki dolgokra, de nem erőltettem, ha ehhez nem volt kedve. Viszont Jehova elrendezését illetően tántoríthatatlan voltam.”

„A fegyelmezés voltaképpen csak akkor hatásos”, állapította meg Dr. Emily és John Visher, házassági tanácsadó mostohacsalád ügyben, „ha a fegyelmezésben részesülő személy számára nem mindegy, hogy a fegyelmező szülő és közte milyen a kapcsolat, és ki hogyan reagál a dolgokra.” Amíg ilyen kapocs nem alakul ki, addig a vér szerinti szülőre hárul elsődlegesen a fegyelmezés. Természetesen a mostohaapa továbbra is megmarad családfőnek, ezért ő fejti ki világosan feleségének, miért indokolt a fegyelmezés, és azután a feleség dolga a tényleges fegyelmezés. Írás szerint mindkét szülő hozhat fegyelmezésbeli ’törvényt’ (Példabeszédek 1:8; 6:20; 31:1). Mivel nincs két egyforma mostohacsalád, ezért nincsenek szigorú szabályok sem arra, hogy hogyan történjék a fegyelmezés. Mindenesetre a mostohaszülőnek „igazságosan” kell eljárnia a fegyelmezésben, ne legyen túl érzékeny, minden kis dologban reagáló, és ne keserítse el a gyermeket azzal, hogy túl sok változást kíván túl hamar (Ésaiás 28:26–29; Kolossé 3:21). Másik oldalról viszont, a mostohagyermekeknek el kell fogadniuk a fegyelmezést. A bibliai Eszter megértően szót fogadott nevelő- vagy gyámapjának, Márdokeusnak, aki szülei halála után átvette neveltetését. Fegyelmezésének köszönhető, hogy kiváló asszony lett belőle (Eszter 2:7, 15, 20).

Időnként a házastárs részrehajlása vagy elnéző magatartása a vér szerinti gyermekével szemben, lerombolhatja a mostohaszülő fegyelmező hatását. Egy háromgyermekes keresztény anya újraházasodása után ezt mondta: „Az ember azt érzi, mintha két prés között lenne, mindkét személyt egyformán nagyon szereti, s nem tudja, melyiknek engedjen.” Soha ne felejtsd el, hogy házastársadhoz fűződő kapcsolatod elsőbbséget élvez. Bámennyire is kínos lehet, próbáld meg elkerülni, hogy a vérségi kötődés közétek ékelődjék. Ábrahám bölcsen elkerülte, hogy feleségével, Sárával való kapcsolatát bárki is tönkretegye háza népe közül, vagy hogy megakadályozza az isteni akarat megvalósulását (1Mózes 16:1–6; 21:8–14).

Az igaz, hogy senki sem tud ugyanolyan vonzalommal lenni a mostohagyermek iránt, mint saját, vér szerinti gyermeke iránt, de bánjon velük tisztességesen. Döntései meghozatalánál alapelvként kövesse azt, hogy „ne legyenek kedvenceitek” (1Timótheus 5:21, Phillips). Könnyű elnézni saját gyermekünk hibáját, és ugyanakkor felnagyítani a mostohagyermekünkét. Ezért tanácsos a férjnek és a feleségnek, hogy kettesben megbeszéljék a fegyelmezés terén kettőjük között fennálló véleményeltérést, majd végül jussanak közös nevezőre, és egységes arcvonalat képezzenek a gyermekekkel szemben. Alesia, aki most 19 éves, miután egy közös mostohacsaládban nőtt fel, ahol kétféle szülőktől származó gyermekek is voltak, így emlékezik vissza: „Nagyon lényeges volt, hogy szüleim a fegyelmezés terén következetesek voltak. Valamennyien tudtuk, hogy ha bármelyikünk rosszat tesz, mindegy, hogy ki kinek a fia vagy leánya, számíthatunk a fenyítésre. Szüleink mércéje és elvárása egyforma volt mindannyiunkkal szemben.”

Légy türelmes — ez időt igényel

„Jobb egy dolog vége, mint annak kezdete. Jobb a türelmes ember, mint a gőgös szellemű” (Prédikátor 7:8). Jóllehet sokan a kezdeti sikertelenség után feladják a harcot, azok viszont, akik kitartanak, rendszerint azt tapasztalják, hogy a családi problémák megoldódnak. „Kutatók azt mondják, hogy körülbelül 4-7 év szükséges ahhoz, hogy egy új vegyes család jól összerázódjon és a ’mi’ szó értelmében kezdjen működni” — állapította meg Elizabeth Einstein. A bibliai alapelvek alkalmazása ténylegesen lerövidítheti ezt az alkalmazkodási időt, de a leglényegesebb szempont az, hogy ’türelmes szülő’ légy.

Egy öntelt vagy „fontoskodó férfi (vagy nő)”, aki azt gondolja, ő bizony csak tudja, hogyan kell egy családot eligazítani, és aki gyors változásokat akar elérni, rendszerint „viszályt idéz elő”. Nem könnyű változtatni azokon a családi életformákon és kialakult véleményeken, amelyek a megszokás évei alatt eltérő módon formálódtak vagy rögződtek. Ne ’bízz hát saját okosságodban’, inkább szerényen támaszkodj Jehova útmutatására és segítségére (Példabeszédek 28:25, 26).

A siker gyümölcsei

A mostohacsaládban élők tudása, ügyessége és tapasztalata csak gazdagodhat azzal, ha különböző háttérrel rendelkező családtagok kerülnek egy családba. Az egyik keresztény anya mostohalányáról ezt mondta: „Valerie új színt hozott a családi életünkbe. Másként látta a dolgokat, mint mi, ami nem egyszer kiszélesítette látókörünket.” Más dolog egy vér szerinti gyermekhez kötődni, és megint más meghitt közelséget kialakítani azzal, akihez vérségi kötelék nem fűz — főleg, ha a gyermek esetleg ki is fakadt ellenünk. Ezt a meghitt közelséget sok mostohaszülő „különleges adománynak” tartja.

Bár a nehézségek igen nagyok, sikeres elhárításuk melegséggel tölti el a szívünket. Ilyen igazi olvasztókemencében formálódnak az olyan tulajdonságok, mint türelem, a megértés, az együttérzés és az önfeláldozás. „Sikerült megtanulnom azt, hogy a dolgok rendezése csak addig az enyém, amíg erőmből futja, a többit Jehovára bíztam. Ez nagyon fontos lecke volt számomra. Így tudtam szellemibb ember lenni. Felismered, hogy amíg Jehovát szolgálod, nem kell egyedül cipelned a terhet.”

Ha azt látod, hogy családod Istent szolgálja, ez már önmagában jutalom. Amikor Dávid király meghagyta fiának, hogyan építsen templomot Jehova dicsőségére, olyat is közölt, amit joggal tekinthetünk a siker kulcsának a mostohacsalád jó kialakítása terén. Ezt mondta: „Jehova legyen veled, . . . bárcsak adna neked Jehova bölcs belátást és értelmet, . . . hogy megtartsd Jehovának, a te Istenednek törvényét. Ez esetben sikerrel jársz” (1Krónika 22:11–13).

[Kiemelt rész a 29. oldalon]

A jó közlési csatorna fenntartásának feltételei a családban

1. Találj alkalmas időt és helyet arra, hogy rendszeresen jól kibeszélhessétek magatokat.

2. Mindenki próbáljon őszinte és nyílt lenni, mondjon el mindent, ami bántja, vagy ami miatt sértődés van szívében. Tisztázzátok, hogy mindenkinek az érzései egyformán fontosak számotokra.

3. Próbálj olyan kifejezéseket használni, amelyekben szeretet és nem vádaskodás van. Például ehelyett: „Senki sem törődik itthon semmivel. Ti mindannyian önzők és felelőtlenek vagytok”, mondjuk így: „Amikor hazajöttem, rettenetesen bántott és dühös voltam, hogy senki sem mosogatott el” (Kolossé 4:6).

4. Legyetek kedvesek egymás iránt, és próbáljátok magatokat a másik helyébe beleképzelni (Efezus 4:31, 32).

5. Ésszerű és gyakorlati megoldásokon fáradozzatok, figyelembe véve mindig a bibliai alapelveket.

6. A megbeszélést igyekezzetek pozitív, bátorító megjegyzéssel lezárni. Ez elősegíti a meleg családi légkört, és minden családtag azt fogja érezni, hogy egyformán fontos személy a családban (Efezus 4:29).