Becsüljétek meg az idősebbeket!
1 „Igazán élvezem az idősebbek társaságát a gyülekezetünkben. Jehova iránti szilárd hitük és mély szeretetük annyira építő és buzdító számomra!” Ilyen kijelentéseket hallani azokban a gyülekezetekben, ahol hűséges idősebb testvérek és testvérnők szolgálnak. Mily boldogok vagyunk, hogy figyelmet tanúsíthatunk e drága testvéreink iránt!
2 Bár különféle egészségügyi problémákkal küzdenek, az idősebb testvéreink közül sokan szolgálnak mint gyülekezeti vének vagy kisegítő szolgák. Mily nagyszerű példaképek ők a számunkra! Amikor a korral járó korlátok nem teszik már lehetővé, hogy annyit végezzenek, amennyit szeretnének, nem szükséges félreállniuk és azt érezniük, hogy már nem szolgálják a gyülekezetet! Ellenkezőleg, az idősek igen hasznosak lehetnek az egész gyülekezet számára. Az évek során mutatott állhatatos és hithű példájuk, valamint tanácsuk és érett ítéletük áldást jelent mindannyiunknak. Mindannyian szívből egyetérthetünk azzal, hogy „az ősz haj a szépség koronája, mikor az igazságosság útján található” (Péld 16:31).
3 Az idősebb nők is jó befolyással lehetnek a gyülekezetre. A Titus 2:2–10-ben Pál nemcsak idős férfiakról, hanem idős nőkről is beszél és arról, hogy mit tehetnek, hogy „ékesítsék” az igazságot. Az idősebb férfiak és nők jó példája — akik rendszeresen részt vesznek a szántóföldi szolgálatban minden hónapban, a kor okozta gyengeségek ellenére is — ösztönzést jelentenek azoknak, akik hátrányos helyzet nélkül sem tanúsítanak ugyanolyan buzgalmat és odaadást. Az idősebbjeink közül néhányan korlátozva vannak abban, hogy hány órát tudnak eltölteni egy-egy alkalommal a házankénti munkában vagy az utcai tanúskodásban. Mégis, amikor látjuk az eltökéltségüket, vajon nem indít ez arra, hogy utánozzuk erős hitüket és a szellemet, amelyet kinyilvánítanak? (Fil 4:23). S mit szóljunk példamutató pontosságukról az összejövetelekre való megérkezés terén minden héten, noha sok esetben ez talán nem könnyű nekik. Melyikünk nem hallgatja figyelmesen meggondolt hozzászólásaikat, melyekben visszatükröződik a sokéves hű szolgálat alatt összegyűjtött bölcsesség és szerénység?
4 De vajon hogyan követhetjük személy szerint a 3Mózes 19:32 tanácsát, hogy „becsüljük meg az idős férfi személyét”? Előzőleg ezt olvastuk ebben a versben: „Az ősz haj előtt állj fel”, ami azt jelenti, hogy a fiatalabb személyeknek tisztelettudóan kell viselkedniük az idősebbek iránt. Pál azt tanácsolta, hogy másokat többre tartsunk önmagunknál (Fil 2:3). Ha ez mindenkire vonatkozik a keresztény gyülekezetben, mennyivel inkább az olyanokra, akik valóban hosszú éveken át kimutatták Jehova és keresztény testvéreik iránti szeretetüket a hit cselekedeteivel és az isteni önátadás tetteivel. Ők valóban kiérdemelték a tiszteletünket.
5 Néha jelentést kapunk arról, hogy egy idős testvér vagy testvérnő, akit a betegség ágyhoz köt, elhanyagoltnak érzi magát, mivel senki sem végez nála buzdító látogatást. Talán nem ismertük őt személyesen azelőtt, vagy nem voltunk vele közvetlen kapcsolatban. Ez azonban mitsem változtat azon, hogy szellemi kapcsolatban vagyunk vele. Alapvető keresztényi kötelességünk gondoskodni az ilyenekről, különösen akkor, ha a családunk tagjai (1Tim 5:8). A gyülekezet tagjairól, de különösen a családunk tagjairól való szerető gondoskodás olyan alapvető keresztényi alapelv, amelyet nem hagyhatnak figyelmen kívül azok, akik szeretik Jehovát (Márk 7:10; 1Ján 3:17, 18; 4:7, 8). Mindannyian kötelesek vagyunk szerető figyelmességet tanúsítani fizikai és szellemi jólétük iránt.
6 Amikor bemunkáljuk a területünket, számtalan módon kimutathatjuk a megbecsülésünket idősebb testvérek és testvérnők iránt. Például úgy oszthatjuk be a csoportokat, hogy az idősebbeknek a lehető legkevesebbet kelljen lépcsőt megmászni vagy dombra felmenni, amikor ajtóról ajtóra mennek. Amikor csak lehetőség van rá, segíthetünk az idősebb testvéreknek és testvérnőknek az újralátogatásokban is, vagy eljutni a bibliatanulmányozásokra és onnan vissza, főleg akkor, ha nyilvános közlekedési eszköz nem áll rendelkezésre, vagy igen nagy a távolság. El lehet vinni őket a Királyság-terembe és hazaszállítani őket az összejövetelekről, sőt segíteni nekik bevásárolni a létfenntartáshoz szükséges dolgokat. Biztosak lehetünk abban, hogy idős testvéreink mély hálát éreznek a gondoskodásunk és figyelmességünk által kimutatott szeretetünkért.
7 Ha figyelmesek vagyunk, meglátjuk majd, hogy számtalan módon kimutathatjuk az egymás iránti szeretetünket. Az ilyen önzetlen adakozás örömet és boldogságot hoz az egész gyülekezetnek. János így buzdított: „Ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem tettel és igazán” (1Ján 3:18). Igen, fiatalok és idősek egyaránt hasznot meríthetnek a kölcsönös buzdításból, amikor mindegyik ad valamit önmagából a képességei és a körülményei szerint (Csel 20:35; Róma 1:12).
8 Pál apostol elismerte, „hogy Isten minden művét azok javára működteti . . . akiket elhívott feltett szándéka szerint” (Róma 8:28). Mily boldogok vagyunk, hogy oly gazdagon meríthetünk az ismeret és tapasztalat kincsestárából, amelyet sok idős testvérünk és testvérnőnk az évek folyamán összegyűjtött!